FőoldalHírekÉgboltKépekCikkekLinkekRendezvényhelyszín
 
Márciusi csillagos égbolt

Holdnaptár 2010

Korábbi égboltismertetők

 

A MÁRCIUSI ÉGBOLT

 

HOLDFÁZISOK:

                         Utolsó negyed                   Újhold                     Első negyed                   Telihold
                             március 7.                  március 15.                 március 23.                 március 30.

                                           Március 1.         Március 15.        Március 31.

Szürkület kezdete:                4:43                     4:15                     4:38
Napkelte:                                6:25                     5:57                     6:25
Napnyugta:                          17:28                  17:49                   19:12
Szürkület vége:                   19:11                  19:32                   20:59

 

Érdekességek a hónap során

Próbálkozzunk a Vesta kisbolygó megtalálásával

A Vesta a második legnagyobb, de a legfényesebb aszteroida. Maximális fényessége idején sötét égen elvileg szabad szemmel is megpillantható, de egy kézi távcső (binokulár) segítségével már könnyen észrevehető. Március során az Oroszlán (Leo) csillagkép „fejénél” mozog, a Regulustól északra. Két különböző éjszakán megkeresve észrevehetjük elmozdulását a csillagokhoz képest.

Megfigyelhetjük a két legközelebbi nyílthalmazt

A Bika (Taurus) csillagképben találunk két igen közeli nyílt csillaghalmazt: a körülbelül 150 fényévre található, V alakot formázó Hyádokat és a nagyjából 440 fényévre található Fiastyúkot vagy Plejádokat (M45). Mindkettő szabad szemmel is szép látványt nyújt, egy binokulárral pedig még több csillagjukat vehetjük észre. Az apró szekeret formázó Fiastyúk egyike a legfiatalabb nyílthalmazoknak, tagjai 100 millió évnél fiatalabbak. A Bika legfényesebb csillaga, a narancs színű Aldebaran a Hyádok irányában található, de nem tartozik a halmazhoz, annál jóval közelebb, körülbelül 65 fényévnyire található.

Kereshetjük a Nagy Kutya szép nyílthalmazát: az M41-et

Márciusban az esti égen még magasan áll a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagkép. E csillagképnek – és egyben az egész égboltnak – legfényesebb csillaga a Szíriusz. Tőle 4 fokkal délre találjuk a 2300 fényévre lévő és nagyjából 200 millió éves M41 csillaghalmazt. Már binokulárral is könnyű megtalálni, egy kisebb csillagászati távcsőben pedig csodálatos látványt nyújt.

Március 20.: tavaszi napéjegyenlőség

Napunk korongja Földről látszó égi útján, az ekliptikán mozogva március 20-án keresztezi az égi egyenlítőt délről észak felé haladva. Ez a tavaszi napéjegyenlőség napja. Ezen a napon Napunk pontosan keleten kel és nyugaton nyugszik, a nappal és az éjszaka egyenlő hosszú. Ezután már a nappalok hosszabbak lesznek az éjszakáknál egészen a szeptemberi őszi napéjegyenlőségig. Ez a csillagászati tavasz kezdete.

Március végén: kedvező pozícióban a Merkúr

Naprendszerünk Naphoz legközelebbi bolygóját nehéz észrevenni, mert mindig közel jár a Naphoz, így csak a még világos vagy már világosodó égen kereshetjük. Március végén és április első felében lesz idei legkedvezőbb esti láthatósága. Március 31-én csak 3,3 fokra fog látszani a fényes Vénusztól, ami megkönnyíti észrevételét. Ekkor már közel másfél órával nyugszik a Nap után.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

Helyzete a hónap első felében megfigyelésre nem kedvező. 14-én felső együttállásban van a Nappal (azaz tőlünk nézve a Nap túloldalán halad el). Ezután azonban hamar megjelenik az esti égen és a hónap vége felé már majdnem másfél órával nyugszik a Nap után. Ez a kezdete idei legkedvezőbb esti láthatóságának. A hónap utolsó és április első napjaiban a Vénusztól kb. 3 fokra látszik.

Vénusz

Az esti égbolt feltűnő égiteste. Napnyugta után fél órával már szépen látszik -3,9 magnitúdós fényességével. Még elég távol van tőlünk, így látszó átmérője 10 ívmásodperc körül alakul, fázisa pedig a hónap végére is csak 0,95-re csökken.

Mars

A Rák (Cancer) csillagképben végzi eleinte hátráló, majd 11-től előretartó mozgását. Az esti égbolt feltűnő égiteste, az éjszaka nagy részében látható, a hajnali órákban nyugszik. Lassan távolodunk egymástól, így fényessége és átmérője is csökken: előbbi -0,6 magnitúdóról +0,1 magnitúdóra, utóbbi 12 ívmásodpercről 9 ívmásodpercre.

Jupiter

A Vízöntő (Aquarius) csillagképben tartózkodik, a késő hajnali égbolton próbálkozhatunk megkeresésével, de a hónap végén is alig háromnegyed órával kel a Nap előtt, így helyzete megfigyelésre továbbra sem kedvező.

Szaturnusz

A Szűz (Virgo) csillagképben végzi hátráló mozgását. Egész éjszaka megfigyelhető. Március 22-én van szembenállásban a Nappal, ekkor napnyugta tájékán, éjfél körül delel és napkelte táján nyugszik. A bolygókorong átmérője 19 ívmásodperc körüli (a gyűrűké 44 ívmásodperc), fényessége 0,5 magnitúdó. A gyűrűrendszerre továbbra is kis szögben látunk rá, a hónap elején kb. 4, a végén 3 fokos szögben.

A márciusi csillagos égbolt

Márciusban még mindig viszonylag korán sötétedik, ebben csak a hónap végén, a nyári időszámításra való áttérés okoz egy hirtelen ugrást, amikor az óraátállítás miatt a hajnali világosodás és az esti sötétedés is látszólag egy órával későbbre ugrik. Nézzük, milyennek látjuk a csillagos égboltot a hónap közepén, március 15-én este 8 órakor.

Délnyugati irányban még viszonylag magasan látjuk a téli égbolt legfeltűnőbb csillagképét: az Oriont. Három csillag alkotta „övét” jobbra meghosszabbítva a Bika (Taurus) csillagképhez jutunk, melynek legfényesebb csillaga a narancsos Aldebaran. Ez egy V alakú csillagcsoport irányában látszódik, ez a Hyádok csillaghalmaza, a legközelebbi nyílthalmaz, mely azonban kb. kétszer messzebb van az Aldebarannál, így az nem tagja a halmaznak, csak annak irányában látszik. Az Oriontól idáig követett irányban továbbhaladva a Fiastyúk (M45, Plejádok) apró szekérformát kirajzoló csillagcsoportjához jutunk, amely szintén egy közeli nyílthalmaz. Az Orion övének vonalát balra meghosszabbítva a Szíriuszhoz jutunk, amely – a Nap után – a földi égbolt legfényesebb csillaga. Ez a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagképben található. Déli irányban, közepes magasságban találjuk a Procyont a Kis Kutyából (Canis Minor), felette pedig az Ikrek (Gemini) csillagképből a Castort és a Polluxot. A Szekeres (Auriga) ötszög alakú csillagképét az Orion felett találjuk, legfényesebb csillaga a Capella. Az Orion alatt a Nyúl (Lepus) csillagkép látszik, csillagai közepes fényességűek, városból nem feltűnőek. A délkeleti égbolton az Oroszlán (Leo) csillagkép emelkedik felfelé, főcsillaga a Regulus. Az Ikrek és az Oroszlán között az igen halvány csillagok alkotta Rák (Cancer) található, ennek irányában látszik most a Mars vöröses színű csillagként. A Marstól nem messze keletre sötét égen észrevehetjük az M44 nyílthalmaz (Jászol) halvány foltját. Az északkeleti égbolton egyre magasabbra emelkedik a Göncölszekér, amely a Nagy Medve (Ursa Maior) legfényesebb 7 csillagából áll. A rúdjának az ívét meghosszabbítva már megtaláljuk a fényes Arcturust alacsonyan a keleti horizont felett, ez az Ökörhajcsár (Bootes) legfényesebb csillaga. A keleti iránytól kissé dél felé haladva már látszik a Szaturnusz, amely most a Szűz (Virgo) csillagképben tartózkodik. A Cassiopeia duplavé alakú csillagképe északnyugat felé látszik most.