|
A
SZEPTEMBERI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Utolsó
negyed Újhold Első negyed
Telihold
szeptember 1. szeptember
8. szeptember 15. szeptember 23.
Szeptember 1.
Szeptember 15. Szeptember 31.
Szürkület kezdete:
4:11 4:35
4:59
Napkelte:
6:02 6:21 6:41
Napnyugta: 19:25
18:56 18:26
Szürkület vége: 21:18
20:43 20:09
Érdekességek a
hónap során
Szeptember második fele: a Merkúr legjobb hajnali
láthatósága 2010-ben
A legbelső bolygó legjobb
hajnali láthatósága idén szeptember második felére esik.
Nagyjából 10-e után próbálkozhatunk megkeresésével. Legnagyobb
nyugati kitérését szeptember 19-én éri el, ekkor 18 fokra
látszik a Naptól.
Szeptember 21: A Jupiter oppozícióban (szembenállásban)
Ezen a napon a Jupiter (és
egyben a közelében elhelyezkedő Uránusz bolygó is) oppozícióban
– szembenállásban – van, azaz a Földről nézve a Nappal éppen
ellentétes irányban látszik. Ilyenkor az égitest napnyugta körül
kel, éjfél tájban delel és napkelte körül nyugszik. 1963 és 2022
között most lesz a Jupiter legközelebb a Földhöz, így mérete és
fényessége is valamivel nagyobb lesz valamivel, mint általában.
Szeptember 23: Őszi napéjegyenlőség
Idén szeptember 23-án van az
őszi napéjegyenlőség, ez a csillagászati ősz kezdete. Ezen a
napon központi csillagunk Földről látszó éves útján, az
ekliptikán haladva keresztezi az égi egyenlítőt északról dél
felé haladva. Ezen a napon a Nap keleten kel és nyugaton
nyugszik, a nappal és az éjszaka pedig egyenlő hosszúságú. Ettől
a naptól kezdve egészen a márciusi tavaszi napéjegyenlőségig az
északi féltekén az éjszakák hosszabbak lesznek a nappaloknál,
Napunk pedig a keletpontnál délebbre kel és a nyugatpontnál
délebbre nyugszik.
Szeptember folyamán: az Uránusz a Jupiter közelében
Egész szeptember folyamán az
Uránusz a Jupitertől 2 fok távolságon belül tartózkodik, így
könnyen megtalálhatjuk. Sötét égen szabad szemmel is
megpróbálhatjuk észrevenni, de egy binokulár segítségével ez
könnyebben sikerülhet. Egy távcső segítségével nagyobb
nagyítások mellett az Uránusz korong alakját is észrevehetjük.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
Szeptemberben van az idei
legjobb hajnali láthatósága a Merkúrnak. 3-án alsó
együttállásban van a Nappal (azaz tőlünk nézve a Nap túloldalán
halad el), de utána láthatósága gyorsan javul. Nagyjából
szeptember 10-től próbálkozhatunk megkeresésével, ekkor már kb.
egy órával kel a Nap előtt. Legnagyobb távolságát a Naptól 19-én
éri el, ekkor fényessége -0,3 magnitúdó, látszó mérete 7
ívmásodperc, fázisa 0,5 körüli és több, mint másfél órával kel a
Nap előtt. Szeptember 30-ra fényessége tovább nő és még mindig
majdnem 1 és negyed órával kel a Nap előtt.
Vénusz
Még mindig megkereshető az
alkonyati égen. A hó elején még több, mint egy órával, a végén
már csak kb. fél órával nyugszik a Nap után. Szeptember 23-án
éri el legnagyobb fényességét, ekkor -4,8 magnitúdóval ragyog. A
hónap folyamán látszó mérete és fázisa is gyorsan változik, 1-én
29 ívmásodperces és 0,42 a fázisa, 30-án 44 ívmásodperces 0,2
fázissal.
Mars
A Mars az alkonyatban kereshető,
a Vénusztól kiindulva. A Szűz, majd a Mérleg csillagképben végzi
előretartó mozgását. A hónap elején 1 óra 20 perccel, a végén 1
óra 10 perccel nyugszik a Nap után. Fényessége +1,5 magnitúdó,
látszó mérete alig 4 ívmásodperc körüli.
Jupiter
A hónap elején este 8 után, a
végén már este 6 után kel, lényegében egész éjszaka
megfigyelhető. A Halak csillagképben végez hátráló mozgást.
21-én van szembenállásban a Nappal. Fényessége -2,9 magnitúdó (a
Nap, a Hold és a Vénusz után a legfényesebb égitest), látszó
mérete majdnem 50 ívmásodperc.
Szaturnusz
Az alkonyatban kereshetjük a
hónap elején, 1-én még 1 órával nyugszik a Nap után, a hónap
végére már a Nap közelébe kerül. A Szűz csillagképben végzi
előretartó mozgását. A hónap elején fényessége +1,0 magnitúdó,
korongjának látszó mérete 16 ívmásodperc.
A szeptemberi csillagos
égbolt
Szeptember elejére már jól
érezhető, hogy egyre hamarabb megy le a Nap, korábban köszönt be
a sötét. Nézzük, milyennek látnánk a szeptemberi csillagos eget
15-én este 9 óra tájban. A legismertebb csillagalakzatot, a
Göncölszekeret északnyugat felé látjuk. Ez valójában nem
számít önálló csillagképnek, a szekeret alkotó 7 csillag a
Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép legfeltűnőbb
része. A szekér rúdjának ívét meghosszabbítva nyugaton találjuk
a kissé narancsos színű Arcturust, amely az
Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép legfényesebb
csillaga. E csillagtól északkeletre az Északi Korona (Corona
Borealis) csillagíve, mellette pedig az elég halvány
csillagokból álló Herkules (Hercules) csillagkép
látszik. Dél felé fordulva magasan az égen három fényes csillag
tűnik a szemünkbe, ezek alkotják a Nagy Nyári Háromszög
néven ismert csillagalakzatot. Legfényesebb közülük a Vega
a Lant (Lyra) csillagképből, tőle keletre a
Deneb a Hattyúból (Cygnus) míg délkeletre az
Atair a Sasból (Aquila) látszik. A Tejút
nagyjából a Deneben és az Atairon húzódik
keresztül, sötét égen szépen látszik, mint halványan derengő
sáv. Majdnem délen alacsonyan látszik a nem túl fényes csillagok
alkotta Nyilas (Sagittarius) csillagkép. Errefelé
van Tejútrendszerünk centruma, így itt a Tejút kiszélesedik, és
már egy binokulárral is több csillaghalmazt és gázfelhőt
figyelhetünk meg benne. A Nyilastól keletre a nem túl fényes
csillagokból álló Bak (Capricornus) és Vízöntő
(Aquarius) csillagképeket találjuk. Kelet felé a
Pegazus (Pegasus) nagy csillagnégyszöge és az
Androméda (Andromeda) csillagkép belőle kiinduló íve
látható. Keleti irányban még alacsonyan a viszonylag nagyméretű,
de halvány csillagokból álló Halak (Pisces)
csillagképet találjuk, amelyben most egy fényes égitestet is
láthatunk, ez Naprendszerünk legnagyobb bolygója, a Jupiter.
Északkelet felé látszik a Kassziopeia (Cassiopeia)
duplavé alakú csillagképe, rajta túl pedig a Perzeusz (Perseus).
|
