|
A
MÁRCIUSI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Utolsó negyed
Újhold Első negyed
Telihold
március 7.
március 15. március 23. március
30.
Március 1.
Március 15. Március 31.
Szürkület
kezdete: 4:43 4:15
4:38
Napkelte:
6:25 5:57 6:25
Napnyugta: 17:28
17:49 19:12
Szürkület vége: 19:11
19:32 20:59
Érdekességek a
hónap során
Próbálkozzunk a
Vesta kisbolygó megtalálásával
A Vesta a második legnagyobb, de
a legfényesebb aszteroida. Maximális fényessége idején sötét
égen elvileg szabad szemmel is megpillantható, de egy kézi
távcső (binokulár) segítségével már könnyen észrevehető. Március
során az Oroszlán (Leo) csillagkép „fejénél” mozog, a Regulustól
északra. Két különböző éjszakán megkeresve észrevehetjük
elmozdulását a csillagokhoz képest.
Megfigyelhetjük a két legközelebbi nyílthalmazt
A Bika (Taurus) csillagképben
találunk két igen közeli nyílt csillaghalmazt: a körülbelül 150
fényévre található, V alakot formázó Hyádokat és a nagyjából 440
fényévre található Fiastyúkot vagy Plejádokat (M45). Mindkettő
szabad szemmel is szép látványt nyújt, egy binokulárral pedig
még több csillagjukat vehetjük észre. Az apró szekeret formázó
Fiastyúk egyike a legfiatalabb nyílthalmazoknak, tagjai 100
millió évnél fiatalabbak. A Bika legfényesebb csillaga, a
narancs színű Aldebaran a Hyádok irányában található, de nem
tartozik a halmazhoz, annál jóval közelebb, körülbelül 65
fényévnyire található.
Kereshetjük a Nagy Kutya szép nyílthalmazát: az M41-et
Márciusban az esti égen még
magasan áll a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagkép. E
csillagképnek – és egyben az egész égboltnak – legfényesebb
csillaga a Szíriusz. Tőle 4 fokkal délre találjuk a 2300
fényévre lévő és nagyjából 200 millió éves M41 csillaghalmazt.
Már binokulárral is könnyű megtalálni, egy kisebb csillagászati
távcsőben pedig csodálatos látványt nyújt.
Március 20.: tavaszi napéjegyenlőség
Napunk korongja Földről látszó
égi útján, az ekliptikán mozogva március 20-án keresztezi az égi
egyenlítőt délről észak felé haladva. Ez a tavaszi
napéjegyenlőség napja. Ezen a napon Napunk pontosan keleten kel
és nyugaton nyugszik, a nappal és az éjszaka egyenlő hosszú.
Ezután már a nappalok hosszabbak lesznek az éjszakáknál egészen
a szeptemberi őszi napéjegyenlőségig. Ez a csillagászati tavasz
kezdete.
Március végén: kedvező pozícióban a Merkúr
Naprendszerünk Naphoz
legközelebbi bolygóját nehéz észrevenni, mert mindig közel jár a
Naphoz, így csak a még világos vagy már világosodó égen
kereshetjük. Március végén és április első felében lesz idei
legkedvezőbb esti láthatósága. Március 31-én csak 3,3 fokra fog
látszani a fényes Vénusztól, ami megkönnyíti észrevételét. Ekkor
már közel másfél órával nyugszik a Nap után.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
Helyzete a hónap első felében
megfigyelésre nem kedvező. 14-én felső együttállásban van a
Nappal (azaz tőlünk nézve a Nap túloldalán halad el). Ezután
azonban hamar megjelenik az esti égen és a hónap vége felé már
majdnem másfél órával nyugszik a Nap után. Ez a kezdete idei
legkedvezőbb esti láthatóságának. A hónap utolsó és április első
napjaiban a Vénusztól kb. 3 fokra látszik.
Vénusz
Az esti égbolt feltűnő égiteste.
Napnyugta után fél órával már szépen látszik -3,9 magnitúdós
fényességével. Még elég távol van tőlünk, így látszó átmérője 10
ívmásodperc körül alakul, fázisa pedig a hónap végére is csak
0,95-re csökken.
Mars
A Rák (Cancer) csillagképben
végzi eleinte hátráló, majd 11-től előretartó mozgását. Az esti
égbolt feltűnő égiteste, az éjszaka nagy részében látható, a
hajnali órákban nyugszik. Lassan távolodunk egymástól, így
fényessége és átmérője is csökken: előbbi -0,6 magnitúdóról +0,1
magnitúdóra, utóbbi 12 ívmásodpercről 9 ívmásodpercre.
Jupiter
A Vízöntő (Aquarius)
csillagképben tartózkodik, a késő hajnali égbolton
próbálkozhatunk megkeresésével, de a hónap végén is alig
háromnegyed órával kel a Nap előtt, így helyzete megfigyelésre
továbbra sem kedvező.
Szaturnusz
A Szűz (Virgo) csillagképben
végzi hátráló mozgását. Egész éjszaka megfigyelhető. Március
22-én van szembenállásban a Nappal, ekkor napnyugta tájékán,
éjfél körül delel és napkelte táján nyugszik. A bolygókorong
átmérője 19 ívmásodperc körüli (a gyűrűké 44 ívmásodperc),
fényessége 0,5 magnitúdó. A gyűrűrendszerre továbbra is kis
szögben látunk rá, a hónap elején kb. 4, a végén 3 fokos
szögben.
A márciusi csillagos égbolt
Márciusban még mindig viszonylag
korán sötétedik, ebben csak a hónap végén, a nyári időszámításra
való áttérés okoz egy hirtelen ugrást, amikor az óraátállítás
miatt a hajnali világosodás és az esti sötétedés is látszólag
egy órával későbbre ugrik. Nézzük, milyennek látjuk a csillagos
égboltot a hónap közepén, március 15-én este 8 órakor.
Délnyugati irányban még
viszonylag magasan látjuk a téli égbolt legfeltűnőbb
csillagképét: az Oriont. Három csillag alkotta „övét”
jobbra meghosszabbítva a Bika (Taurus)
csillagképhez jutunk, melynek legfényesebb csillaga a narancsos
Aldebaran. Ez egy V alakú csillagcsoport irányában
látszódik, ez a Hyádok csillaghalmaza, a legközelebbi
nyílthalmaz, mely azonban kb. kétszer messzebb van az
Aldebarannál, így az nem tagja a halmaznak, csak annak
irányában látszik. Az Oriontól idáig követett irányban
továbbhaladva a Fiastyúk (M45, Plejádok) apró
szekérformát kirajzoló csillagcsoportjához jutunk, amely szintén
egy közeli nyílthalmaz. Az Orion övének vonalát balra
meghosszabbítva a Szíriuszhoz jutunk, amely – a Nap után
– a földi égbolt legfényesebb csillaga. Ez a Nagy Kutya (Canis
Maior) csillagképben található. Déli irányban, közepes
magasságban találjuk a Procyont a Kis Kutyából (Canis
Minor), felette pedig az Ikrek (Gemini)
csillagképből a Castort és a Polluxot. A
Szekeres (Auriga) ötszög alakú csillagképét az
Orion felett találjuk, legfényesebb csillaga a Capella.
Az Orion alatt a Nyúl (Lepus) csillagkép
látszik, csillagai közepes fényességűek, városból nem feltűnőek.
A délkeleti égbolton az Oroszlán (Leo) csillagkép
emelkedik felfelé, főcsillaga a Regulus. Az Ikrek
és az Oroszlán között az igen halvány csillagok alkotta
Rák (Cancer) található, ennek irányában látszik
most a Mars vöröses színű csillagként. A Marstól
nem messze keletre sötét égen észrevehetjük az M44 nyílthalmaz (Jászol)
halvány foltját. Az északkeleti égbolton egyre magasabbra
emelkedik a Göncölszekér, amely a Nagy Medve (Ursa
Maior) legfényesebb 7 csillagából áll. A rúdjának az ívét
meghosszabbítva már megtaláljuk a fényes Arcturust
alacsonyan a keleti horizont felett, ez az Ökörhajcsár (Bootes)
legfényesebb csillaga. A keleti iránytól kissé dél felé haladva
már látszik a Szaturnusz, amely most a Szűz (Virgo)
csillagképben tartózkodik. A Cassiopeia duplavé alakú
csillagképe északnyugat felé látszik most. |
