AZ
AUGUSZTUSI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Utolsó negyed Újhold Első
negyed Telihold
augusztus 3. augusztus
10. augusztus 16. augusztus 24.
Augusztus 1. Augusztus
15. Augusztus 31.
Szürkület kezdete:
3:05 3:37
4:10
Napkelte:
5:21 5:39 6:01
Napnyugta: 20:18
19:56 19:27
Szürkület vége: 22:37
22:01 21:20
Érdekességek a
hónap során
Augusztus 7.: kora este a 3 bolygó a nyugati égen
Augusztus első felében kora este
megfigyelhetjük, ahogy a Vénusz, a Mars és a Szaturnusz
viszonylag szoros csoportot alkot a nyugati égen. Augusztus 7-én
a három bolygó egy kevesebb, mint 5 fok átmérőjű körön belül fog
tartózkodni. Legkönnyebben a fényes Vénuszt vehetjük észre, a
Szaturnuszt 3 fokkal a Vénusz felett kereshetjük, a Mars pedig
tőlük balra látszik majd. Augusztus 13-án este a vékony
holdsarló egészíti ki a triót. Augusztus 17. és 19. között pedig
a Vénusz és a Mars csak 1,9 fokra lesz egymástól.
Augusztus 11-14 között: „hullócsillagok” a Perseida
meteorrajból
Mindenki hallott már az
„augusztusi hullócsillagokról”. Hírnevüket két dolognak
köszönhetik: egyrészt augusztusban tetőzik az év egyik
leggazdagabb meteoráramlata, a Perseidák meteorraj, másrészt a
kellemes időjárásnak köszönhetően sok ember tölti az esti órákat
a csillagos ég alatt. A raj maximumát augusztus 13-án hajnalra
várják, de a környező éjszakákon is sok „hullócsillagot”
figyelhetünk meg. A rajhoz tartozó meteorok pályáit visszafelé
meghosszabbítva azok a Perzeusz csillagkép táján látszanak
összefutni, itt van a raj úgynevezett radiánspontja, erről kapta
nevét. Szerencsés esetben sötét helyről akár óránként 60-100
hullócsillagot is észrevehetünk!
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
A hónap első felében
próbálkozhatunk észrevételével az esti égen, de helyzete nem túl
kedvező a megfigyeléshez. Augusztus 1-én kb. egy órával nyugszik
a Nap után. 7-én van legnagyobb keleti kitérésben, de
láthatósága ekkor már lassan romlik, a hónap második felében már
nem figyelhető meg.
Vénusz
Még az esti ég feltűnő égiteste.
Augusztus elején még 1 óra 40 perccel, a végén már csak 1 és
negyed órával nyugszik a Nap után. Augusztus 20-án éri el
legnagyobb keleti kitérését. Fényessége -4,2 magnitúdóról
-4,4-re, látszó átmérője 20 ívmásodpercről 28 ívmásodpercre
növekszik a hónap során, fázisa ellenben csökken: 0,58-ról
0,43-ra.
Mars
Az esti órákban látható, ahogy
előretartó mozgását végzi a Szűz csillagképben. A hónap elején
még negyed 11-kor, a végén már háromnegyed 9 után nyugszik.
Fényessége +1,5 magnitúdó, látszó mérete 5 ívmásodperc körüli.
Jupiter
A Halak csillagképben végzi
hátráló mozgását. A hónap elején negyed 11 körül kel, a végén
negyed 9 körül. Fényessége -2,7 magnitúdóról -2,9 magnitúdóra,
látszó átmérője 46 ívmásodpercről 49 ívmásodpercre növekszik a
hónap során.
Szaturnusz
A Marshoz hasonlóan a Szűz
csillagképben végzi előretartó mozgását. Az esti órákban
látható, a hónap elején fél 11 előtt, a végén fél 9 körül
nyugszik. Fényessége 1 magnitúdó körül, korongjának látszó
mérete 16 ívmásodperc körül alakul. A gyűrűrendszer kiterjedése
kb. 37 ívmásodperc. A gyűrűrendszerre fokozatosan egyre nagyobb
szögben látunk rá, ez a szög a hónap végére már kb. 5 fok.
Az augusztusi csillagos
égbolt
Augusztusban már kezd érezhetővé
válni az éjszakák hosszabbodása. A hónap elején még este fél 11
felé lesz teljesen sötét, a hónap végére már fél 10 tájékán.
Nézzük most, hogyan néz ki a csillagos égbolt augusztus 15-én
este 10 órakor. A Göncölszekeret, amely a Nagy Medve
(Ursa Maior) csillagkép legfényesebb hét csillagából álló
alakzat, északnyugat felé láthatjuk, még viszonylag magasan.
Rúdjának ívét meghosszabbítva nyugat felé megtaláljuk a még
magasan látszó Arcturus-t, az Ökörhajcsár (Bootes)
csillagkép legfényesebb csillagát. Az Arcturustól
északkeletre az Északi Korona (Corona
Borealis) csillagívét találjuk, tőle keletre pedig a
Herkules (Hercules) nagyméretű, de halvány
csillagokból álló csillagképét. Nagyjából a fejünk felett
látszik a Vega, amely a Lant (Lyra)
csillagkép legfényesebb csillaga, egyben a Nagy Nyári Háromszög
nevű csillagalakzat egyik sarka. Tőle keletre a kereszt alakú
Hattyú (Cygnus) csillagkép Deneb nevű csillaga
a háromszög másik sarka, a harmadik pedig a délkeletre látszó
Atair a Sas (Aquila) csillagképből. A Deneb
és az Atair a Tejút sávjában található, amely most
magasan szeli át az égboltot. A Tejút nem más, mint saját
csillagrendszerünknek, a diszkosz alakú Tejútrendszernek vagy
Galaxisnak a szimmetriasíkja, amelyet sok távoli, halvány
csillag összemosódó fénye rajzol ki. Délen látszik a Nyilas
(Saggitarius) csillagkép, erre van Tejútrendszerünk
centruma, így itt a Tejút kiszélesedik, de Magyarországról ez a
rész mindig alacsonyan jár, így nem túl jól látható. A Nyilastól
nyugatra még látszik az Antares, a Skorpió (Scorpio)
legfényesebb csillaga. Délkelet felé alacsonyan fényes
csillagnak látszik a Jupiter a Halak (Pisces)
csillagképben. Kelet felé a Pegazus (Pegasus) nagy
csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda)
belőle kinyúló íve látszik. Északkeleten van a Kassziopeia
(Cassiopeia) duplavé alakú csillagképe. Majdnem észak
felé alacsonyan fényes csillagot vehetünk észre, ez a Capella
a Szekeres (Auriga) csillagképből, amely majd téli
estéken fog magasan járni.
A JÚLIUSI
ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Utolsó negyed Újhold Első
negyed Telihold
július
4. július 11. július
18. július 26.
Július 1.
Július 15. Július 31.
Szürkület kezdete:
1:50 2:21
3:01
Napkelte:
4:50 5:02 5:20
Napnyugta: 20:44
20:37 20:19
Szürkület vége: 23:45
23:19 22:40
Érdekességek a
hónap során
Július 8. hajnalban: a vékony holdsarló a Fiastyúk
közelében
Július 8-án hajnalban a fogyó
Hold vékony sarlója a Fiastyúk nyílthalmaza közelében fog
elhaladni. A távolságuk kb. 3 fok (6 holdátmérőnyi) lesz. A
csillaghalmaz tagjainak észrevételéhez egy binokulár jó segítség
lehet.
Július közepén: „bolygósorakozó” az esti égen növekvő
holdsarlóval
Július közepe táján a szabad
szemmel megfigyelhető öt bolygó közül négy: a Merkúr, a Vénusz,
a Mars és a Szaturnusz nagyjából 50 fok hosszú „égi láncot”
alkot az égen, amit július 13-16. között a növekvő Hold is
kiegészít, estéről estére változtatva a képet. A Merkúr
napnyugta után egy órával lenyugszik, négy bolygó észrevételéhez
tehát ügyesnek kell lennünk, a Vénusz, a Mars és a Szaturnusz
viszont könnyen megfigyelhető lesz. Ha sikerült a Merkúrt is
észrevennünk, éjfél körül megfigyelve a Jupitert egyetlen
éjszaka megfigyelhetjük az öt szabad szemmel látható bolygót.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
Nagyjából július 5-e után
próbálkozhatunk megkeresésével napnyugta után az alkonyati égen.
Július 15-én már egy órával nyugszik a Nap után, ekkor fél
órával napnyugta után nagyjából 6 fok magasan kereshetjük a
nyugati-északnyugati horizont felett. Fényessége ekkor -0,5
magnitúdó körül alakul, látszó átmérője 5,6 ívmásodperc, fázisa
pedig 0,8. A hónap végére még mindig egy órával nyugszik a Nap
után, fényessége 0,1 magnitúdóra csökken, látszó átmérője 6,8
ívmásodpercre nő, fázisa pedig 0,5-re csökken. 27-én 17 ívpercre
megközelíti a Regulust, de a világos égen nehéz lesz megfigyelni
ezt az együttállást.
Vénusz
Még mindig az esti ég feltűnő
égiteste. A hónap elején két és negyed órával, a végén 1 óra 40
perccel nyugszik a Nap után. Fényessége és látszó átmérője
növekszik (előbbi -4,1 magnitúdóról -4,2 magnitúdóra, utóbbi
15,5 ívmásodpercről 19,8 ívmásodpercre), fázisa pedig csökken
(0,71-ről 0,59-re).
Mars
Előbb az Oroszlán, majd a Szűz
csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején
háromnegyed 12, a végén negyed 11 felé nyugszik. Fényessége 1,3
magnitúdóról 1,5 magnitúdóra, látszó mérete 5,2 ívmásodpercről
4,7 ívmásodpercre csökken.
Jupiter
A Halak csillagképben végzi
előbb előretartó, majd 24-től hátráló mozgását. A hónap elején
még negyed órával éjfél után, a hónap végén már 22:20 körül kel.
Fényessége -2,6 magnitúdóról -2,7 magnitúdóra nő a hónap során,
átmérője pedig 42 ívmásodpercről 46 ívmásodpercre. Négy
legfényesebb holdját már kis távcsővel is megpillanthatjuk. Az
Uránuszt most egyébként a Jupitertől pár fokra nyugatra
láthatjuk.
Szaturnusz
A Szűz csillagképben végzi
előretartó mozgását. A hónap elején nem sokkal éjfél után, a
végén valamivel fél 11 előtt nyugszik. Fényessége 1,1 magnitúdó
körül alakul a hónap során, a bolygókorong átmérője 17, a
gyűrűrendszeré 38 ívmásodperc körüli. A gyűrűrendszerre való
rálátásunk szöge lassan növekedni kezd, a hónap közepén 3 fok
körüli.
A júliusi csillagos égbolt
Júliusban még mindig
igen későn sötétedik, nézzük hát, mit láthatunk az égbolton
július 15-én este 23 órakor. A Nagy Medve (Ursa Maior)
csillagkép legfényesebb 7 csillaga alkotta Göncölszekeret
északnyugat felé még elég magasan találjuk. A szekér rúdjának
ívét meghosszabbítva egy fényes, narancsos színű csillagot
találunk, ez az Arcturus, az Ökörhajcsár (Bootes)
csillagkép legfényesebb csillaga. Az íven továbbhaladva
alacsonyan még megtalálhatjuk a nyugvóban levő Spica-t, a
Szűz (Virgo) legfényesebb csillagát. Tőle jobbra,
alacsonyan a láthatjuk a lenyugvóban lévő Szaturnuszt.
Déli irányba fordulva majdnem a fejünk felett van a Herkules
(Hercules) nagyméretű, de elég halvány csillagok alkotta
csillagképe, mellette az Északi Korona (Corona
Borealis) halvány csillagíve. A Herkulestől keletre
egy három fényes csillag alkotta hatalmas háromszög tűnik a
szemünkbe a Tejút sávja felé. Ez a Nagy Nyári Háromszög néven
ismert csillagcsoport, amelyet három csillagkép legfényesebb
csillagai alkotnak. Legmagasabban közülük a Vega látszik
a Lant (Lyra) csillagképből, a Tejút sávjától
kissé nyugatra. A Vegától északkeletre a Hattyú (Cygnus)
csillagkép Deneb nevű csillaga látszik, délkeletre pedig
a Sas (Aquila) csillagképből az Altair, ez
az utóbbi két csillag a Tejút sávjában található. A Sastól
délebbre, alacsonyan látszik a Skorpió (Scorpius)
csillagkép, melynek legfeltűnőbb csillaga a vöröses színű
Antares. A Skorpiótól keletre a Tejút centrumának
irányában látszó, nem túl fényes csillagokból álló Nyilas
(Sagittarius) csillagképet találjuk, amelyben egy kézi
látcsővel már számos csillaghalmazt és gázködöt vehetünk észre.
Keleti irányban már látszik a Pegazus (Pegasus)
nagy csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda)
csillagkép belőle kinyúló íve, amelyek majd az őszi estéken
állnak magasan. Északkelet felé láthatjuk a Kassziopeia (Cassiopeia)
jellegzetes duplavé alakú csillagképét.
A JÚNIUSI
ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Utolsó negyed Újhold Első
negyed Telihold
június 4.
június 12. június 19.
június 26.
Június 1.
Június 15. Június 30.
Szürkület kezdete:
2:05 1:43
1:50
Napkelte:
4:51 4:46 4:50
Napnyugta: 20:33
20:43 20:45
Szürkület vége: 23:20
23:48 23:47
Érdekességek a
hónap során
Június elején: a Mars a Regulus közelében
Június elején a Mars bolygó az
Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, a Regulus közelében
halad el. Legkisebb távolságuk június 6-án lesz, amikor a Mars
kevesebb, mint egy fokra látszik majd a Regulustól balra
felfelé.
Június 20-án este: a Vénusz a Jászol (M44) nyílthalmaz
közelében
Június 20-án este a fényes
Vénusz bolygót a Rák csillagképben található Jászol (M44) nevű
nyílthalmaz közelében láthatjuk. A halmaz sötét égen halvány
foltként szabad szemmel is megfigyelhető, de igazán szép
látványt egy binokulár vagy egy kis nagyítású csillagászati
távcső segítségével láthatunk.
Június 21.: nyári napforduló
A csillagászati nyár június
21-én, a nyári napfordulóval veszi kezdetét. Ezen a napon éri el
központi csillagunk Földről látszó égi útjának, az ekliptikának
a legészakibb pontját. Ezen a napon a Nap csaknem északkeleten
kel, ekkor delel tőlünk nézve a legmagasabban és szinte
északnyugaton nyugszik. Az év során a nappal ilyenkor a
leghosszabb, az igazi sötétség alig két órát tart. Ettől kezdve
rövidülni kezdenek a nappalok, hosszabbodni az éjszakák és a Nap
delelési magassága is csökkeni kezd és tart ez a folyamat
egészen december 21-ig, a téli napforduló idejéig.
Megkísérelhetjük megfigyelni a C2009/R1 McNaught
üstököst
Június folyamán
megpróbálkozhatunk egy üstökös felkeresésével. A McNaught
üstökös a várható fényességére vonatkozó előrejelzések alapján
egy binokulárral, de szerencsés esetben – főleg a hónap vége
felé – talán már szabad szemmel is megfigyelhető lesz. Az
üstökös júniusban az Androméda, a Perzeusz majd a Szekeres
csillagképekben mozog. A hónap nagy részében inkább a hajnali, a
vége felé pedig az esti égbolton érdemes keresnünk. Június 1-jén
a Béta Andromedae-tól balra lefelé látszik, 7-én a Gamma
Andromedae alatt, 15-én a Delta Persei közelében. 21-én a
Szekeres főcsillagától, az Capella-tól felfelé és kissé jobbra,
25-én pedig a Béta Aurigae közelében, attól kissé balra felfelé.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
A hónap első felében
próbálkozhatunk megkeresésével a hajnali égbolton. Ekkor
nagyjából háromnegyed órával kel a Nap előtt, de helyzete nem
kedvező a megfigyelésére. Az ekliptika alacsony hajlásszöge
miatt fél órával napkelte előtt alig 5 fok magasan látszik. A
hónap második felében láthatósága gyorsan romlik, 28-án felső
együttállásban van a Nappal.
Vénusz
Az esti égbolt feltűnő égiteste,
a hónap elején két és fél, a végén pedig két és negyed órával
nyugszik a Nap után. Fényessége és látszó átmérője is növekvő –
előbbi -4,0 magnitúdóról -4,1-re, az utóbbi 13 ívmásodpercről
15,4 ívmásodpercre – fázisa ellenben csökkenő, 0,81-ról 0,71-re
csökken a hónap során.
Mars
Június folyamán az Oroszlán
csillagképben végzi előretartó mozgását, naponta kb. fél fokot
(egy holdátmérőnyit) halad kelet felé. Az éjszaka első felében
látható, a hónap elején még hajnali 1 után, a végén már éjfél
előtt nyugszik. Fényessége 1,1 magnitúdóról 1,3 magnitúdóra,
látszó átmérője 6 ívmásodpercről 5,2 ívmásodpercre csökken.
Jupiter
Feltűnő égitest a hajnali
égbolton. A hónap elején hajnali 2 óra, a végén éjfél után kel.
A Halak csillagképben végzi előretartó mozgását. Fényessége -2,3
magnitúdóról -2,5 magnitúdóra nő a hónap folyamán, átmérője
pedig 37,9 ívmásodpercről 41,4 ívmásodpercre.
Szaturnusz
Előretartó mozgást végez a Szűz
csillagképben. A hónap elején hajnali 2 óra, a végén éjfél után
nyugszik. Fényessége 1,0 magnitúdóról 1,1 magnitúdóra csökken, a
bolygókorong átmérője pedig 18,2 ívmásodpercről 17,3
ívmásodpercre. A gyűrűrendszer kiterjedése kb. 40 ívmásodperc. A
gyűrűrendszerre továbbra is igen alacsony szögben látunk rá, de
ez a szög lassan növekedésnek indul a hónap folyamán.
A júniusi csillagos égbolt
A hónap során későn nyugszik a
Nap, rövidek az éjszakák. Nézzük, milyen a csillagos égbolt
június 15-én 22 óra 30 perc körül. Nyugat felé pillantva már
viszonylag alacsonyan áll az Oroszlán (Leo)
csillagkép, melynek legfényesebb csillaga a Regulus,
jelenleg a Marsot is ebben a csillagképben láthatjuk, az
Oroszlán „teste” alatt, a Regulustól keletre. Majdnem a fejünk
felett látszik a Göncölszekér, amely a Nagy
Medve (Ursa Maior) csillagkép legfényesebb
részlete. A szekér rúdjának ívét meghosszabbítva két fényes
csillagot találunk. Az első a narancsos színű Arcturus,
amely az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép
legfényesebb csillaga, az íven továbbhaladva pedig a Szűz
(Virgo) csillagkép legfényesebb csillagát, a Spicát
találjuk. A Spica és a Regulus között majdnem
félúton találjuk a Szaturnusz bolygót. A Spicától délnyugatra
látszik a Holló (Corvus) csillagkép szabálytalan
négyszöge. A Szűztől keletre a Mérleg (Libra)
csillagkép látszik, a délkeleti égen pedig éppen felkelőben a
Skorpió (Scorpius), vöröses főcsillagával az
Antares-szel. Az Arcturustól kelet felé az Északi
Korona (Corona Borealis) nem túl fényes
csillagokból álló íve látszik, azon túl pedig a szintén elég
halvány csillagokból álló, nagy méretű Herkules (Hercules)
csillagkép. Kelet felé már látszik a Nagy Nyári Háromszög néven
ismert csillagalakzat, amelyet a Lant (Lyra)
csillagkép főcsillaga, a Vega, a Hattyú (Cygnus)
legfényesebb csillaga, a Deneb valamint a Sas (Aquila)
legfeltűnőbb csillaga, az Altair alkot. Legmagasabban
kelet felé a Vega látszik, tőle kissé északabbra alacsonyabban
van a Deneb, míg az Altair alacsonyan a horizont felé keleten. A
Deneb benne fekszik a nyári Tejút sávjában. Délkelet felé a
Kígyótartó (Ophiucus) és a Kígyó (Serpens)
csillagképek láthatók. A Cassiopeia csillagkép
jellegzetes duplawé alakzata majdnem északi irányban, alacsonyan
található.
A MÁJUSI
ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Utolsó negyed
Újhold Első negyed
Telihold
május 6.
május 14. május 21. május
28.
Május 1.
Május 15. Május 31.
Szürkület
kezdete: 3:21 2:45
2:07
Napkelte:
5:27 5:07 4:51
Napnyugta: 19:55
20:14 20:32
Szürkület vége: 22:03
22:37 23:18
Érdekességek a
hónap során
Május 9-10: A Jupiter és a fogyó Hold egymás közelében a
hajnali égen
Május 9-én és 10-én a fogyó Hold
sarlója és a Jupiter egymástól nem túl messze látszanak majd a
hajnali égen. 9-én a Hold a Jupitertől 6 fokra lesz felfelé és
kissé jobbra, 10-én pedig a Jupitertől 10 fokra balra látszik.
Hajnali 4 körül érdemes keresni őket, a már világosodó égen a
Hold segítheti a Jupiter megpillantását.
Május 16-án este: a növekvő holdsarló és a Vénusz párosa
az esti égen
Május 16-án este a Hold növekvő
sarlója és a ragyogó Vénusz szép párost alkot az esti égen.
Érdemes figyelni a Hold sarlóját teljes koronggá kiegészítő
halvány fénylésre, az úgynevezett „hamuszürke fényre”, amely
valójában a Földünkről visszaverődött napfény okozta
megvilágítása a Hold még sötétben lévő részének.
Május 21-én este: a Vénusz az M35 nyílthalmaz közelében
Május 21-én este a Vénusz 42
ívpercre (kb. a holdkorong átmérőjének másfélszerese)
megközelíti az Ikrekben található M35 jelű szép nyílt
csillaghalmazt. A halmaz szabad szemmel legfeljebb igen sötét
egű helyről kereshető, de egy binokulárral vagy kis
csillagászati távcsővel kevésbé jó ég mellett is
megfigyelhetjük.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
A hónap első felében helyzete
megfigyelésre nem alkalmas. A hónap második felében napkelte
előtt, a hajnali égen kereshetjük, de helyzete kedvezőtlen.
Május 26-án van legnagyobb nyugati kitérésben, ekkor 25,1 fokra
látszik a Naptól, de ezen a napon is csak háromnegyed órával kel
a Nap előtt.
Vénusz
Az esti égbolt feltűnő égiteste,
egész hónapban nagyjából két és fél órával nyugszik a Nap után.
Fényessége és átmérője is lassan növekszik, előbbi -3,9
magnitúdóról -4,0 magnitúdóra, utóbbi pedig 11,4 ívmásodpercről
12,9 ívmásodpercre. Fázisa eközben 0,89-ről 0,81-ra csökken.
Mars
A hónap során előbb a Rák, majd
az Oroszlán csillagképben végzi előretartó mozgását. Az éjszaka
első felében figyelhető meg, a hónap elején hajnali 3 előtt, a
végén valamivel hajnali 1 óra után nyugszik. Fényessége 0,7
magnitúdóról 1,1 magnitúdóra, átmérője pedig 7,3 ívmásodpercről
6,0 ívmásodpercre csökken.
Jupiter
Előretartó mozgást végez a hónap
első két napjában a Vízöntő, majd 3-tól a Halak csillagképben. A
hajnali égbolton látható, fényessége -2,2 magnitúdó, átmérője 36
ívmásodperc körüli, mindkettő lassan növekszik. A hónap elején
még csak másfél, a végén már majdnem két és háromnegyed órával
kel a Nap előtt.
Szaturnusz
A hajnali órákban nyugszik, így
az éjszaka első felében látható a Szűz csillagképben. A hónap
elején hajnali 4, a végén hajnali 2 előtt nyugszik. A hónap
folyamán hátráló mozgása egyre lassul, majd 31-én kezd
előretartó mozgásba. Fényessége 0,8 magnitúdóról 1,0
magnitúdóra, a bolygókorong átmérője 19 ívmásodpercről 18
ívmásodpercre csökken. A gyűrű kiterjedése kb. 40 ívmásodperc. A
hónap során még csökken a gyűrűre való rálátásunk szöge (egészen
1,7 fokig).
A
májusi csillagos égbolt
A hónap közepére már hosszúak a
nappalok, későn sötétedik. Milyennek látjuk a csillagos eget
május 15-én este fél tizenegykor?
Nyugati irányba tekintve,
alacsonyan még láthatjuk a téli éjszakák néhány csillagképét,
nem sokkal lenyugvásuk előtt. Majdnem pontosan nyugat felé
láthatjuk a Procyon-t a Kis Kutyából (Canis
Minor), tőle jobbra az Ikrek (Gemini) két
fényes csillaga, a Castor és a Pollux,
továbbhaladva pedig az ötszög alakú Szekeres (Auriga)
a fényes Capellával. A Kis Kutya felett a halvány
csillagokból álló Rák (Cancer) csillagkép látszik,
attól keletre pedig az Oroszlán (Leo). A Rák
és az Oroszlán között látszik most a Mars,
narancsos színű csillagként.
Majdnem a fejünk felett látszik
a Göncölszekér, amely a Nagy Medve (Ursa Major)
csillagkép legjellegzetesebb része. A szekér rúdjának ívét
meghosszabbítva két fényes csillagot találunk, előbb a narancsos
színű Arcturus-t az Ökörhajcsár (Bootes)
csillagképből, továbbhaladva pedig a Spica-t a Szűz
(Virgo) csillagképből.
Az Oroszlán legfényesebb
csillaga, a Regulus és a Szűz-beli Spica
között nagyjából félúton észrevehetünk egy hasonló fényességű,
nyugodt fényű csillagnak látszó égitestet: ez a Szaturnusz
bolygó.
A Spica-tól délnyugatra a
Holló (Corvus) szabálytalan csillagnégyszögét
láthatjuk. Ettől nyugatra a Serleg (Crater)
halvány csillagai látszanak, alattuk tekergőzik hosszan az
Északi Vízikígyó (Hydra) csillagképe. A Spica-tól
keletre már felkelt a Mérleg (Libra) csillagképe
és délkeleten, igen alacsonyan már a Skorpió (Scorpius)
néhány csillaga is megtalálható. Az Arcturus-tól
északkeletre az Északi Korona (Corona Borealis)
csillagívét látjuk, azon túl pedig a Herkules (Hercules)
csillagait találhatjuk. Keleten már viszonylag magasan látszik a
fényes Vega a Lant (Lyra) csillagképből,
tőle balra lefelé a Deneb a Hattyúból (Cygnus)
és majdnem kelet felé egész alacsonyan talán már észrevehetjük a
Nagy Nyári Háromszög harmadik csillagát is: az Atair-t a
Sasból (Aquila).
A Kassziopeia (Cassiopeia)
duplavé alakú csillagképét észak felé, alacsonyan találjuk.
AZ
ÁPRILISI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Utolsó negyed
Újhold Első negyed
Telihold
április
6. április 14. április
21. április 28.
Április 1.
Április 15. Április 30.
Szürkület
kezdete: 4:36 4:01
3:23
Napkelte:
6:23 5:56 5:29
Napnyugta: 19:13
19:33 19:54
Szürkület vége: 21:01
21:27 22:00
Érdekességek a
hónap során
Április eleje: Egymás közelében látszik a Vénusz és a
Merkúr
Naprendszerünk két Naphoz
legközelebbi bolygója április első napjaiban egymás közelében
látható az esti égbolton. Legkisebb távolságuk április 4-én
lesz, ekkor mindössze 3 fokra látszik egymástól a két égitest.
Napnyugta után fél-háromnegyed órával a fényes Vénusz már
könnyen látszik a nyugati égen. A Merkúrt tőle jobbra és
valamivel alacsonyabban kereshetjük.
Április közepén: a Mars a Jászol (M44) csillaghalmaz
közelében
A Rák csillagképben immár újra
előretartó (keleti irányú) mozgást végző Mars április közepén
elhalad a Jászol (Praesepe, M44) nevű nyílt csillaghalmaz
mellett. Legközelebb április 17-én lesznek egymáshoz. A halmaz
sötét helyről szabad szemmel is megfigyelhető ködös foltként.
Egy binokulárban nagyszerű látványt fog nyújtani a bolygó és a
csillaghalmaz párosa.
Április 22/23. éjszakáján: tetőzik az Áprilisi Lyridák
meteorraj
Várhatóan április 22-én
hajnalban tetőzik az Áprilisi Lyridák nevű meteoráramlat. Nevét
onnan kapta, hogy a meteorok visszafelé meghosszabbított pályái
a Lant (Lyra) csillagképben látszanak összefutni, itt van a raj
úgynevezett radiánspontja. Ez a raj ugyan nem tartozik a
leggazdagabbak közé, de átlagos jelentkezése esetén is
számíthatunk nagyjából óránként 15 „hullócsillagra”, időnként
pedig váratlan kitöréseket is produkál (1982-ben például 90
meteor/óra felett volt az aktivitás). A meteorok az 1861-ben
felfedezett Thatcher üstökösből származnak.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
Április első felében van a
Merkúr idei legkedvezőbb esti láthatósága. Legnagyobb keleti
kitérése április 8-án lesz, ekkor 19,3 fokra látszik a Naptól és
körülbelül egy és háromnegyed órával nyugszik utána.
Megkeresését megkönnyíti a Vénusz bolygó, amelytől április 4-én
mindössze 3 fokra látszik. A hónap közepétől gyorsan
halványodik, majd egyre hamarabb nyugszik a Nap után, 28-án már
alsó együttállásban van a Nappal.
Vénusz
Az esti égbolt feltűnő égiteste,
a hónap elején egy és háromnegyed, a végén már két és fél órával
nyugszik a Nap után. Fényessége -3,9 magnitúdó körül alakul,
fázisa a hónap során 0,95-ről 0,89-re csökken, míg látszó mérete
lassan növekszik 10,5 ívmásodpercről 11,4 ívmásodpercre.
Mars
A hónap során a Rák
csillagképben végzi előretartó mozgását. A hajnali órákban
nyugszik, így az éjszaka nagy részében megfigyelhető. Egyre nő a
közöttünk lévő távolság, így fényessége és látszó mérete is
csökken, az előbbi 0,2 magnitúdóról 0,7 magnitúdóra, utóbbi
pedig 9,2 ívmásodpercről 7,3 ívmásodpercre. Fázisa 0,9 körül
alakul.
Jupiter
A Vízöntő csillagképben végzi
előretartó mozgását. A hónap elején alig 40 perccel, a végén
körülbelül másfél órával kel a Nap előtt, így helyzete
megfigyelésre nem kedvező. A hajnali szürkületben kereshetjük
alacsonyan a délkeleti égen. Fényessége -2,1 magnitúdó, látszó
mérete 34 ívmásodperc.
Szaturnusz
Az éjszaka legnagyobb részében
megfigyelhető, a Szűz csillagképben végzi hátráló mozgását,
napkelte előtt nem sokkal nyugszik. Fényessége 0,6 magnitúdó, a
bolygókorong látszó átmérője 19 ívmásodperc, a gyűrűrendszer
kiterjedése 43 ívmásodperc. A gyűrűrendszerre továbbra is
alacsony szögben látunk rá, a hónap elején ez a szög kb. 3 fok,
ez május végére 1,7 fokra csökken, és csak utána kezd majd
lassan növekedni.
Az áprilisi csillagos égbolt
Miután március végén áttértünk a
nyári időszámításra, már viszonylag későn sötétedik, cserében
azonban emelkedik a hőmérséklet, egyre kellemesebb este kimenni
a csillagos ég alá. Nézzük, milyennek látjuk az eget április
15-én 21:30 körül. Nyugati és dél-nyugati irányban még látszanak
a téli égbolt csillagképei. Nyugvás előtt van az Orion és
a Nagy Kutya (Canis Maior), az Oriontól
jobbra pedig a Bika (Taurus) a narancsos színű
Aldebarannal és a Fiastyúkkal. Felettük látszik a Kis
Kutya (Canis Minor), az Ikrek (Gemini)
és a Szekeres (Auriga). Az Ikrektől balra a
halvány csillagok alkotta Rák (Cancer) csillagkép
látszik, ebben találjuk most a Marsot is narancsos színű
csillagként. Sötétebb helyen a Marstól kissé délre a
Jászol (M 44) halvány foltját is észrevehetjük, egy binokulár
már csillagokra bontja ezt a szép halmazt. Déli irányban látjuk
most az Oroszlán (Leo) csillagképet, legfényesebb
csillaga a Regulus. A Göncölszekér, amelyet a
Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép hét legfényesebb
csillaga rajzol ki, majdnem a fejünk felett látjuk. A szekér
rúdjának ívét meghosszabbítva az Ökörhajcsár (Bootes)
csillagkép legfényesebb csillagához, az Arcturushoz
jutunk, az íven továbbhaladva pedig a Szűz (Virgo)
csillagkép legfényesebb csillagát, a Spicát találjuk. A
Spica és a Regulus között nagyjából félúton
találjuk a Szaturnusz bolygót. A déli horizont felett
több olyan csillagképet is találunk, amelyet nem túl fényes
csillagok alkotnak. Ilyen például az Északi Vízikígyó (Hydra),
amely a legnagyobb területű csillagkép. Ennek legfeltűnőbb
csillagcsoportját a Rák alatt találjuk. A Hydra
felett van a Crater (Serleg) csillagkép és a
Holló (Corvus), melynek trapézszerű formát alkotó
négy csillag viszonylag könnyen észrevehető. Kelet felé már
látszik az Északi Korona (Corona Borealis)
csillagíve, és a Herkules (Hercules) nem túl
fényes csillagokból álló alakzata. Északkeleten alacsonyan a
Vega fénylik, a Lant (Lyra) legfényesebb
csillaga. A Cassiopeia duplavé-t formázó csillagképe
majdnem északi irányban, alacsonyan látszik.
A
MÁRCIUSI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Utolsó negyed
Újhold Első negyed
Telihold
március 7.
március 15. március 23. március
30.
Március 1.
Március 15. Március 31.
Szürkület
kezdete: 4:43 4:15
4:38
Napkelte:
6:25 5:57 6:25
Napnyugta: 17:28
17:49 19:12
Szürkület vége: 19:11
19:32 20:59
Érdekességek a
hónap során
Próbálkozzunk a
Vesta kisbolygó megtalálásával
A Vesta a második legnagyobb, de
a legfényesebb aszteroida. Maximális fényessége idején sötét
égen elvileg szabad szemmel is megpillantható, de egy kézi
távcső (binokulár) segítségével már könnyen észrevehető. Március
során az Oroszlán (Leo) csillagkép „fejénél” mozog, a Regulustól
északra. Két különböző éjszakán megkeresve észrevehetjük
elmozdulását a csillagokhoz képest.
Megfigyelhetjük a két legközelebbi nyílthalmazt
A Bika (Taurus) csillagképben
találunk két igen közeli nyílt csillaghalmazt: a körülbelül 150
fényévre található, V alakot formázó Hyádokat és a nagyjából 440
fényévre található Fiastyúkot vagy Plejádokat (M45). Mindkettő
szabad szemmel is szép látványt nyújt, egy binokulárral pedig
még több csillagjukat vehetjük észre. Az apró szekeret formázó
Fiastyúk egyike a legfiatalabb nyílthalmazoknak, tagjai 100
millió évnél fiatalabbak. A Bika legfényesebb csillaga, a
narancs színű Aldebaran a Hyádok irányában található, de nem
tartozik a halmazhoz, annál jóval közelebb, körülbelül 65
fényévnyire található.
Kereshetjük a Nagy Kutya szép nyílthalmazát: az M41-et
Márciusban az esti égen még
magasan áll a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagkép. E
csillagképnek – és egyben az egész égboltnak – legfényesebb
csillaga a Szíriusz. Tőle 4 fokkal délre találjuk a 2300
fényévre lévő és nagyjából 200 millió éves M41 csillaghalmazt.
Már binokulárral is könnyű megtalálni, egy kisebb csillagászati
távcsőben pedig csodálatos látványt nyújt.
Március 20.: tavaszi napéjegyenlőség
Napunk korongja Földről látszó
égi útján, az ekliptikán mozogva március 20-án keresztezi az égi
egyenlítőt délről észak felé haladva. Ez a tavaszi
napéjegyenlőség napja. Ezen a napon Napunk pontosan keleten kel
és nyugaton nyugszik, a nappal és az éjszaka egyenlő hosszú.
Ezután már a nappalok hosszabbak lesznek az éjszakáknál egészen
a szeptemberi őszi napéjegyenlőségig. Ez a csillagászati tavasz
kezdete.
Március végén: kedvező pozícióban a Merkúr
Naprendszerünk Naphoz
legközelebbi bolygóját nehéz észrevenni, mert mindig közel jár a
Naphoz, így csak a még világos vagy már világosodó égen
kereshetjük. Március végén és április első felében lesz idei
legkedvezőbb esti láthatósága. Március 31-én csak 3,3 fokra fog
látszani a fényes Vénusztól, ami megkönnyíti észrevételét. Ekkor
már közel másfél órával nyugszik a Nap után.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
Helyzete a hónap első felében
megfigyelésre nem kedvező. 14-én felső együttállásban van a
Nappal (azaz tőlünk nézve a Nap túloldalán halad el). Ezután
azonban hamar megjelenik az esti égen és a hónap vége felé már
majdnem másfél órával nyugszik a Nap után. Ez a kezdete idei
legkedvezőbb esti láthatóságának. A hónap utolsó és április első
napjaiban a Vénusztól kb. 3 fokra látszik.
Vénusz
Az esti égbolt feltűnő égiteste.
Napnyugta után fél órával már szépen látszik -3,9 magnitúdós
fényességével. Még elég távol van tőlünk, így látszó átmérője 10
ívmásodperc körül alakul, fázisa pedig a hónap végére is csak
0,95-re csökken.
Mars
A Rák (Cancer) csillagképben
végzi eleinte hátráló, majd 11-től előretartó mozgását. Az esti
égbolt feltűnő égiteste, az éjszaka nagy részében látható, a
hajnali órákban nyugszik. Lassan távolodunk egymástól, így
fényessége és átmérője is csökken: előbbi -0,6 magnitúdóról +0,1
magnitúdóra, utóbbi 12 ívmásodpercről 9 ívmásodpercre.
Jupiter
A Vízöntő (Aquarius)
csillagképben tartózkodik, a késő hajnali égbolton
próbálkozhatunk megkeresésével, de a hónap végén is alig
háromnegyed órával kel a Nap előtt, így helyzete megfigyelésre
továbbra sem kedvező.
Szaturnusz
A Szűz (Virgo) csillagképben
végzi hátráló mozgását. Egész éjszaka megfigyelhető. Március
22-én van szembenállásban a Nappal, ekkor napnyugta tájékán,
éjfél körül delel és napkelte táján nyugszik. A bolygókorong
átmérője 19 ívmásodperc körüli (a gyűrűké 44 ívmásodperc),
fényessége 0,5 magnitúdó. A gyűrűrendszerre továbbra is kis
szögben látunk rá, a hónap elején kb. 4, a végén 3 fokos
szögben.
A márciusi csillagos égbolt
Márciusban még mindig viszonylag
korán sötétedik, ebben csak a hónap végén, a nyári időszámításra
való áttérés okoz egy hirtelen ugrást, amikor az óraátállítás
miatt a hajnali világosodás és az esti sötétedés is látszólag
egy órával későbbre ugrik. Nézzük, milyennek látjuk a csillagos
égboltot a hónap közepén, március 15-én este 8 órakor.
Délnyugati irányban még
viszonylag magasan látjuk a téli égbolt legfeltűnőbb
csillagképét: az Oriont. Három csillag alkotta „övét”
jobbra meghosszabbítva a Bika (Taurus)
csillagképhez jutunk, melynek legfényesebb csillaga a narancsos
Aldebaran. Ez egy V alakú csillagcsoport irányában
látszódik, ez a Hyádok csillaghalmaza, a legközelebbi
nyílthalmaz, mely azonban kb. kétszer messzebb van az
Aldebarannál, így az nem tagja a halmaznak, csak annak
irányában látszik. Az Oriontól idáig követett irányban
továbbhaladva a Fiastyúk (M45, Plejádok) apró
szekérformát kirajzoló csillagcsoportjához jutunk, amely szintén
egy közeli nyílthalmaz. Az Orion övének vonalát balra
meghosszabbítva a Szíriuszhoz jutunk, amely – a Nap után
– a földi égbolt legfényesebb csillaga. Ez a Nagy Kutya (Canis
Maior) csillagképben található. Déli irányban, közepes
magasságban találjuk a Procyont a Kis Kutyából (Canis
Minor), felette pedig az Ikrek (Gemini)
csillagképből a Castort és a Polluxot. A
Szekeres (Auriga) ötszög alakú csillagképét az
Orion felett találjuk, legfényesebb csillaga a Capella.
Az Orion alatt a Nyúl (Lepus) csillagkép
látszik, csillagai közepes fényességűek, városból nem feltűnőek.
A délkeleti égbolton az Oroszlán (Leo) csillagkép
emelkedik felfelé, főcsillaga a Regulus. Az Ikrek
és az Oroszlán között az igen halvány csillagok alkotta
Rák (Cancer) található, ennek irányában látszik
most a Mars vöröses színű csillagként. A Marstól
nem messze keletre sötét égen észrevehetjük az M44 nyílthalmaz (Jászol)
halvány foltját. Az északkeleti égbolton egyre magasabbra
emelkedik a Göncölszekér, amely a Nagy Medve (Ursa
Maior) legfényesebb 7 csillagából áll. A rúdjának az ívét
meghosszabbítva már megtaláljuk a fényes Arcturust
alacsonyan a keleti horizont felett, ez az Ökörhajcsár (Bootes)
legfényesebb csillaga. A keleti iránytól kissé dél felé haladva
már látszik a Szaturnusz, amely most a Szűz (Virgo)
csillagképben tartózkodik. A Cassiopeia duplavé alakú
csillagképe északnyugat felé látszik most.
A
FEBRUÁRI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Utolsó negyed
Újhold Első negyed
Telihold
február 6.
február 14. február 22.
február 28.
Február 1.
Február 15. Február 28.
Szürkület
kezdete: 5:25 5:07
4:45
Napkelte:
7:10 6:50 6:27
Napnyugta: 16:45
17:07 17:27
Szürkület vége: 18:31
18:50 19:09
Érdekességek a
hónap során
Február 12.
hajnalban: próbáljuk megkeresni a Merkúrt!
Február első felében a Merkúr
napkelte előtt kereshető a keleti égbolton. Megkeresését február
12-én hajnalban a közelében látszó holdsarló teszi könnyebbé. A
Hold ezen a napon reggel 6 órakor kel, ezt követően
próbálkozhatunk megpillantásával a dél-keleti iránytól kissé
kelet felé. Ha sikerül megtalálnunk a holdsarlót, akkor a
Merkúrt tőle jobbra és lefelé kereshetjük. Jó dél-keleti
horizont szükséges a páros sikeres megpillantásához, ezen kívül
egy turistatávcső (binokulár) sokat segíthet!
Február 14-17 között: a Vénusz és a Jupiter szép párosa
az alkonyi égen
A két legfényesebb bolygó szép
együttállását kísérelhetjük meg megpillantani február 14. és 17.
között naplemente után az alkonyi égen. Nem lesz könnyű feladat,
mert alig háromnegyed órával a Nap után nyugszanak. Jó
délnyugati horizont elengedhetetlen és egy turistatávcső
(binokulár) hasznos segédeszköz. A páros tagjai 16-án lesznek a
legközelebb egymáshoz, ekkor a vékony holdsarló is ott lesz
felettük.
Februárban még mindig látványos a Mars bolygó
Bár a Mars szembenállása és idei
földközelsége is január végén volt, február hónap folyamán még
mindig fényes és viszonylag nagy látszó méretű a Mars, így
továbbra is érdemes a megfigyelésével próbálkoznunk. Bár idei
földközelsége során távolsága elég nagy volt (közel 100 millió
kilométer) így látszó mérete nem olyan nagy, mint kedvezőbb
földközelségei esetén, azért a bolygó korongját már viszonylag
kis távcső és nem túl nagy nagyítás is megmutatja. A felszíni
részletek megfigyelése már nagyobb távcsövet igényel.
Megpróbálkozhatunk a legfényesebb kisbolygó
megkeresésével
A negyedikként felfedezett 530
km méretű Vesta a legfényesebb a kisbolygó közül, februárban az
Oroszlán csillagkép irányában kereshető egy binokulár
segítségével. A 6,1 magnitúdós égitest csillagszerűnek látszik,
de két egymás utáni estén megfigyelve észrevehetjük
elmozdulásáról a csillagokhoz képest. Február 16-án halad el az
Algieba és a 40 Leonis csillagok között, talán ekkor
azonosíthatjuk legkönnyebben.
Február 21. este: a Hold a Fiastyúk (M45) nyílthalmaz
közelében
Február 21-én este az első
negyedben lévő Hold a Fiastyúk (M45) jelű nyílthalmaz közelében
halad el, a halmaz halványabb csillagai közül néhányat el is fog
fedni. A látványt egy binokulár segítségével láthatjuk a
legszebben.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
A hónap első felében
próbálkozhatunk megkeresésével a hajnali égbolton. Február 1-én
még egy és negyed órával kel a Nap előtt, utána láthatósága
romlik, a hónap végére már a Nap közelébe ér.
Vénusz
Nagyjából a hónap közepétől
próbálkozhatunk megpillantásával napnyugta után, az esti égen.
Február 15-én 40 perccel, a hónap végén egy órával nyugszik a
Nap után. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője 10 ívmásodperc,
fázisa pedig 0,98 körüli. Láthatósága a következő hónapokban
tovább fog javulni.
Mars
Majdnem egész éjszaka látható,
amint fényes, vöröses színű csillagként végzi hátráló mozgását a
Rák csillagképben. Már túl van szembenállásán és földközelségén
is, így fényessége és látszó átmérője is fokozatosan csökken,
előbbi -1,3 magnitúdóról -0,7 magnitúdóra, utóbbi pedig 14,1
ívmásodpercről 12,2 ívmásodpercre.
Jupiter
Február első napjaiban még
próbálkozhatunk megkeresésével napnyugta után a délnyugati ég
alján, ezután láthatósága gyorsan romlik. Február 1-én egy és
háromnegyed órával nyugszik a Nap után, a hónap végén már
együttállásba kerül a Nappal. Fényessége -2,0 magnitúdó,
átmérője pedig 33 ívmásodperc.
Szaturnusz
Február elején este negyed tíz,
a hónap végén már negyed nyolc körül kel, az éjszaka nagyobb
részében látható, ahogyan a Szűz csillagképben végzi hátráló
mozgását. 0,7 magnitúdós fényességéhez 19 ívmásodperces átmérő
társul.
A februári csillagos égbolt
A februári éjszakák még mindig
hosszúak, bár már érezni a nappalok lassú hosszabbodását.
Nézzük, milyennek látjuk a csillagos eget a hónap közepén este 8
óra tájban. Nyugat felé még látszanak az ősz jellegzetes
csillagképei, a Pegazus (Pegasus) négyszöge nem
sokkal a horizont felett, felette az Androméda (Andromeda)
íve. A duplavé alakú Cassiopeia északnyugat felé látszik.
Déli irányba tekintve a téli égbolt – és talán egyben az egész
ég – legszebb és legkönnyebben felismerhető csillagképe, az
Orion tűnik szemünkbe. Hét fényes csillag alkotta
jellegzetes alakját még fényszennyezett városi égen is könnyű
észrevenni. Az alakzat bal felső csillaga, a Betelgeuse,
egy élete végén járó vörös óriáscsillag. Jobb alsó csillaga, a
kékes színű Rigel is hatalmas méretű csillag. Az alakzat
közepén lévő 3 csillag alkotja az Orion „övét”, ettől
kissé délre szabad szemmel apró ködös foltnak látszik az
Orion-köd, amelyben jelenleg is új csillagok születnek. Az
Orion övét keleti irányban (balra) meghosszabbítva egy
nagyon fényes, sziporkázó csillaghoz jutunk, ez a mindössze 9
fényévre lévő Szíriusz, a Nap közeli szomszédja és az
égbolt – Napunk után – legfényesebb csillaga. Fényének
villogását a földi légkör mozgásai okozzák. Ez a Nagy Kutya
(Canis Maior) csillagkép főcsillaga. Az Orion
övének nyugati (jobbra) meghosszabbítása a Bika (Taurus)
csillagkép főcsillagához, az Aldebaranhoz vezet minket,
amely a V alakú Hyádok nyílthalmaz irányában látszik, bár
nem tagja annak, mert jóval közelebb van hozzánk. Ezen a vonalon
továbbhaladva a Fiastyúk (Pleiádok) nyílthalmaz
csillagcsoportjához jutunk, szabad szemmel általában 6-8
csillaga látszik, amelyek aprócska szekérformát alkotnak. A
Betelgeuse-tól keletre magányosan ragyog a Procyon, a
meglehetősen jellegtelen Kis Kutya (Canis Minor)
csillagkép legfényesebb csillaga. Felette egy fényes csillagpár
a Castor és a Pollux az Ikrek (Gemini)
csillagkép legfényesebb csillagai. Az Orion felett – a
zenit tájékán – a Szekeres (Auriga) ötszöge
látszik, legfényesebb csillaga a Capella. Az Ikrektől
keletre a halvány csillagok alkotta Rák (Cancer)
csillagképben most egy fényes vendég tartózkodik, a narancsos
színű Mars bolygó. Keleten már felkelt az Oroszlán
(Leo) csillagkép, benne a fényes Regulus
csillaggal. A Göncölszekeret, amely a jóval nagyobb
Nagy Medve (Ursa Maior) legfényesebb 7 csillagából
áll, most északkeleti irányban látjuk.
A JANUÁRI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Utolsó negyed Újhold Első negyed
Telihold
Január 7. Január 15. Január 23.
Január 30.
Január 1.
Január 15. Január 31.
Szürkület kezdete: 5:40
5:38 5:26
Napkelte: 7:32 7:27 7:12
Napnyugta:
16:03 16:20 16:43
Szürkület vége:
17:55 18:10 18:30
Érdekességek
a hónap során
Földközelben a Mars
A Mars január 27-én kerül oppozícióba, vagyis az égboltnak éppen
a Nappal átellenes oldalára. Ilyen alkalmakkor kerül legközelebb
a Földhöz, az idei oppozíció idején mintegy 90 millió
kilométerre. Sajnos ez elég távoli földközelségnek számít, a
legkedvezőbb esetekben fele ekkora távolságban látható. Fényes,
vöröses színéről könnyen megismerhető, éjfélkor delel magasan a
látóhatár felett, ezért távcsöves megfigyeléskor a levegő zavaró
hatása csak kevéssé érvényesül. Látszó átmérője ekkor 14,1
ívmásodperc. A felszíni részleteket ezért csak nagyobb
nagyításokon lelhetjük fel. Ezek közül a legjellegzetesebb a
fehéres északi hósapka, mely fagyott vízből, de főként
széndioxidból áll.
Az éjszaka második felében már a régen látott gyűrűs bolygó, a
Szaturnusz is egyre korábban megfigyelhetővé válik, januárban
kb. este 10 órakor kel. Gyűrűjére még mindig alacsony szögben,
de annak évek óta nem látott oldalára pillanthatunk a
távcsövekkel.
Január 15-én gyűrűs napfogyatkozás
Január 15-én gyűrűs napfogyatkozás lesz a hajnali-reggeli
órákban, hazánkból sajnos csak a jelenség utolsó, nem túl
látványos negyed órája figyelhető meg. Kedvező körülmények
esetén egy enyhén csorbult napkorongot lehet majd felkelni látni
ezen a napon. A fogyatkozás sávja Afrika középső területeitől
Kína délkeleti régió felé tart. Mivel nem sokkal napközelség
után (vagyis a napkorong viszonylag nagy), és kissé holdtávol
előtt (vagyis a holdkorong kicsi) vagyunk, ezért ilyen hosszú
gyűrűs napfogyatkozás ezer éven belül nem lesz!
A bolygók megfigyelhetősége januárban
Merkúr: január
4-én alsó együttállásban van a Nappal. A hónap közepétől
kereshető napkelte előtt a hajnali ég alján a délkeleti horizont
közelében. 27-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 24,8 fokra a
Naptól. Ekkor egy és negyed órával kel a Nap előtt.
Vénusz: Ebben
a hónapban nem figyelhető meg. 11-én felső együttállásban van a
Nappal. Fényessége –3,9m, átmérője 9,8", fázisa
0,999-ről 1,0-re nő, majd 0,997-re csökken.
Mars: Hátráló
mozgást végez az Oroszlán, majd a Rák csillagképben. Egész
éjszaka megfigyelhető, feltűnően látszik magasan az égen. 29-én
szembenállásban van a Nappal. Fényessége –0,8m-ról
–1,3m-ra, átmérője 12,7"-ről 14,1"-re nő.
Jupiter: Előretartó
mozgást végez a Bak, majd a Vízöntő csillagképben. Feltűnően
látszik az esti délkeleti égen, késő este nyugszik. Fényessége
–2,1m, átmérője 34".
Szaturnusz: Kezdetben
előretartó, 14-e után hátráló mozgást végez a Szűz
csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében
látható. Fényessége 0,9m, átmérője 18".
Uránusz: Az
esti órákban figyelhető meg a Vízöntő, majd 15-től a Halak
csillagképben. Késő este nyugszik.
Neptunusz: A
hónap első felében még kereshető az esti szürkületben, a Bak
csillagképben.
A januári égbolt
Nézzük, milyennek látjuk az eget január 15-én este 20 órakor.
Nyugati-északnyugati irányban még megpillanthatjuk a Nagy
Nyári Háromszög 2 fényes csillagát: legmagasabban a Deneb a
Hattyúból (Cygnus), nem sokkal a látóhatár felett
pedig a Vega a Lantból (Lyra). A Deneb-en
keresztül húzódik a Tejút sávja, amely a majdnem a fejünk felett
álló dupla vé alakú Kassziopeia (Cassiopeia) felé
folytatódik. Nyugaton alacsonyan látjuk a Pegazus (Pegasus)
csillagkép nagy négyszögét, melynek bal felső csillagából indul
ki az Androméda (Andromeda) csillagkép 3
csillagból álló íve. A középső csillaga felett kereshetjük sötét
helyről az Androméda-galaxis halvány foltját. Magasan jár már a
téli égbolt legszebb csillagképe, az Orion, melynek
fényes csillagok alkotta jellegzetes alakját könnyű észrevenni a
déli égbolton. Közepén helyezkedik el a 3 egyvonalban álló
csillag alkotta „öve”, melynek irányát jobbra meghosszabbítva a Bika (Taurus)
csillagképet találjuk. Legfényesebb csillaga a narancsos színű Aldebaran,
melyet a régi magyarok „Bujdosók Lámpásának” neveztek. Körülötte
helyezkednek el V alakban a Hyadok nevű közel nyílt
csillaghalmaz tagjai. Az Aldebarantól északnyugatra apró
csillagcsoportot látunk, amelynek csillagai egy apró
szekérformát alkotnak. Ez a Fiastyúk (Pleiadok)
nyílt csillaghalmaza. A keleti horizont felett alacsonyan ott
pislog a Procyon, a Kis Kutya (Canis Minor)
csillagkép legfényesebb csillaga, felette az Ikrek (Gemini)
két legfényesebb csillaga: a Castor és a Pollux.
Tőlük északnyugatra látszik az Auriga(Szekeres)
ötszög alakú csillagképe, legfényesebb csillaga a Capella.
A legismertebb csillagalakzatot, a Nagy Göncölt vagy Göncölszekeret (amely
a Nagy Medve – Ursa Maior – csillagkép
legfényesebb 7 csillagából áll) most majdnem az északi horizont
felett alacsonyan láthatjuk, a rúdja lefelé konyul.
A
DECEMBERI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Telihold Utolsó negyed Újhold
Első negyed Telihold
December 2.
December 9. December 16. December
24. December 31.
December 1.
December 15. December 31.
Szürkület kezdete: 5:22
5:34 5:41
Napkelte:
7:10
7:25 7:31
Napnyugta:
15:55 15:53
16:02
Szürkület vége: 17:47
17:47 17:56
Érdekességek
a hónap során
December
13/14.: a Geminidák meteorraj maximuma
December 13-ról 14-re virradó
éjszakán tetőzik a Geminidák nevű meteorraj, amely az év egyik
legnagyobb és legmegbízhatóbb áramlata. A gyakorisági maximum
december 14-én a hajnali órákra várható, amikor sötét helyről
szerencsés esetben akár óránként 60-nál több „hullócsillagot” is
láthatunk. A Hold nem fog zavarni, hiszen két nappal lesz újhold
előtt. A meteorok forrása valószínűleg a 3200 Phaeton jelű
kisbolygó, ami szokatlan, mert a legtöbb meteorraj általában
üstökösökhöz köthető. A Geminidák viszonylag lassú, fehéres
színű meteorok, a raj radiánsa (ahol a meteorok visszafelé
meghosszabbított pályái összefutni látszanak) az Ikrek
csillagkép Castor nevű fényes csillagához közel helyezkedik el.
December 21.:
téli napforduló
Az év során a Nap égbolton
történő látszólagos mozgása kitüntet négy időpontot: a két
napéjegyenlőséget és a két napfordulót. Ezek közül az utolsó a
téli napforduló. Ezen a napon a Nap eléri az égi pályájának
legdélebbi pontját. Az északi féltekéről nézve ekkor delel a
legalacsonyabban, ekkor a legrövidebb a nappal és a leghosszabb
az éjszaka. Ettől kezdve a Nap elkezd egyre északabbra haladni
az égbolton, lassan emelkedni kezd delelésének magassága és
megkezdődik a nappal hosszának lassú növekedése is az éjszaka
rovására.
December
31.: részleges holdfogyatkozás az éjszaka első felében
December 31-én este egy csekély
mértékű részleges holdfogyatkozás lesz megfigyelhető. A
fogyatkozás 18:15 körül kezdődik a félárnyékos fázissal, de ez
kezdetben észrevehetetlen lesz. 19:20 körül lehet majd
észrevenni a holdkorong bal alsó felén a félárnyék okozta gyenge
barnás-szürkés elszíneződést. A Holdat 19:51-kor érinti először
Földünk teljes árnyéka. Az árnyék okozta „csorbulás” nagyjából
egy óráig lesz megfigyelhető a Holdon, legnagyobb méretét 20:22
körül éri el és 20:54 körül vonul le róla. Ezt követően még
nagyjából fél óráig megfigyelhetjük a félárnyék okozta gyenge
elszíneződést a Holdon, a jelenség ezt követő része már nem okoz
észrevehető elváltozást a Holdon. A fogyatkozás 22:30 körül
fejeződik be teljesen.
A
bolygók láthatósága a hónap során
Merkúr
A hónap első felében helyzete
megfigyelésére nem alkalmas. December 20-án éri el legnagyobb
kitérését a Naptól, ekkortájt több mint egy és negyed órával
nyugszik a Nap után. A fényessége -0,5 magnitúdó, a mérete pedig
6,7 ívmásodperc körül alakul. A Nap lenyugvási helyétől balra
felfelé kereshetjük. A hónap végére láthatósága romlik, ekkor
már kevesebb, mint egy órával nyugszik a Nap után.
Vénusz
A hajnali égbolton figyelhető
meg, de láthatósága már igen kedvezőtlen. December 1-én is csak
háromnegyed órával kel a Nap előtt, ezután pedig tovább romlik
láthatósága, hiszen a bolygó január 11-én felső együttállásban
lesz a Nappal (ekkor tőlünk nézve a Nap túloldalán halad el).
Február közepe felé lesz majd a bolygó ismét jobban
megfigyelhető, ekkor már az esti égen.
Mars
Az éjszaka nagy részében
megfigyelhető, a hónap elején 21 óra körül, a végén már 19 óra
körül kel. Az Oroszlán csillagképben végez 20-ig előretartó,
utána hátráló mozgást. A hónap során fényessége -0,1
magnitúdóról -0,6 magnitúdóra, látszó mérete pedig 10,2
ívmásodpercről 12 ívmásodpercre növekszik. 2010. január 30-án
kerül majd szembenállásba.
Jupiter
A hónap elején 21:30 körül, a
végén 20 óra körül nyugszik, így az esti órákban figyelhető meg
a délnyugati égbolton a Bak csillagkép irányában. Fényessége
-2,1 magnitúdó, átmérője 36 ívmásodperc körül alakul. December
20-án a Jupitertől mindössze 0,6 fokra északra látszik majd a
Neptunusz bolygó, annak megpillantásához viszont távcsőre lesz
szükség.
Szaturnusz
A hónap elején hajnali 1 óra
körül, a végén 23:20 körül kel, így az éjszaka második felében
figyelhető meg. A Szűz csillagképben végzi előretartó mozgását.
Fényessége 1 magnitúdó, átmérője 17 ívmásodperc körül alakul a
hónap során. Gyűrűrendszerére továbbra is alacsony (4-5 fokos)
szögben látunk rá.
A decemberi csillagos égbolt
Decemberben az északi féltekén
tél van, rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák. Nézzük,
milyennek látjuk az eget december 15-én este 20 órakor.
Nyugati-északnyugati irányban még megpillanthatjuk a Nagy
Nyári Háromszög csillagait: a látóhatárhoz legközelebb az
Atair látszik a Sas (Aquila) csillagképből,
legmagasabban a Deneb a Hattyúból (Cygnus),
a kettő között pedig a Vega a Lantból (Lyra).
A Deneb-en keresztül húzódik a Tejút sávja, amely a
majdnem a fejünk felett álló dupla vé alakú Kassziopeia (Cassiopeia)
felé folytatódik. Délnyugat felé alacsonyan még megpillanthatjuk
fényes fehér csillagként a Jupiter bolygót a Bak (Capricornus)
csillagkép irányában. Magasan felette látjuk a Pegazus (Pegasus)
csillagkép nagy négyszögét, melynek bal felső csillagából indul
ki az Androméda (Andromeda) csillagkép 3
csillagból álló íve. A középső csillaga felett kereshetjük sötét
helyről az Androméda-galaxis halvány foltját. Keleten már
felkelt a téli égbolt legszebb csillagképe, az Orion,
melynek fényes csillagok alkotta jellegzetes alakját könnyű
észrevenni. Közepén helyezkedik el a 3 egyvonalban álló csillag
alkotta „öve”, melynek irányát jobbra meghosszabbítva a Bika
(Taurus) csillagképet találjuk. Legfényesebb csillaga a
narancsos színű Aldebaran, melyet a régi magyarok
„Bujdosók Lámpásának” neveztek. Körülötte helyezkednek el V
alakban a Hyadok nevű közel nyílt csillaghalmaz tagjai.
Az Aldebarantól északnyugatra apró csillagcsoportot
látunk, amelynek csillagai egy apró szekérformát alkotnak. Ez a
Fiastyúk (Pleiadok) nyílt csillaghalmaza. A keleti
horizont felett alacsonyan ott pislog a Procyon, a Kis
Kutya (Canis Minor) csillagkép legfényesebb
csillaga, felette az Ikrek (Gemini) két
legfényesebb csillaga: a Castor és a Pollux. Tőlük
északnyugatra látszik az Auriga (Szekeres) ötszög
alakú csillagképe, legfényesebb csillaga a Capella.
A legismertebb csillagalakzatot,
a Nagy Göncölt vagy Göncölszekeret (amely a
Nagy Medve – Ursa Maior – csillagkép
legfényesebb 7 csillagából áll) most majdnem az északi horizont
felett alacsonyan láthatjuk.
Az égbolton még jó néhány
halványabb csillagokból álló, kevésbé jellegzetes csillagképet
láthatunk, ezek megtalálásához azonban már csillagtérképre és
egy kis türelemre és kitartásra van szükségünk.
A NOVEMBERI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Telihold
Utolsó negyed Újhold
Első negyed
November
2. November 9. November 16.
November 24.
November 1. November 15.
November 30.
Szürkület kezdete: 4:45
5:03 5:20
Napkelte: 6:27
6:49 7:09
Napnyugta:
16:26 16:08
15:55
Szürkület vége: 18:12
17:56 17:47
Érdekességek a hónap során
November 8: a fogyó Hold elhalad a Mars és az M44 nyílthalmaz
közelében
November 8-án
éjféltájban az utolsó negyedben járó Hold közelében látszik majd
a Mars és az M44 (Jászol) nyílthalmaz. A narancsos színű Mars a
Holdtól balra felfelé látszik majd, a csillaghalmaz pedig a Hold
felett. A fényes Hold mellett a halmaz észrevételéhez legalább
binokulár vagy kisebb csillagászati távcső szükséges.
November
18. körül: eléri legnagyobb fényességét a Mira Ceti nevű
változócsillag
A Cet (Cetus)
csillagképet a Bikától (Taurus) jobbra lefelé kereshetjük. Maga
a csillagkép nem túl látványos, közepesen fényes csillagok
alkotják, de ebben található az egyik leghíresebb
változócsillag, a Mira Ceti, melynek fényváltozását 1596-ban
fedezte fel David Fabricius. Neve (Mira) „csodálatos”-at jelent.
Fényváltozásának periódusa nagyjából 330 nap, legkisebb
fényessége idején legalább binokulár (és persze égboltismeret)
kell a megtalálásához, legnagyobb fényessége idején viszont
szabad szemmel is jól észrevehető, közepesen fényes csillagként
látszik. Fényességét néhány naponta összevetve a közelében lévő
csillagokkal, megpróbálhatjuk észrevenni lassú fényváltozását
is.
November
17/18. éjszakáján: tetőzik a Leonidák meteorraj
Földünk minden
évben november 17/18. éjszakáján halad át a Leonidák meteorraj
legsűrűbb részén, ekkor okozza ez az áramlat a legnagyobb
„csillaghullást”. A raj a Temple-Tuttle üstökösből kiszakadt
részecskékből áll, aktivitása erősen változó, néhány alkalommal
már elképesztő „hullócsillagesőt” produkált. Bár idén ilyen
rendkívüli aktivitás nem várható, de az előrejelzések szerint
szerencsés esetben így is sok meteort láthatunk belőle. Mivel
újhold körüli időszak lesz, így a holdfény sem zavarja majd a
megfigyelést.
A
bolygók láthatósága a hónap során
Merkúr
A hónap során
helyzete megfigyelésére nem alkalmas. November 5-én kerül felső
együttállásba a Nappal (ekkor a Földről nézve a Nap mögött halad
el).
Vénusz
A hajnali égbolton
figyelhető meg, de láthatósága a hónap során már gyorsan romlik.
A hónap elején egy és háromnegyed órával, a végén már csak
háromnegyed órával kel a Nap előtt. A fényessége a hónap során
végig -3,9 magnitúdó, átmérője már csak 10 ívmásodperc, míg
fázisa 0,96-ról 0,98-ra nő.
Mars
Az Rák csillagképben
végzi fokozatosan lassuló előretartó mozgását. A hónap elején az
M44 (Jászol) közelében látszik. Már késő este kel (a hónap
elején 22 óra, a végén 21 óra körül), az éjszaka nagyobb
részében megfigyelhető. Fényessége és átmérője is lassan
növekszik a hónap során, előbbi 0,4 magnitúdóról 0,0
magnitúdóra, utóbbi 7,9 ívmásodpercről 9,8 ívmásodpercre.
Jupiter
Az esti
déli–dél-nyugati égbolt feltűnő égiteste, a hónap elején a késő
esti, a végén az esti órákban nyugszik. A Bak (Capricornus)
csillagképben végzi előretartó mozgását. Fényessége a hónap
során -2,4 magnitúdóról -2,3 magnitúdóra csökken, átmérője pedig
41 ívmásodperc körül alakul. Mivel jelenleg pályája legdélebbi
szakaszán tart, így megfigyelését nehezíti az, hogy még delelése
körül is vastag légrétegen keresztül látjuk, ez pedig rontja a
látott képet.
Szaturnusz
A hajnali égbolton
figyelhető meg, a Szűz (Virgo) csillagképben végzi előretartó
mozgását. Fényessége 1,0 magnitúdó, átmérője 16 ívmásodperc
körül alakul. Gyűrűjére igen kis szögben látunk rá, így az
távcsővel igen vékonynak látszik.
A
novemberi csillagos égbolt
November elején már
igen hamar lemegy a Nap, korán köszönt be a sötét. Nézzük,
milyennek látnánk a novemberi csillagos eget 15-én este 8 óra
tájban. A legismertebb csillagalakzatot, a Göncölszekeret
észak felé, alacsonyan látjuk. Ez valójában nem számít önálló
csillagképnek, a szekeret alkotó 7 csillag a Nagy Medve (Ursa
Maior) csillagkép legfeltűnőbb része. Nyugat felé fordulva
három fényes csillag tűnik a szemünkbe, ezek alkotják a Nagy
Nyári Háromszög néven ismert csillagalakzatot. Legfényesebb
közülük a Vega a Lant (Lyra) csillagképből,
tőle keletre a Deneb a Hattyúból (Cygnus)
míg délkeletre az Atair a Sasból (Aquila)
látszik. A Tejút nagyjából a Deneben és az Atairon
húzódik keresztül, sötét égen szépen látszik, mint halványan
derengő sáv. A délnyugati égen egy igen fényes, fehéres színű
égitestet vehetünk észre, ez Naprendszerünk legnagyobb bolygója,
a Jupiter, amely most a Bak (Capricornus)
csillagkép felé látszik. Tőle keleti irányban van a halvány
csillagok alkotta Vízöntő (Aquarius) csillagkép.
Dél felé látszik a Pegazus (Pegasus) nagy
csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda)
csillagkép belőle kiinduló íve. Ha megtaláltuk az Androméda
ívét, sötét égbolton annak középső csillaga felett két
halványabb csillagot látunk, a második mellett pedig egy
halvány, ellipszis alakú fényfoltot. Ez a Tejútrendszerünkhöz
legközelebbi nagy csillagváros, az Androméda-galaxis, amely
körülbelül 2,5 millió fényévnyire van tőlünk, ez az egyik
legtávolabbi objektum, amit még szabad szemmel észrevehetünk.
Majdnem a fejünk felett látszik a Kassziopeia (Cassiopeia)
duplavé alakú csillagképe. A keleti égbolton már ott látszik a
Bika (Taurus) csillagkép, benne a fényes M45
(Fiastyúk, Pleiádok) nevű nyílt csillaghalmazzal, amelynek 6-7
csillagát a legtöbben már szabad szemmel is észreveszik. A
keleti látóhatáron felkelőben van az Orion csillagkép.
Északkelet felé a Szekeres (Auriga) ötszöge
látszik, benne a legfényesebbel, a Capellával, alatta
pedig egész alacsonyan az Ikrek (Gemini) két
fényes csillagát, a Castort és a Polluxot
láthatjuk. A Szekeres és a Kassziopeia között a Perzeusz
(Perseus) csillagai látszanak.
