A 2012 JANUÁRI ÉGBOLT

HOLDFÁZISOK:

Első negyed        Telihold        Utolsó negyed         Újhold           Első negyed
 január 1.             január 9.           január 16.          január 23.          január 31.

                                            Január 1.                    Január 15.                   Január 31.

Szürkület kezdete:                5:41                              5:39                              5:27
Napkelte:                               7:31                              7:27                              7:12
Napnyugta:                          16:03                            16:19                            16:42
Szürkület vége:                   17:56                            18:10                            18:30

Érdekességek a hónap során

Január 3/4-e éjszakája: tetőzik a Quadrantidák meteorraj

Január 4-én hajnalban tetőzik a Quadrantidák meteorraj. Ez az áramlat nevét egy ma már nem létező csillagképről (Quadrans Muralis – Fali Kvadráns) kapta, ez a terület ma az Ökörhajcsár (Bootes) része. Itt található e raj radiánsa, azaz a rajhoz tartozó meteorok visszafelé meghosszabbított pályái az Ökörhajcsár északi részén látszanak összefutni. Idén január 4-én a Hold kora hajnalban nyugszik, utána néhány órán keresztül sötét égen lehet figyelni a hullócsillagokat. A Quadrantidák az év egyik leggazdagabb meteoráramlata, de kevéssé ismert, hiszen a hideg januári hajnalokon nem sokan szokták nézegetni az égboltot.

Január 12-14 között: a Neptunusz a Vénusz közelében

A Naprendszer nyolcadik bolygójának, a Neptunusznak észrevétele nem könnyű feladat, hiszen szabad szemmel már nem látható, megtalálásához legalább egy binokulár szükséges. Január 12-14 között azonban a ragyogó Vénusz segíthet minket a Neptunusz észrevételében. 13-án este a két bolygó között mindössze 1 fok távolság lesz (ez a Hold látszó átmérőjének kétszerese)

Január 16-án hajnalban a Hold, a Szaturnusz és a Spica egymás közelében

Január 16-án hajnalban szép együttest alkot az égen az utolsó negyedben járó Hold, a felette lévő Spica (a Szűz csillagkép legfényesebb csillaga), valamint a Szaturnusz. A három égitest hajnali 1 órakor már látszik, kezdetben majdnem egy egyenes mentén fog felsorakozni, a viszonylag gyors mozgású Hold azonban nemsokára már elmozdul a két másik égitest vonalához képest.

Január 26-án kora este: a Vénusz és a holdsarló szép párosa

Január 26-án napnyugta után a ragyogó Vénusz és a vékony holdsarló szép párosában gyönyörködhetünk az alkonyati égen. Érdemes figyelni a Hold meg nem világított részének gyenge fénylésére: ez az úgynevezett „hamuszürke fény”. Ezt a területet a Földről visszaverődött napfény világítja meg, ez okozza a fénylést.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

A Merkúr január nagyobbik részében megfigyelhető a hajnali égen. 1-én még másfél órával kel a Nap előtt, ezt követően azonban láthatósága fokozatosan romlik. Január 10-én nagyjából 1 órával kel Napunk előtt, 20-a körül azonban már csak fél órával, ekkorra már elvész a hajnali szürkületben.

Vénusz

Januárban a Vénusz az esti ég feltűnő égiteste. Január 1-én már közel 3 órával, 31-én pedig kb. 3 és fél órával nyugszik a Nap után. Fényessége -4,0 magnitúdóról -4,1 magnitúdóra, látszó átmérője 13 ívmásodpercről 15,2 ívmásodpercre nő, fázisa ellenben csökken: 0,83-ról 0,74-re.

Mars

A Mars a hónap nagyobbik részében előretartó, majd 24-től hátráló mozgást végez előbb az Oroszlán, majd a Szűz csillagképben. Az éjszaka nagy részében megfigyelhető. A hónap elején este 10-kor, a hónap végén már este negyed 9-kor kel. Fényessége +0,2 magnitúdóról -0,5 magnitúdóra, látszó átmérője 9,1 ívmásodpercről 11,8 ívmásodpercre nő, fázisa 0,9-ről lassan növekszik.

Jupiter

Előretartó mozgást végez előbb a Halak, majd 8-tól már a Kos csillagképben. A hónap elején hajnali háromnegyed 2 körül, a hónap végén már éjfélkor nyugszik. Fényessége és látszó átmérője is lassan csökken: előbbi -2,6 magnitúdóról -2,4 magnitúdóra, utóbbi 43,2 ívmásodpercről 39,2 ívmásodpercre.

Szaturnusz

A Szűz csillagképben folytatja előretartó mozgását. Január elején hajnali fél 2 előtt, január végén már éjjel fél 12 felé kel. Fényessége +0,7 magnitúdóról +0,6 magnitúdóra nő, a bolygókorong átmérője 17 ívmásodperc körüli, a gyűrűrendszeré pedig 38 ívmásodperc körüli. A hónap végére a gyűrűrendszerre már 15 fokos szögben látunk rá.

A januári csillagos égbolt

Nézzük, milyennek látjuk az eget január 15-én este 20 órakor. Nyugati-északnyugati irányban még megpillanthatjuk a „Nagy Nyári Háromszög” 2 fényes csillagát: a magasabban álló a Deneb a Hattyúból (Cygnus), nem sokkal a látóhatár felett pedig a Vega látszik a Lantból (Lyra). A Deneben keresztül húzódik a Tejút sávja, amely a majdnem a fejünk felett álló dupla vé alakú Kassziopeia (Cassiopeia) felé folytatódik. Nyugaton látjuk a Pegazus (Pegasus) csillagkép nagy négyszögét, melynek bal felső csillagából indul ki az Androméda (Andromeda) csillagkép 3 csillagból álló íve. A középső csillaga felett kereshetjük sötét helyről az Androméda-galaxis halvány foltját. A Pegazus és az Androméda alatt van a halvány csillagok alkotta, nagy területű Halak (Pisces) csillagkép. Az Androméda alatt találjuk az apró Háromszög (Triangulum) és Kos (Aries) csillagképeket, ebben fényes csillagnak látszik most a Jupiter. A Halak alatt van a Cet (Cetus). Délen alacsonyan kanyarog az Eridánusz (Eridanus), legfényesebb csillaga sajnos hazánkból sohasem látható. Magasan jár már a téli égbolt legszebb csillagképe, az Orion, melynek fényes csillagok alkotta jellegzetes alakját könnyű észrevenni a déli égbolton. Közepén helyezkedik el a 3 egyvonalban álló csillag alkotta „öve”, melynek irányát jobbra meghosszabbítva a Bika (Taurus) csillagképet találjuk. Ennek legfényesebb csillaga a narancsos színű Aldebaran, melyet a régi magyarok „Bujdosók Lámpásának” neveztek. Körülötte helyezkednek el V alakban a Hyadok nevű közeli nyílt csillaghalmaz tagjai. Az Aldebarantól északnyugatra apró csillagcsoportot látunk, amelynek csillagai egy apró szekérformát alkotnak. Ez a Fiastyúk (Pleiadok) nyílt csillaghalmaza. Az Orion övének vonalát a másik irányban követve a Szíriuszhoz, a földi éjszakai égbolt legfényesebb csillagához jutunk. Ez a Nagy Kutya (Canis Major) csillagkép főcsillaga. Mivel fényes és hazánkból nézve sosem emelkedik túl magasra, fénye általában jellegzetesen „pislog”, „sziporkázik”. Ezt a szcintillációnak nevezett jelenséget légkörünk folyton változó fénytörése okozza. Délkelet felé látszik a Procyon, a Kis Kutya (Canis Minor) csillagkép legfényesebb csillaga, felette az Ikrek (Gemini) két legfényesebb csillaga: a Castor és a Pollux. Tőlük északnyugatra látszik az Auriga(Szekeres) ötszög alakú csillagképe, legfényesebb csillaga a Capella. A Szekeres és a Kassziopeia között van a Perzeusz (Perseus). Az Ikrektől keletre már felkelt a Rák (Cancer) halvány csillagképe és néhány fokkal a keleti látóhatár felett már az Oroszlán (Leo) legfényesebb csillagát, a Regulust is észrevehetjük.

A legismertebb csillagalakzatot, a Nagy Göncölt vagy Göncölszekeret (amely a Nagy Medve – Ursa Major – csillagkép legfényesebb 7 csillagából áll) most az északnyugati horizont felett alacsonyan láthatjuk, a rúdja lefelé konyul.

Lauer Zoltán
csillagász