Uránia logó Uránia Csillagvizsgáló
A Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat Bemutató Csillagvizsgálója
 

Főoldal Hírek Égbolt Képek Cikkek Linkek Rendezvényhelyszín
 
Februári csillagos égbolt

Holdnaptár 2012

Korábbi égboltismertetők

A 2012 FEBRUÁRI ÉGBOLT

 

HOLDFÁZISOK:

Telihold          Utolsó negyed          Újhold
február 7.           február 14.         február 21.

                                           Február 1.                  Február 15.                 Február 29.

Szürkület kezdete:                5:26                              5:08                              4:44
Napkelte:                                7:11                              6:50                              6:26
Napnyugta:                          16:44                            17:06                            17:27
Szürkület vége:                   18:31                            18:51                            19:11

 

Érdekességek a hónap során

 

Február 9: keressük meg az Uránuszt a Vénusz közelében!

Február 9-én este a Naprendszer hetedik bolygója, az Uránusz kivételesen könnyen megtalálható lesz, ugyanis a ragyogó Vénusz közvetlen közelében kereshetjük. Ezen a napon az Uránusz nagyjából egy holdátmérőnyire látszik majd a Vénusztól. A mellékelt kép alapján egy binokulár segítségével könnyen azonosíthatjuk majd. A kép nagyjából 5 fokos területet mutat, ez körülbelül egy átlagos binokulár látómezeje.

Február 9: a Mars a Hold közelében

Február 9-én este a már meglehetősen fényes, narancsos színű Mars bolygó a Hold közelében látszik.

 

Február 12: a Hold, a Szaturnusz és a Spica háromszöge a hajnali égen

Február 12-én az éjfél utáni órákban figyelhetjük meg a Hold, a Szaturnusz és a Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, a Spica által alkotott szép háromszöget.

Február 25: az alkonyatban a Hold, a Merkúr, a Vénusz és a Jupiter

Február 25-én az alkonyatban Holdunk és a Naprendszer három bolygója: a Merkúr, a Vénusz és a Jupiter alkot szép csoportot. A Hold 4 nappal lesz újhold után, vékony sarlója mellett megfigyelhetjük a Nap által meg nem világított részének halvány derengését is. Ez az úgynevezett hamuszürke fény, amelyet a Földünkről a Holdra visszaverődő napfény okoz.

 

A bolygók láthatósága a hónap során

 

Merkúr

A Merkúr február első felében a Nap közelében jár, így nem figyelhető meg. Február 7-én felső együttállásban van a Nappal, azaz tőlünk nézve a Nap túloldalán halad el. A hónap második felében kereshető az alkonyati égen, február végén és március elején van az idei legjobb esti láthatósága. Február 20-án már több mint 50 perccel, a hónap utolsó napján pedig már másfél órával nyugszik a Nap után. Február 29-én fényessége -0,9 magnitúdó, látszó átmérője 6,3 ívmásodperc, fázisa 0,67.

 

Vénusz

A Vénusz februárban is feltűnő égitest a kora esti égbolton. Február 1-én 3 és fél órával, február 29-én már 4 órával nyugszik a Nap után. Fényessége a hónap során -4,1 magnitúdóról -4,2 magnitúdóra, látszó átmérője 15,3 ívmásodpercről 18,5 ívmásodpercre növekszik, fázisa 0,74-ről 0,64-re csökken. A hónap elején még a Vízöntő csillagképben jár, de a hónap nagy részét már a Halak csillagképben teszi meg.

 

Mars

A Mars februárban a Szűz, majd az Oroszlán csillagképben végzi hátráló, nyugati irányú mozgását, közeledve márciusi szembenállása felé. A hónap elején is már valamivel este 8 után kel, a hónap végén már pár perccel fél 6 után, alig valamivel a napnyugtát követően. Fényessége február során -0,6 magnitúdóról -1,2 magnitúdóra, látszó átmérője pedig 11,9 ívmásodpercről 13,8 ívmásodpercre nő.

 

Jupiter

A Kos csillagképben végzi előretartó mozgását. Február elején éjfélkor, február végén már este fél 11-kor nyugszik, az esti órákban figyelhető meg. Fényessége és látszó átmérője is lassan csökken: előbbi -2,3 magnitúdóról -2,2 magnitúdóra, utóbbi 39 ívmásodpercről 36,1 ívmásodpercre.

 

Szaturnusz

Február elején hátráló, majd 8-ától előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. A hónap elején éjjel fél 12 felé, a hónap végén már este fél 10 után kel. Fényessége +0,6 magnitúdóról +0,4 magnitúdóra nő, a bolygókorong átmérője 18 ívmásodperc körüli, a gyűrűrendszeré pedig 38 ívmásodperc körüli.

 

A februári csillagos égbolt

A februári éjszakák még mindig hosszúak, bár már érezni a nappalok lassú hosszabbodását. Nézzük, milyennek látjuk a csillagos eget a hónap közepén este 8 óra tájban. Nyugat felé még látszanak az ősz jellegzetes csillagképei, a Pegazus (Pegasus) négyszöge nem sokkal a horizont felett, felette az Androméda (Andromeda) íve. A duplavé alakú Cassiopeia északnyugat felé látszik. A nyugati horizont felett fényes csillagként ragyog a lenyugvás előtt álló Vénusz a Halak (Pisces) csillagképben. Tőle kelet felé valamivel halványabb, de szintén fényes csillagnak látszik a Jupiter a Kosban (Aries). Déli irányba tekintve a téli égbolt – és talán egyben az egész ég – legszebb és legkönnyebben felismerhető csillagképe, az Orion tűnik szemünkbe. Hét fényes csillag alkotta jellegzetes alakját még fényszennyezett városi égen is könnyű észrevenni. Az alakzat bal felső csillaga, a Betelgeuse, egy élete végén járó vörös óriáscsillag. Jobb alsó csillaga, a kékes színű Rigel is hatalmas méretű égitest. Az alakzat közepén lévő 3 csillag alkotja az Orion „övét”, ettől kissé délre szabad szemmel apró ködös foltnak látszik az Orion-köd, amelyben jelenleg is új csillagok születnek. Az Orion övét keleti irányban (balra) meghosszabbítva egy nagyon fényes, sziporkázó csillaghoz jutunk, ez a mindössze 9 fényévre lévő Szíriusz, a Nap közeli szomszédja és az égbolt – Napunk után – legfényesebb csillaga. Fényének villogását a földi légkör mozgásai okozzák. Ez a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagkép főcsillaga. Az Orion övének nyugati (jobbra) meghosszabbítása a Bika (Taurus) csillagkép főcsillagához, az Aldebaranhoz vezet minket, amely a V alakú Hyádok nyílthalmaz irányában látszik, bár nem tagja annak, mert jóval közelebb van hozzánk. Ezen a vonalon továbbhaladva a Fiastyúk (Plejádok) nyílthalmaz csillagcsoportjához jutunk, szabad szemmel általában 6-8 csillaga látszik, amelyek aprócska szekérformát alkotnak. A Betelgeuse-tól keletre magányosan ragyog a Procyon, a meglehetősen jellegtelen Kis Kutya (Canis Minor) csillagkép legfényesebb csillaga. Felette egy fényes csillagpár a Castor és a Pollux az Ikrek (Gemini) csillagkép legfényesebb csillagai. Az Orion felett – a zenit tájékán – a Szekeres (Auriga) ötszöge látszik, legfényesebb csillaga a Capella. Az Ikrektől keletre van a halvány csillagok alkotta Rák (Cancer) csillagkép. Keleten már felkelt az Oroszlán (Leo) csillagkép, benne a fényes Regulus csillaggal. Az Oroszlánban fényes narancsos csillagnak látszik most a Mars. A Göncölszekeret, amely a jóval nagyobb Nagy Medve (Ursa Maior) legfényesebb 7 csillagából áll, most északkeleti irányban látjuk.

Lauer Zoltán
csillagász