|
Az Uránia
Csillagvizsgáló a Tudományos
Ismeretterjesztő Társulat (TIT intézménye a Budapesti
Planetáriummal együtt. A TIT független civil szervezet,
kiemelten közhasznú egyesületként működik.
1945 tavaszán
Magyarországon véget értek a harcok, de az ország kétszeresen
kifosztva, félig romokban hevert. Álmodozónak kellett lenni
ahhoz, hogy az éppen csak ocsúdó, először a legszükségesebbeket
újjáépítő Magyarországon nem csak egy önálló csillagászati
egyesületről, de emellett még egy, a nagyközönség és az amatőrök
érdeklődését szolgáló nyilvános bemutató csillagvizsgálóról
készítsen terveket. Az álmodozó Kulin Györgynek és a korábban
köréje csoportosult lelkes amatőröknek ez mégis sikerült.
Idézzük a szavait:
„Még romokban
hevert a város, amikor már jártam a Gellérthegy környékét, hogy
alkalmas helyet találjak a megálmodott Bemutató Csillagvizsgáló
számára. Így jutottam el a Sánc utcába, ahol megtaláltam a romos
3/b. sz.házat. Gazdátlan volt, mert tulajdonosa bombatámadás
áldozata lett. A házat az Egyetem örökölte és jogilag a
[Kultusz-] Minisztériumhoz tartozott, s ekkor Ortutay Gyula,
régi jó barátom volt a miniszter. Kérésemre átadta a házat az
épülő Uránia számára, elvégezték a szükséges javításokat, és a
felső szinten kiépítették a teraszt.”
Az Uránia
Bemutató Csillagvizsgáló megnyitását azonban megelőzte a Magyar
Csillagászati Egyesület megalakulása. Ez 1947. augusztus 2-án
történt meg. Az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló a
Szabadművelődési Tanács és a
Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
támogatásával
épült fel, de berendezéséről, fenntartásáról, működtetéséről már
a Magyar Csillagászati Egyesületnek kellett gondoskodnia.
Az új
csillagvizsgáló szervezése és vezetése, emellett az MCSE
irányítása, egész embert, teljes elfoglaltságot kívánt. Kulin
György válaszút elé került: tudományos munkáját folytassa-e,
vagy a népszerűsítésnek, az amatőrmozgalomnak szentelje idejét,
energiáját, tudását. Az utóbbit választotta. Ortutay miniszter
közebenjárására 1947-ben csillagászati állásának terhére
kinevezték a budapesti Uránia igazgatójává.
A budapesti
Uránia műszereit, alighanem Ortutay miniszter közbenjárására, a
Csillagvizsgáló Intézet biztosította. Ekkor került az Urániába a
20 cm átmérőjű (Ógyalláról származó) Heyde-refraktor és az
egykori Nagy Károly-féle bicskei csillagvizsgáló 1845-ben
készült 19 cm nyílású Plössl-gyártmányú refraktora, számos
kisebb eszközzel egyetemben.
A távcsövek
védelme kezdetben bizony gyatra volt: a nagy méretű (3 m
csőhosszúságú) Heyde-refraktor eleinte vitorlavászon takaró
óvta, a kisebbik műszer fölé lécekből és kátránypapírral
borított falemezből gurítható bódét eszkábálta. Sok esetben
kisebb műszereket is fel kellett állítani a nagyszámú érdeklődő
kiszolgálására. Kulin gyakran egyik saját távcsövét bocsátotta
rendelkezésre. Bár készültek különböző tervek a kupolára már a
negyvenes évek végén, ezek nem valósultak meg. Az eltolható
fabódé kevésnek bizonyult, mivel az erős viharok több ízben is
felborították a Heyde-refraktort. A műszernek csodálatos módon
nem esett komolyabb baja. A jelenlegi kupola, amely 1963-ban
készült, végre megoldotta ezeket a problémákat.
A belső
építkezést és a helyiségek berendezését az egyesületnek kellett
megoldania. Az építkezéshez az Építési és Közmunkaügyi
Minisztérium 20 000 Ft-tal, a főváros 5000 Ft-tal járult
hozzá.(Akkoriban 300 Ft-ból meg lehetett élni.)
A szerényen
berendezett, de nagy lelkesedéssel fölépített Uránia Bemutató
Csillagvizsgálót a sajtó, a Főváros vezetőségének és a
közintézmények képviselőinek mintegy száz főnyi képviselője és
közel 200 egyesületi tag jelenlétében 1947. szeptember 22-én
avatták fel. A siker óriási volt: a megnyitást követő héten 22
látogatócsoport jelentette be igényét a távcsöves bemutatásra,
négyszáznál több résztvevővel. A megnyitás utáni 15 hónap alatt
12500 látogató kereste fel az Urániát.
Kulin György
előtt az Uránia tervezgetésekor a múlt század végén létesített
berlini Uránia Társaság és a nagyszerűen felszerelt Archenhold
Csillagvizsgáló, nem utolsósorban pedig az 1910-ben felavatott
bécsi Urania-kultúrpalota lebegett. A budapesti Uránia azonban
több lett ezeknél. A magyarországi amatőrök klubjává, második
otthonává vált.
1949-ben, egy évvel a politikai „fordulat éve” után a magyar
amatőrmozgalomban is gyökeres változások következtek. Az addig
jól működő, töretlen fejlődést mutató Magyar Csillagászati
Egyesület –de az ország majdnem minden társadalmi és civil
szerveződése- a politikai harc áldozatává vált, és beolvadt a
Természettudományi Társulatba. Az 1949. április 9-i közgyűlésen
a kommunista hatalom nyomására, néhány vezető pozíciójú tag és
az állam által a csillagászati ismeretterjesztésre egyedüliként
kijelölt Természettudományi Társulatban működő vezető csillagász
közreműködésével a Magyar Csillagászati Egyesület fuzionált a
TTT-vel, és megszűnt önállóan létezni.
Kulin ennek az időszaknak a személyes vonatkozásaira a
következőként emlékezett: „Amikor a Rákosi-korszakban
elbocsátottak állásomból, írásaimat is felhasználtak ellenem.
Addigi fizetésem egyharmadáért óraadói tanári állást vállaltam
Újpesten.” Azonban a kényszerből vállalt új munkahelyén sem
hazudtolta meg önmagát: a Könyves Kálmán Gimnázium épületében
csillagvizsgálót alapított.
Kulinnak Sztálin halála utáni enyhülés időszakában, 1954-ben
volt ismét alkalma visszatérni az országos amatőrmozgalomba: az
Uránia igazgatói posztjába történő visszahelyezése máig sokat
emlegetett és sokszor idézett, igazi örömünnepe volt a hazai
csillagászatbarátoknak.
’56 október vége és november eleje között szinte állandóan az
Urániában tartózkodott, hogy „megvédje” attól, hogy ott esetleg
forradalmárok vagy ÁVH-sok harcálláspontot építsenek ki.
A
TTT időközben több név- és szervezeti változáson ment át. Az
50-es évek elejétől Társadalom- és Természettudományi
Ismeretterjesztő Társulat (TTIT), majd Tudományos
Ismeretterjesztő Társulat (TIT) néven működött; a Csillagászati
Szakosztály pedig rövid ideig Csillagászati és Matematikai, az
űrkorszak kezdetétől pedig Csillagászati és Űrkutatási
Szakosztály elnevezéssel végezte munkáját. 1963-64-ben egy igen
ígéretes új szervezeti forma is létrejött –az MCSE után ismét
egy igazi amatőrszerveződés bontogatta szárnyait. A Magyar
Amatőrcsillagászok I. Országos Találkozójának javaslatai
alapján, de ténylegesen csak az 1964-es II. Országos Találkozón,
létrejött a Csillagászat Baráti Köre, a CSBK. Kulin György
töltötte be az ügyvezető elnök szerepét, a szervezet titkára
Bartha Lajos lett, míg Rka Gedeon vezetőségi tagként működött.
Ponori Thewrewk Aurélt nevezték ki 1963-ban az Uránia
igazgatóhelyettesének.
A
Csillagászat Baráti Körének vezetőjét 1975-ben nyugdíjazták.
Ekkortól a TIT tudományos tanácsadójaként és a CSBK örökös
tiszteletbeli elnökeként működött, de a gyakorlatban pozíciója
és befolyása jelentősen meggyengült a hazai amatőrtársadalomban.
A mozgalom irányításában Kulin utódja Ponori Thewrewk Aurél
lett. 1975-től kezdődően hat éven át látta el az Uránia
Csillagvizsgáló igazgatói feladatait, illetve az 1977-ben a TIT
központi intézményeként megnyitott Budapesti Planetárium
vezetését; 1976-ban a Csillagászat Baráti Köre elnökének is
megválasztották.
A
CSBK lassú agóniáját és gyors összeomlását követően a hazai
asztronómia, a csillagászati amatőrmozgalom aranykora 1989.
február 19-én vette kezdetét – a rendszerváltás idején. Ekkor
alakult meg a Magyar Csillagászati Egyesület újra. Kulin György
1989. április 22-én Budapesten bekövetkezett halála előtt,
számára nyilvánvalóan elégtételt adva, még megélhette ezt a
nagyszerű eseményt, sőt az egyes számú tagkönyv birtokosa lett.
Bartha Lajos: Kulin
György munkássága és a magyarországi amatőrcsillagász mozgalom (MCSE,
1996) és Rezsabek Nándor:
Fejezetek a Magyar Csillagászati Egyesület történetéből (MCSE,
2005) című könyve alapján
|
