FőoldalHírekÉgboltKépekCikkekLinkekRendezvényhelyszín
 
Szeptemberi csillagos égbolt

Holdnaptár 2010

Korábbi égboltismertetők

 

A SZEPTEMBERI ÉGBOLT

 

 

HOLDFÁZISOK:

                     Utolsó negyed                   Újhold                     Első negyed                   Telihold
                    szeptember 1.             szeptember 8.            szeptember 15.          szeptember 23.

                                       Szeptember 1.   Szeptember 15.   Szeptember 31.

Szürkület kezdete:                4:11                     4:35                     4:59
Napkelte:                                6:02                     6:21                     6:41
Napnyugta:                          19:25                  18:56                   18:26
Szürkület vége:                   21:18                  20:43                   20:09

 

Érdekességek a hónap során

 

Szeptember második fele: a Merkúr legjobb hajnali láthatósága 2010-ben

A legbelső bolygó legjobb hajnali láthatósága idén szeptember második felére esik. Nagyjából 10-e után próbálkozhatunk megkeresésével. Legnagyobb nyugati kitérését szeptember 19-én éri el, ekkor 18 fokra látszik a Naptól.

 

Szeptember 21: A Jupiter oppozícióban (szembenállásban)

Ezen a napon a Jupiter (és egyben a közelében elhelyezkedő Uránusz bolygó is) oppozícióban – szembenállásban – van, azaz a Földről nézve a Nappal éppen ellentétes irányban látszik. Ilyenkor az égitest napnyugta körül kel, éjfél tájban delel és napkelte körül nyugszik. 1963 és 2022 között most lesz a Jupiter legközelebb a Földhöz, így mérete és fényessége is valamivel nagyobb lesz valamivel, mint általában.

 

Szeptember 23: Őszi napéjegyenlőség

Idén szeptember 23-án van az őszi napéjegyenlőség, ez a csillagászati ősz kezdete. Ezen a napon központi csillagunk Földről látszó éves útján, az ekliptikán haladva keresztezi az égi egyenlítőt északról dél felé haladva. Ezen a napon a Nap keleten kel és nyugaton nyugszik, a nappal és az éjszaka pedig egyenlő hosszúságú. Ettől a naptól kezdve egészen a márciusi tavaszi napéjegyenlőségig az északi féltekén az éjszakák hosszabbak lesznek a nappaloknál, Napunk pedig a keletpontnál délebbre kel és a nyugatpontnál délebbre nyugszik.

 

Szeptember folyamán: az Uránusz a Jupiter közelében

Egész szeptember folyamán az Uránusz a Jupitertől 2 fok távolságon belül tartózkodik, így könnyen megtalálhatjuk. Sötét égen szabad szemmel is megpróbálhatjuk észrevenni, de egy binokulár segítségével ez könnyebben sikerülhet. Egy távcső segítségével nagyobb nagyítások mellett az Uránusz korong alakját is észrevehetjük.

A bolygók láthatósága a hónap során

 

Merkúr

Szeptemberben van az idei legjobb hajnali láthatósága a Merkúrnak. 3-án alsó együttállásban van a Nappal (azaz tőlünk nézve a Nap túloldalán halad el), de utána láthatósága gyorsan javul. Nagyjából szeptember 10-től próbálkozhatunk megkeresésével, ekkor már kb. egy órával kel a Nap előtt. Legnagyobb távolságát a Naptól 19-én éri el, ekkor fényessége -0,3 magnitúdó, látszó mérete 7 ívmásodperc, fázisa 0,5 körüli és több, mint másfél órával kel a Nap előtt. Szeptember 30-ra fényessége tovább nő és még mindig majdnem 1 és negyed órával kel a Nap előtt.

 

Vénusz

Még mindig megkereshető az alkonyati égen. A hó elején még több, mint egy órával, a végén már csak kb. fél órával nyugszik a Nap után. Szeptember 23-án éri el legnagyobb fényességét, ekkor -4,8 magnitúdóval ragyog. A hónap folyamán látszó mérete és fázisa is gyorsan változik, 1-én 29 ívmásodperces és 0,42 a fázisa, 30-án 44 ívmásodperces 0,2 fázissal.

 

Mars

A Mars az alkonyatban kereshető, a Vénusztól kiindulva. A Szűz, majd a Mérleg csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején 1 óra 20 perccel, a végén 1 óra 10 perccel nyugszik a Nap után. Fényessége +1,5 magnitúdó, látszó mérete alig 4 ívmásodperc körüli.

 

Jupiter

A hónap elején este 8 után, a végén már este 6 után kel, lényegében egész éjszaka megfigyelhető. A Halak csillagképben végez hátráló mozgást. 21-én van szembenállásban a Nappal. Fényessége -2,9 magnitúdó (a Nap, a Hold és a Vénusz után a legfényesebb égitest), látszó mérete majdnem 50 ívmásodperc.

 

Szaturnusz

Az alkonyatban kereshetjük a hónap elején, 1-én még 1 órával nyugszik a Nap után, a hónap végére már a Nap közelébe kerül. A Szűz csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején fényessége +1,0 magnitúdó, korongjának látszó mérete 16 ívmásodperc.

 

A szeptemberi csillagos égbolt

Szeptember elejére már jól érezhető, hogy egyre hamarabb megy le a Nap, korábban köszönt be a sötét. Nézzük, milyennek látnánk a szeptemberi csillagos eget 15-én este 9 óra tájban. A legismertebb csillagalakzatot, a Göncölszekeret északnyugat felé látjuk. Ez valójában nem számít önálló csillagképnek, a szekeret alkotó 7 csillag a Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép legfeltűnőbb része. A szekér rúdjának ívét meghosszabbítva nyugaton találjuk a kissé narancsos színű Arcturust, amely az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép legfényesebb csillaga. E csillagtól északkeletre az Északi Korona (Corona Borealis) csillagíve, mellette pedig az elég halvány csillagokból álló Herkules (Hercules) csillagkép látszik. Dél felé fordulva magasan az égen három fényes csillag tűnik a szemünkbe, ezek alkotják a Nagy Nyári Háromszög néven ismert csillagalakzatot. Legfényesebb közülük a Vega a Lant (Lyra) csillagképből, tőle keletre a Deneb a Hattyúból (Cygnus) míg délkeletre az Atair a Sasból (Aquila) látszik. A Tejút nagyjából a Deneben és az Atairon húzódik keresztül, sötét égen szépen látszik, mint halványan derengő sáv. Majdnem délen alacsonyan látszik a nem túl fényes csillagok alkotta Nyilas (Sagittarius) csillagkép. Errefelé van Tejútrendszerünk centruma, így itt a Tejút kiszélesedik, és már egy binokulárral is több csillaghalmazt és gázfelhőt figyelhetünk meg benne. A Nyilastól keletre a nem túl fényes csillagokból álló Bak (Capricornus) és Vízöntő (Aquarius) csillagképeket találjuk. Kelet felé a Pegazus (Pegasus) nagy csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda) csillagkép belőle kiinduló íve látható. Keleti irányban még alacsonyan a viszonylag nagyméretű, de halvány csillagokból álló Halak (Pisces) csillagképet találjuk, amelyben most egy fényes égitestet is láthatunk, ez Naprendszerünk legnagyobb bolygója, a Jupiter. Északkelet felé látszik a Kassziopeia (Cassiopeia) duplavé alakú csillagképe, rajta túl pedig a Perzeusz (Perseus).