|
A 2012
FEBRUÁRI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Telihold Utolsó
negyed Újhold
február 7. február 14. február 21.
Február 1.
Február 15. Február 29.
Szürkület kezdete:
5:26 5:08
4:44
Napkelte:
7:11
6:50 6:26
Napnyugta:
16:44
17:06 17:27
Szürkület vége:
18:31
18:51 19:11
Érdekességek a
hónap során
Február 9: keressük meg az Uránuszt a Vénusz közelében!
Február 9-én este a Naprendszer
hetedik bolygója, az Uránusz kivételesen könnyen megtalálható
lesz, ugyanis a ragyogó Vénusz közvetlen közelében kereshetjük.
Ezen a napon az Uránusz nagyjából egy holdátmérőnyire látszik
majd a Vénusztól. A mellékelt kép alapján egy binokulár
segítségével könnyen azonosíthatjuk majd. A kép nagyjából 5
fokos területet mutat, ez körülbelül egy átlagos binokulár
látómezeje.
Február 9: a Mars a Hold közelében
Február 9-én este a már
meglehetősen fényes, narancsos színű Mars bolygó a Hold
közelében látszik.
Február 12: a Hold, a Szaturnusz és a Spica háromszöge a
hajnali égen
Február 12-én az éjfél utáni
órákban figyelhetjük meg a Hold, a Szaturnusz és a Szűz
csillagkép legfényesebb csillaga, a Spica által alkotott szép
háromszöget.
Február 25: az alkonyatban a Hold, a Merkúr, a Vénusz és
a Jupiter
Február 25-én az alkonyatban
Holdunk és a Naprendszer három bolygója: a Merkúr, a Vénusz és a
Jupiter alkot szép csoportot. A Hold 4 nappal lesz újhold után,
vékony sarlója mellett megfigyelhetjük a Nap által meg nem
világított részének halvány derengését is. Ez az úgynevezett
hamuszürke fény, amelyet a Földünkről a Holdra visszaverődő
napfény okoz.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
A Merkúr február első felében a
Nap közelében jár, így nem figyelhető meg. Február 7-én felső
együttállásban van a Nappal, azaz tőlünk nézve a Nap túloldalán
halad el. A hónap második felében kereshető az alkonyati égen,
február végén és március elején van az idei legjobb esti
láthatósága. Február 20-án már több mint 50 perccel, a hónap
utolsó napján pedig már másfél órával nyugszik a Nap után.
Február 29-én fényessége -0,9 magnitúdó, látszó átmérője 6,3
ívmásodperc, fázisa 0,67.
Vénusz
A Vénusz februárban is feltűnő
égitest a kora esti égbolton. Február 1-én 3 és fél órával,
február 29-én már 4 órával nyugszik a Nap után. Fényessége a
hónap során -4,1 magnitúdóról -4,2 magnitúdóra, látszó átmérője
15,3 ívmásodpercről 18,5 ívmásodpercre növekszik, fázisa
0,74-ről 0,64-re csökken. A hónap elején még a Vízöntő
csillagképben jár, de a hónap nagy részét már a Halak
csillagképben teszi meg.
Mars
A Mars februárban a Szűz, majd
az Oroszlán csillagképben végzi hátráló, nyugati irányú
mozgását, közeledve márciusi szembenállása felé. A hónap elején
is már valamivel este 8 után kel, a hónap végén már pár perccel
fél 6 után, alig valamivel a napnyugtát követően. Fényessége
február során -0,6 magnitúdóról -1,2 magnitúdóra, látszó
átmérője pedig 11,9 ívmásodpercről 13,8 ívmásodpercre nő.
Jupiter
A Kos csillagképben végzi
előretartó mozgását. Február elején éjfélkor, február végén már
este fél 11-kor nyugszik, az esti órákban figyelhető meg.
Fényessége és látszó átmérője is lassan csökken: előbbi -2,3
magnitúdóról -2,2 magnitúdóra, utóbbi 39 ívmásodpercről 36,1
ívmásodpercre.
Szaturnusz
Február elején hátráló, majd
8-ától előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. A hónap
elején éjjel fél 12 felé, a hónap végén már este fél 10 után
kel. Fényessége +0,6 magnitúdóról +0,4 magnitúdóra nő, a
bolygókorong átmérője 18 ívmásodperc körüli, a gyűrűrendszeré
pedig 38 ívmásodperc körüli.
A februári csillagos égbolt
A februári éjszakák még mindig
hosszúak, bár már érezni a nappalok lassú hosszabbodását.
Nézzük, milyennek látjuk a csillagos eget a hónap közepén este 8
óra tájban. Nyugat felé még látszanak az ősz jellegzetes
csillagképei, a Pegazus (Pegasus) négyszöge nem
sokkal a horizont felett, felette az Androméda (Andromeda)
íve. A duplavé alakú Cassiopeia északnyugat felé látszik.
A nyugati horizont felett fényes csillagként ragyog a lenyugvás
előtt álló Vénusz a Halak (Pisces)
csillagképben. Tőle kelet felé valamivel halványabb, de szintén
fényes csillagnak látszik a Jupiter a Kosban (Aries).
Déli irányba tekintve a téli égbolt – és talán egyben az egész
ég – legszebb és legkönnyebben felismerhető csillagképe, az
Orion tűnik szemünkbe. Hét fényes csillag alkotta
jellegzetes alakját még fényszennyezett városi égen is könnyű
észrevenni. Az alakzat bal felső csillaga, a Betelgeuse,
egy élete végén járó vörös óriáscsillag. Jobb alsó csillaga, a
kékes színű Rigel is hatalmas méretű égitest. Az alakzat
közepén lévő 3 csillag alkotja az Orion „övét”, ettől kissé
délre szabad szemmel apró ködös foltnak látszik az Orion-köd,
amelyben jelenleg is új csillagok születnek. Az Orion övét
keleti irányban (balra) meghosszabbítva egy nagyon fényes,
sziporkázó csillaghoz jutunk, ez a mindössze 9 fényévre lévő
Szíriusz, a Nap közeli szomszédja és az égbolt – Napunk után
– legfényesebb csillaga. Fényének villogását a földi légkör
mozgásai okozzák. Ez a Nagy Kutya (Canis
Maior) csillagkép főcsillaga. Az Orion övének nyugati
(jobbra) meghosszabbítása a Bika (Taurus)
csillagkép főcsillagához, az Aldebaranhoz vezet minket,
amely a V alakú Hyádok nyílthalmaz irányában látszik, bár
nem tagja annak, mert jóval közelebb van hozzánk. Ezen a vonalon
továbbhaladva a Fiastyúk (Plejádok) nyílthalmaz
csillagcsoportjához jutunk, szabad szemmel általában 6-8
csillaga látszik, amelyek aprócska szekérformát alkotnak. A
Betelgeuse-tól keletre magányosan ragyog a Procyon, a
meglehetősen jellegtelen Kis Kutya (Canis
Minor) csillagkép legfényesebb csillaga. Felette egy
fényes csillagpár a Castor és a Pollux az Ikrek
(Gemini) csillagkép legfényesebb csillagai. Az Orion
felett – a zenit tájékán – a Szekeres (Auriga)
ötszöge látszik, legfényesebb csillaga a Capella. Az
Ikrektől keletre van a halvány csillagok alkotta Rák (Cancer)
csillagkép. Keleten már felkelt az Oroszlán (Leo)
csillagkép, benne a fényes Regulus csillaggal. Az
Oroszlánban fényes narancsos csillagnak látszik most a Mars.
A Göncölszekeret, amely a jóval nagyobb Nagy
Medve (Ursa Maior) legfényesebb 7 csillagából
áll, most északkeleti irányban látjuk.
Lauer Zoltán
csillagász
|