FőoldalHírekÉgboltKépekCikkekLinkekRendezvényhelyszín
 
Korábbi égboltismertetők

VISSZA

 

A 2011 DECEMBERI ÉGBOLT

HOLDFÁZISOK:

Első negyed                  Telihold                  Utolsó negyed                   Újhold
 december 2.            december 10.             december 18.             december 24.

                                         December 1.              December 15.             December 31.

Szürkület kezdete:                5:20                              5:33                              5:40
Napkelte:                              7:10                              7:34                              7:31
Napnyugta:                          15:55                            15:53                            16:02
Szürkület vége:                    17:46                            17:46                            17:54

Érdekességek a hónap során

December 10: teljes holdfogyatkozás vége látható holdkelte után

December 10-én teljes holdfogyatkozás lesz, amelynek azonban Magyarországról csak a végét figyelhetjük meg holdkelte után. A jelenség 12:33-kor kezdődik a félárnyékba való belépéssel. A teljes árnyékba 13:45-kor kezd belépni a Hold és 15:06-ra „fogy el” teljesen, ekkor azonban hazánkból nézve még a horizont alatt van. A teljesség vége 15:56-kor van, a Hold Budapesten 15:49-kor kel, a keleti országrészben ennél nagyjából 15 perccel korábban, így ez elvileg már tőlünk is látható. A teljes árnyék 17:18-ra hagyja el a holdkorongot, ezt követően nagyjából még fél óráig látható a Holdon a félárnyék okozta gyenge elhalványodás. A fogyatkozás vége 18:30-kor van.

December 14/15. éjszaka: tetőzik a Geminidák meteorraj

Az év egyik leggazdagabb meteorrajának, a Geminidáknak maximumát idén december 14-én estére jelzik előre. Sajnos ekkor a még mindig fényes fogyó Hold a radiáns közelében látszik, így alighanem inkább csak a fényesebb rajtagokat figyelhetjük majd meg. A raj radiánsa az Ikrek csillagkép egyik fényes csillaga, a Castor közelében látszik, azaz a rajhoz tartozó meteorok visszafelé meghosszabbított pályái itt látszanak összefutni. A Geminidákat okozó porszemcsék érdekes módon nem egy üstököshöz, hanem egy kisbolygóhoz (3200 Phaethon) tartoznak.

December 27: a Vénusz és a vékony holdsarló szép párosa az esti égen

December 27-én az alkonyatban az alig 10 százalékos Holdtól nagyjából 7 fokkal délre látszik majd a fényes Vénusz bolygó. Érdemes megfigyelni a Hold Nap által meg nem világított részének halvány fénylését. Ezt az úgynevezett „hamuszürke fényt” a Földről a Holdra visszaverődő napfény okozza. Ebben a gyenge fénylésben egy binokulár segítségével már észrevehetjük a holdtengerek körvonalait.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

December második felében van a Merkúr idei legjobb hajnali láthatósága. A bolygó a hónap első harmadában nem figyelhető meg, 4-én alsó együttállásban van a Nappal, azaz a Nap és a Föld között halad el. Ezt követően átkerül a hajnali égre, ahol láthatósága gyorsan javul. Nagyjából 10-től kezdve próbálkozhatunk megfigyelésével. Legnagyobb keleti kitérését 23-án éri el, amikor majdnem két órával kel a Nap előtt. Ekkor fényessége -0,4 magnitúdó, látszó átmérője 6,5 ívmásodperc, fázisa pedig 0,64. Utána láthatósága romlik, de még 31-én is másfél órával kel központi csillagunk előtt.

Vénusz

Decemberben a Vénusz az alkonyi ég feltűnő égiteste. December elején egy óra 40 perccel nyugszik a Nap után, a hónap végén pedig már majdnem két óra 50 perccel. Fényessége -3,9 magnitúdóról -4,0 magnitúdóra, látszó átmérője 11,6 ívmásodpercről 13 ívmásodpercre nő, fázisa ellenben csökken: 0,89-ről 0,83-ra.

Mars

A Mars decemberben is előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben, de mozgása már lassuló. A hónap elején valamivel este 11 óra után kel, a hónap végén pedig este 10 után pár perccel. Fényessége +0,7 magnitúdóról +0,2 magnitúdóra, látszó átmérője 7,1 ívmásodpercről 9 ívmásodpercre nő, fázisa 0,9 körüli.

Jupiter

Hátráló, majd 26-tól előretartó mozgást végez előbb a Kos, majd a Halak csillagképben. A hónap elején valamivel hajnali 4 előtt nyugszik, a hónap végén már hajnali 2 előtt. Fényessége és látszó átmérője is lassan csökken: előbbi -2,8 magnitúdóról -2,6 magnitúdóra, utóbbi 47,4 ívmásodpercről 43,4 ívmásodpercre.

Szaturnusz

A Szűz csillagképben folytatja előretartó mozgását. December elején hajnali negyed 4 felé kel, december végén már hajnali fél 2 felé. Fényessége +0,7 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 16 ívmásodperc körüli, a gyűrűrendszeré pedig 38 ívmásodperc körüli. A hónap végére a gyűrűrendszerre már 15 fokos szögben látunk rá.

A decemberi csillagos égbolt

Decemberben az északi féltekén tél van, rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák. Nézzük, milyennek látjuk az eget december 15-én este 20 órakor. Nyugati-északnyugati irányban még megpillanthatjuk a Nagy Nyári Háromszög csillagait: a látóhatárhoz legközelebb az Altair látszik a Sas (Aquila) csillagképből, legmagasabban a Deneb a Hattyúból (Cygnus), a kettő között pedig a Vega a Lantból (Lyra). A Deneb-en keresztül húzódik a Tejút sávja, amely a majdnem a fejünk felett álló duplavé alakú Kassziopeia (Cassiopeia) felé folytatódik. Dél felé láthatjuk fényes fehér csillagként a Jupiter bolygót a Halak (Pisces) csillagkép irányában. Magasan felette látjuk a Pegazus (Pegasus) csillagkép nagy négyszögét, melynek bal felső csillagából indul ki az Androméda (Andromeda) csillagkép 3 csillagból álló íve. A középső csillaga felett kereshetjük sötét helyről az Androméda-galaxis halvány foltját. Az Androméda alatt található két kisméretű csillagkép: a Háromszög (Triangulum) és a Kos (Aries). Keleten már felkelt a téli égbolt legszebb csillagképe, az Orion, melynek fényes csillagok alkotta jellegzetes alakját könnyű észrevenni. Közepén helyezkedik el a 3 egyvonalban álló csillag alkotta „öve”, melynek irányát jobbra meghosszabbítva a Bika (Taurus) csillagképet találjuk. Legfényesebb csillaga a narancsos színű Aldebaran, melyet a régi magyarok „Bujdosók Lámpásának” neveztek. Körülötte helyezkednek el V alakban a Hyadok nevű közeli nyílt csillaghalmaz tagjai. Az Aldebarantól északnyugatra apró csillagcsoportot látunk, amelynek csillagai egy apró szekérformát alkotnak. Ez a Fiastyúk (Pleiadok) nyílt csillaghalmaza. A keleti horizont felett alacsonyan ott pislog a Procyon, a Kis Kutya (Canis Minor) csillagkép legfényesebb csillaga, felette az Ikrek (Gemini) két legfényesebb csillaga: a Castor és a Pollux. Tőlük északnyugatra látszik az Auriga (Szekeres) ötszög alakú csillagképe, legfényesebb csillaga a Capella.

A legismertebb csillagalakzatot, a Nagy Göncölt vagy Göncölszekeret (amely a Nagy MedveUrsa Major – csillagkép legfényesebb 7 csillagából áll) most majdnem az északi horizont felett alacsonyan láthatjuk.

Az égbolton még jó néhány halványabb csillagokból álló, kevésbé jellegzetes csillagképet láthatunk, ezek megtalálásához azonban már csillagtérképre és egy kis türelemre és kitartásra van szükségünk.

 

A 2011 NOVEMBERI ÉGBOLT

 HOLDFÁZISOK:

Első negyed                  Telihold                  Utolsó negyed                   Újhold
 november 2.               november 10.              november 18.             november 25.

                                         November 1.              November 15.             November 30.

Szürkület kezdete:                4:43                              5:01                              5:19
Napkelte:                              6:27                              6:48                              7:09
Napnyugta:                          16:27                            16:08                            15:55
Szürkület vége:                    18:12                            17:56                            17:46

Érdekességek a hónap során

November 11. körül: a Mars a Regulus közelében

A vörös bolygó, a Mars november 11-én hajnalban mindössze 1,3 fokkal (a Hold látszó átmérőjének kevesebb, mint háromszorosával) halad el az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, a Regulus mellett. A két égitest a november 11. körüli néhány nap során is egymástól néhány fokra látszik majd.

November 16/17. éjszaka: tetőzik a Leonidák meteorraj

November 16-ról 17-re virradó éjszaka tetőzik a Leonidák meteorraj. Ez a raj híres arról, hogy időnként hatalmas kitöréseket produkált, az előrejelzések alapján azonban idén sajnos ilyenre nem nagyon számíthatunk, ráadásul a megfigyelést ebben az évben a még meglehetősen fényes fogyó Hold is fogja zavarni.

November 22. hajnal: a fogyó Hold, a Szaturnusz és a Spica egymás közelében a hajnali égen

November 22-én a késő hajnali órákban a fogyó Hold sarlója, a Szaturnusz és a Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, a Spica szép hármasában gyönyörködhetünk a délkeleti égbolton.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

Novemberben napnyugta után kísérletezhetünk a Merkúr megpillantásával, de helyzete megfigyelésre nem túl kedvező. Egész hónapban kevesebb, mint egy órával nyugszik a Nap után. Láthatósága a hónap végén tovább romlik, november utolsó napjaiban már elvész a napnyugta fényeiben.

Vénusz

Az alkonyati délnyugati ég feltűnő égiteste. A hónap elején kb. 50 perccel, a végén már kb. 1 óra 40 perccel nyugszik a Nap után. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője kissé növekszik a hónap folyamán (10,7 ívmásodpercről 11,6 ívmásodpercre), fázisa pedig csökken (0,94-ről 0,89-re).

Mars

Az Oroszlán csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején éjjel háromnegyed 12-kor, a végén éjjel 11 óra után néhány perccel kel, az éjszaka második felében figyelhető meg. Fényessége 1,1 magnitúdóról 0,8 magnitúdóra nő a hónap folyamán, látszó átmérője pedig 5,9 ívmásodpercről 7 ívmásodpercre. Fázisa az egész hónapban 90 százalékos, tehát alakja észrevehetően eltér a körtől.

Jupiter

Már napnyugta előtt kel, az éjszaka nagy részében látszik, feltűnő égitest az égbolton. A Kos csillagképben végzi hátráló mozgását. A hónap elején nem sokkal reggel 6 óra után, a hónap végén már hajnali 4-kor nyugszik. Fényessége a hónap eleji -2,9 magnitúdóról a hónap végére -2,8 magnitúdóra, látszó átmérője pedig 49,5 ívmásodpercről 47,6 ívmásodpercre csökken.

Szaturnusz

A Szűz csillagképben végzi előretartó mozgását, a hajnali órákban figyelhető meg a délkeleti égbolton. A hónap elején 5 óra előtt néhány perccel, a végén negyed 4 körül kel. Fényessége a hónap során végig 0,7 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 16 ívmásodperc körüli.

A novemberi csillagos égbolt

November elején már igen hamar lemegy a Nap, korán köszönt be a sötét. Nézzük, milyennek látnánk a novemberi csillagos eget 15-én este 8 óra tájban. A legismertebb csillagalakzatot, a Göncölszekeret észak felé, alacsonyan látjuk. Ez valójában nem számít önálló csillagképnek, a szekeret alkotó 7 csillag a Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép legfeltűnőbb része. Nyugat felé fordulva három fényes csillag tűnik a szemünkbe, ezek alkotják a Nagy Nyári Háromszög néven ismert csillagalakzatot. Legfényesebb közülük a Vega a Lant (Lyra) csillagképből, tőle keletre a Deneb a Hattyúból (Cygnus) míg délkeletre az Altair a Sasból (Aquila) látszik. A Tejút nagyjából a Deneben és az Altairon húzódik keresztül, sötét égen szépen látszik, mint halványan derengő sáv. Délnyugaton van a Bak (Capricornus) csillagkép, tőle keletre pedig a Vízöntő (Aquarius). Dél felé látszik a Pegazus (Pegasus) nagy csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda) csillagkép belőle kiinduló íve is. Ha megtaláltuk az Androméda ívét, sötét égbolton annak középső csillaga felett két halványabb csillagot látunk, a második mellett pedig egy halvány, ellipszis alakú fényfoltot. Ez a Tejútrendszerünkhöz legközelebbi nagy csillagváros, az Androméda-galaxis, amely körülbelül 2,5 millió fényévnyire van tőlünk, ez a legtávolabbi objektum, amit még szabad szemmel észrevehetünk. Az Androméda alatt, a kis területű Kos (Aries) csillagképben fényes csillagként látszik most a Jupiter, a Naprendszer legnagyobb bolygója. Majdnem a fejünk felett látszik a Kassziopeia (Cassiopeia) duplavé alakú csillagképe. A keleti égbolton már ott látszik a Bika (Taurus) csillagkép, benne a fényes M45 (Fiastyúk, Pleiádok) nevű nyílt csillaghalmazzal, amelynek 6-7 csillagát a legtöbben már szabad szemmel is észreveszik. A keleti látóhatáron felkelőben van az Orion csillagkép. Északkelet felé a Szekeres (Auriga) ötszöge látszik, benne a legfényesebbel, a Capellával, alatta pedig egész alacsonyan az Ikrek (Gemini) két fényes csillagát, a Castort és a Polluxot láthatjuk. A Szekeres és a Kassziopeia között a Perzeusz (Perseus) csillagai látszanak.

A 2011 OKTÓBERI ÉGBOLT

HOLDFÁZISOK:

Első negyed                  Telihold                  Utolsó negyed                   Újhold
  október 4.                   október 12.               október 20.                  október 26.

                                           Október 1.                  Október 15.                 Október 31*.

Szürkület kezdete:                5:01                              5:21                             4:43*
Napkelte:                              6:42                              7:02                             6:25*
Napnyugta:                          18:24                            17:57                          16:29*
Szürkület vége:                    20:08                            19:40                          18:14*

*már téli időszámítás szerint!

Érdekességek a hónap során

Október 1-2: a Mars áthalad a Jászol (M44) csillaghalmaz előtt

Október 1-2 folyamán a Mars bolygó elhalad a Rák csillagképben található Jászol (Praesepe, M44) nyílthalmaz csillagai előtt. Egy binokulár vagy nagy látómezejű távcső segítségével szép látványban lehet részünk a hajnali égbolton.

Október 8: elképzelhető a Draconidák meteorraj erős kitörése

Minden évben október 8-án tetőzik a Draconidák meteorraj. Ez az áramlat a Giacobini‑Zinner üstökösből származó porszemcsékből áll. Egyes számítások szerint idén ennek az anyagfelhőnek egy sűrűbb csomóján haladhatunk át. Ha ez az előrejelzés beigazolódik, az aktivitás rövid időre akár a 60-600 meteor/óra értéket is elérheti. A várt időpontja a maximumnak 22 óra körül van. Sajnos ebben az időben a Hold meglehetősen fényes égitest lesz az égen, így csak a fényesebb hullócsillagokat vehetjük majd észre. A meteorrajok aktivitásának előrejelzésében ma még sok a bizonytalanság, így a várt erős aktivitás elmaradhat (vagy akár még a vártnál erősebb is lehet…).

Október 21. körül: tetőzik az Orionidák meteorraj

Az Orionidák meteorraj október 21 körül éri el aktivitásának elhúzódó csúcsát. Ez egy közepes aktivitású raj, amelyből a maximuma környékén óránként 20 körüli hullócsillagra számíthatunk. A rajt alkotó porszemcsék a híres Halley-üstökösből származnak. Mivel a raj radiánsa (az a terület az égen, ahol a visszafelé meghosszabbított meteorpályák összefutni látszanak) az Orion csillagképben van, így a rajt a hajnali órákban figyelhetjük meg. Ebben az időszakban már aktív az Encke üstökössel kapcsolatban álló Tauridák meteorraj is, amely ugyan kis aktivitású, de a hozzá tartozó meteorok gyakran lassú, fényes, látványos hullócsillagok.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

Október nem kedvező a Merkúr megfigyelésére. A bolygó a hónap nagy részében a Nap közelében jár. Október végén kísérletezhetünk megpillantásával, de ekkor is csak fél órával nyugszik a Nap után, így észrevétele nehéz feladat lesz.

Vénusz

A Vénusz napnyugta után kereshető a délnyugati égen, alacsonyan. A hónap elején fél órával, a végén 50 perccel nyugszik a Nap után, így helyzete megfigyelésre nem kedvező, de -3,9 magnitúdós fényessége miatt talán már észrevehetjük. Látszó átmérője 10 ívmásodperc körüli, fázisa egész hónapban nagyobb 0,9-nél.

Mars

A Rák, majd az Oroszlán csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején hajnali negyed 2 körül, a végén háromnegyed 12-kor kel. Fényessége és látszó átmérője továbbra is viszonylag kicsi. Előbbi +1,3 magnitúdóról +1,1-re, utóbbi 5,2 ívmásodpercről 5,9 ívmásodpercre nő a hónap során.

Jupiter

A Kos csillagképben végzi hátráló mozgását. Az éjszaka legnagyobb részében látható, 29-én van szembenállásban a Nappal. A hónap elején nagyjából 1 órával napnyugta után, a hónap végén már pár perccel napnyugta előtt kel. Október 1-én fényessége -2,8 magnitúdó, látszó átmérője pedig 48,3 ívmásodperc, ez október 31-re -2,9 magnitúdóra és 49,6 ívmásodpercre nő.

Szaturnusz

A Szűz csillagképben végzi előretartó mozgását. Október 13-án van együttállásban a Nappal, így a hónap nagyobb részében nem figyelhető meg. A hónap végén már megkísérelhetjük észrevenni napkelte előtt a délkeleti égbolton, amikor nagyjából másfél órával kel a Nap előtt. Fényessége ekkor +0,7 magnitúdó, a bolygókorong látszó átmérője pedig 15,7 ívmásodperc.

Az októberi csillagos égbolt

Októberben már elég korán lenyugszik a Nap, hamar beköszönt az éjszaka. Nézzük hát, milyennek látjuk az eget október 15-én este 8 órakor. A legismertebb csillagalakzatot, a Nagy Medve (Ursa Major) csillagkép 7 legfényesebb csillaga alkotta Göncölszekeret északnyugat felé láthatjuk. Rúdjának ívét meghosszabbítva nem sokkal a nyugati horizont felett még megtaláljuk az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép legfényesebb csillagát, a narancsos színű Arcturust. Tőle keletre az Északi Korona (Corona Borealis) csillagíve, azon túl a Herkules (Hercules) csillagképe látszik. Délnyugat felé látszik a Kígyótartó (Ophiuchus), a Kígyó (Serpens), alattuk pedig a Nyilas (Sagittarius). Majdnem a fejünk felett van a Deneb a Hattyú (Cygnus) csillagképből. Ez a Nagy Nyári Háromszög nevű csillagalakzat egyik csúcsa, a másik kettőt a Denebtől nyugatra lévő Vega a Lant (Lyra) csillagképből, illetve a tőlük délebbre látszó Altair a Sasból (Aquila) képezi. A Tejút szalagja északkeletről délnyugatra szeli át az eget, sajnos megpillantására csak sötét, vidéki égen van esély. Déli irányban látszik a Bak (Capricornus) csillagképe, ennek nyugati végén fénylik most a Hold. A délkeleti égen találjuk a Vízöntő (Aquarius) csillagképet. Egy fényes csillagot is látunk erre nem sokkal a horizont felett, ez a Fomalhaut, a Déli Hal (Piscis Austrinus) legfényesebb csillaga. Kelet felé viszonylag magasan áll már a Pegazus (Pegasus) nagy csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda) belőle kiinduló csillagíve. A Pegazus alatt van a Halak (Pisces), alatta pedig – alig valamivel a keleti horizont felett – már látszik a Cet (Cetus) egy része. Keleten van a Kos (Aries), ebben találjuk most a fényes Jupitert. Északkelet felé magasan áll a Kassziopeia (Cassiopeia) duplavéje, rajta túl a Perzeusz (Perseus) és alacsonyan már ott pislákol a fényes Capella a Szekeres (Auriga) csillagképből. A Kassziopeia mellett van a Cefeusz (Cepheus). A Göncölszekér két hátsó csillaga vonalának felfelé történő meghosszabbítása – nagyjából a két csillag távolságának ötszöröséig – a Sarkcsillagra (Polaris) mutat, amely a Kis Medve (Ursa Minor) legfényesebb csillaga.

 

A 2011 SZEPTEMBERI ÉGBOLT

HOLDFÁZISOK:

Első negyed                  Telihold                  Utolsó negyed                   Újhold
szeptember 4.          szeptember 12.             szeptember 20.            szeptember 27.

                                       Szeptember 1.           Szeptember 15.          Szeptember 30.

Szürkület kezdete:                4:11                              4:35                              4:59
Napkelte:                              6:02                              6:20                              6:41
Napnyugta:                          19:25                            18:57                            18:26
Szürkület vége:                    21:18                            20:44                            20:10

Érdekességek a hónap során

Szeptember első fele: a Merkúr kedvező hajnali láthatósága

Szeptember első felében van a legbelső bolygó, a Merkúr talán legkedvezőbb idei hajnali láthatósága. Szeptember 6-án látszik legmagasabban az égen, amikor 1 órával napkelte előtt 6 fok magasan áll a horizont felett, ekkor fényessége -0,6 magnitúdó. Szeptember 16. után már nehezen lehet majd megfigyelni. Szeptember 9-én a Merkúr a Regulustól (α Leonis) 40 ívpercre (nagyjából 1,3-szerese a Hold látszó átmérőjének) látszik.

Szeptember 26: szembenállásban az Uránusz

Naprendszerünk hetedik bolygója, az Uránusz szeptember 26-án kerül szembenállásba. Ekkor éri el fényességének maximumát is 5,8 magnitúdóval. Sötét, tiszta egű helyen szabad szemmel is megpillanthatjuk halovány csillagként, de egy binokulárral városból is megtalálható. Az Uránusz a Halak csillagképben található, nagyjából 15 fokkal a Pegazus négyszögének keleti oldala alatt. A bolygó szeptember elején valamivel hajnali 2 óra után, a hónap végén kicsivel éjfél után delel, ekkor látszik a legmagasabban. Korongjának átmérője 3,7 ívmásodperc.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

A Merkúrnak szeptemberben van talán a legjobb idei hajnali láthatósága. Szeptember 3-án kerül legnagyobb nyugati kitérésbe, amikor 18 fokra látszik a Naptól. A hónap elején nagyjából másfél órával kel a Nap előtt, de mivel szeptemberi hajnalokon az ekliptika hajlásszöge nagy a horizonthoz képest, a Merkúr viszonylag gyorsan emelkedik magasabbra. Fél órával napkelte előtt közel 10 fok magasan kereshetjük. Fényessége szeptember 1-én +0,1 magnitúdó, de gyorsan fényesedik, 10-én már -1,0 magnitúdós. 20-án is még háromnegyed órával kel a Nap előtt, ekkor fényessége -1,4 magnitúdó. Utána már gyorsan romlik láthatósága, közeledik központi csillagunkhoz, 29-én már felső együttállásban van a Nappal, azaz tőlünk nézve a Nap túlsó oldalán halad el.

Vénusz

A Vénusz szeptemberben is a Nap közelében jár. A hónap végén nagyjából fél órával nyugszik a Nap után, ekkor napnyugtakor kb. 4,5 fok magasan látszik, de -3,9 magnitúdós fényessége miatt talán már észrevehetjük.

Mars

Az Ikrek, majd a Rák csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején hajnali fél 2 körül, a végén negyed 2 körül kel. Fényessége +1,4 magnitúdó, átmérője 5 ívmásodperc körüli.

Jupiter

A Kos csillagképben végzi hátráló mozgását. Az éjszaka túlnyomó részében látható. A hónap elején este fél 10 után, a végén fél 8 után kel. Szeptember 1-én fényessége -2,7 magnitúdó, átmérője 45 ívmásodperc, ez szeptember 30-ra -2,8 magnitúdóra és 48 ívmásodpercre növekszik.

Szaturnusz

A Szűz csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején nagyjából másfél órával, a végén már csak alig fél órával nyugszik Napunk után, a hónap első részében az alkonyatban próbálkozhatunk megfigyelésével. Fényessége +0,9 magnitúdó körüli, a bolygókorong kiterjedése 16 ívmásodperc.

A szeptemberi csillagos égbolt

Szeptember elejére már jól érezhető, hogy egyre hamarabb megy le a Nap, korábban köszönt be a sötét. Nézzük, milyennek látnánk a szeptemberi csillagos eget 15-én este 9 óra tájban. A legismertebb csillagalakzatot, a Göncölszekeret északnyugat felé látjuk. Ez valójában nem számít önálló csillagképnek, a szekeret alkotó 7 csillag a Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép legfeltűnőbb része. A szekér rúdjának ívét meghosszabbítva nyugaton találjuk a kissé narancsos színű Arcturust, amely az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép legfényesebb csillaga. E csillagtól északkeletre az Északi Korona (Corona Borealis) csillagíve, mellette pedig az elég halvány csillagokból álló Herkules (Hercules) csillagkép látszik. Dél felé fordulva magasan az égen három fényes csillag tűnik a szemünkbe, ezek alkotják a Nagy Nyári Háromszög néven ismert csillagalakzatot. Legfényesebb közülük a Vega a Lant (Lyra) csillagképből, tőle keletre a Deneb a Hattyúból (Cygnus) míg délkeletre az Altair a Sasból (Aquila) látszik. A Tejút nagyjából a Deneben és az Altairon húzódik keresztül, sötét égen szépen látszik, mint halványan derengő sáv. Majdnem délen alacsonyan látszik a nem túl fényes csillagok alkotta Nyilas (Sagittarius) csillagkép. Errefelé van Tejútrendszerünk centruma, így itt a Tejút kiszélesedik, és már egy binokulárral is több csillaghalmazt és gázfelhőt figyelhetünk meg benne. A Nyilastól keletre a nem túl fényes csillagokból álló Bak (Capricornus) és Vízöntő (Aquarius) csillagképeket találjuk. Kelet felé a Pegazus (Pegasus) nagy csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda) csillagkép belőle kiinduló íve látható. Keleti irányban még alacsonyan a viszonylag nagyméretű, de halvány csillagokból álló Halak (Pisces) csillagképet találjuk. Ugyanerre látszik most a Kos (Aries) is, amelyben egy fényes égitestet is láthatunk, ez Naprendszerünk legnagyobb bolygója, a Jupiter. Északkelet felé látszik a Kassziopeia (Cassiopeia) duplavé alakú csillagképe, rajta túl pedig a Perzeusz (Perseus).

 

A 2011 AUGUSZTUSI ÉGBOLT

HOLDFÁZISOK:

Első negyed                  Telihold                  Utolsó negyed                   Újhold
augusztus 6.           augusztus 13.            augusztus 21.            augusztus 29.

                                        Augusztus 1.             Augusztus 15.            Augusztus 31.

Szürkület kezdete:                3:03                              3:36                              4:08
Napkelte:                              5:21                              5:39                              6:00
Napnyugta:                          20:18                            19:57                            19:27
Szürkület vége:                    22:38                            22:02                            21:21

Érdekességek a hónap során

Augusztusban is kereshetjük a legfényesebb kisbolygót: a Vestát

Bár nem a legnagyobb kisbolygó a Vesta, de az aszteroidák közül ez látszódhat a legfényesebbnek a Földről. Idén augusztus elején éri el maximális fényességét 5,6 magnitúdóval, ekkor sötét, tiszta égen halvány csillagként szabad szemmel is megpillanthatjuk. Egy binokulárral megfigyelve két egymást követő estén, megfigyelhetjük elmozdulását is a háttérben lévő csillagokhoz képest. A Vesta augusztus 31-én a 4 magnitúdós ψ (Psi) Capricorni közelében fog látszani.

Augusztus 12/13 éjjel: tetőzik a Perseidák meteorraj

A híres augusztusi hullócsillagokért leginkább „felelős” Perseidák meteorraj idén várhatóan augusztus 13-án hajnalban fog tetőzni, bár az előtte és utána lévő estéken (nagyjából augusztus 10-15 között) is sok meteort várhatunk ebből az áramlatból. Sajnos 13-án egyben telehold is lesz, melynek erős fénye miatt csak a fényesebb hullócsillagok megpillantására van esély. A Perseidák hullócsillagait okozó porszemcsék a 133 éves keringési periódusú Swift-Tuttle üstökösből származnak. Az ehhez a rajhoz tartozó meteorok visszafelé meghosszabbított pályái a Perzeusz csillagképben látszanak összefutni, itt van a raj úgynevezett radiánspontja.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

A Merkúr augusztus nagyobb részében nem figyelhető meg. 1-én még fél órával nyugszik a Nap után, de fényessége már csak +1,3 magnitúdó. Utána egyre közelebb kerül a Naphoz, 17-én alsó együttállásban van vele (azaz a Nap és Földünk között halad el). Nagyjából 23-a után kereshető a hajnali égen, amikor már háromnegyed órával kel a Nap előtt. Utána láthatósága gyorsan javul tovább, a hónap utolsó napján már másfél órával kel a Nap előtt.

Vénusz

Augusztus folyamán nem figyelhető meg, 16-án van felső együttállásban a Nappal, azaz tőlünk nézve a Nap túloldalán halad el.

Mars

A Bika, majd az Ikrek csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején hajnali 2-kor, a végén fél 2-kor kel. Fényessége +1,4 magnitúdó, átmérője 4,5 ívmásodperc körüli.

Jupiter

A hónap túlnyomó részében előretartó, majd 30-ától hátráló mozgást végez a Kos csillagképben. A hónap elején éjjel fél 12-kor, a végén már kevéssel este fél 10 után kel, az éjszaka egyre nagyobb részében megfigyelhető. Augusztus 1-én fényessége -2,4 magnitúdó, átmérője 41 ívmásodperc, augusztus 31-re -2,6 magnitúdóra fényesedik, átmérője pedig 45 ívmásodpercre növekszik.

Szaturnusz

A Szűz csillagképben végzi előretartó mozgását, az esti órákban figyelhető meg. A hónap elején háromnegyed 11-kor, a végén már este 9 előtt nyugszik. Fényessége +0,9 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 16 ívmásodperc körüli, a gyűrűrendszer kiterjedése 34 ívmásodperc. A gyűrűrendszerre jelenleg nagyjából 8 fokos szögben látunk rá.

Az augusztusi csillagos égbolt

Augusztusban már kezd érezhetővé válni az éjszakák hosszabbodása. A hónap elején még este fél 11 felé lesz teljesen sötét, a hónap végére már fél 10 tájékán. Nézzük most, hogyan néz ki a csillagos égbolt augusztus 15-én este 10 órakor. A Göncölszekeret, amely a Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép legfényesebb hét csillagából álló alakzat, északnyugat felé láthatjuk, még viszonylag magasan. Rúdjának ívét meghosszabbítva nyugat felé megtaláljuk a még magasan látszó Arcturus-t, az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép legfényesebb csillagát. Az Arcturustól északkeletre az Északi Korona (Corona Borealis) csillagívét találjuk, tőle keletre pedig a Herkules (Hercules) nagyméretű, de halvány csillagokból álló csillagképét. Nagyjából a fejünk felett látszik a Vega, amely a Lant (Lyra) csillagkép legfényesebb csillaga, egyben a Nagy Nyári Háromszög nevű csillagalakzat egyik sarka. Tőle keletre a kereszt alakú Hattyú (Cygnus) csillagkép Deneb nevű csillaga a háromszög másik sarka, a harmadik pedig a délkeletre látszó Altair a Sas (Aquila) csillagképből. A Deneb és az Altair a Tejút sávjában található, amely most magasan szeli át az égboltot. A Tejút nem más, mint saját csillagrendszerünknek, a diszkosz alakú Tejútrendszernek vagy Galaxisnak a szimmetriasíkja, amelyet sok távoli, halvány csillag összemosódó fénye rajzol ki. Délen látszik a Nyilas (Sagittarius) csillagkép, erre van Tejútrendszerünk centruma, így itt a Tejút kiszélesedik, de Magyarországról ez a rész mindig alacsonyan jár, így nem túl jól látható. A Nyilastól nyugatra még látszik az Antares, a Skorpió (Scorpius) legfényesebb csillaga. Kelet felé a Pegazus (Pegasus) nagy csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda) belőle kinyúló íve látszik. Délkeleten már felkelt a Hold, amely nem sokkal van telihold után. Északkeleten van a Kassziopeia (Cassiopeia) duplavé alakú csillagképe. Majdnem észak felé alacsonyan fényes csillagot vehetünk észre, ez a Capella a Szekeres (Auriga) csillagképből, amely majd téli estéken fog magasan járni.

 

A 2011 JÚLIUSI ÉGBOLT

 

HOLDFÁZISOK:

 Újhold              Első negyed                   Telihold                  Utolsó negyed                   Újhold
július 1.                 július 8.                      július 15.                      július 23.                     július 30.

                                             Július 1.            Július 15.           Július 31.

Szürkület kezdete:                1:51                     2:21                     3:01
Napkelte:                              4:50                     5:01                     5:19
Napnyugta:                          20:45                  20:37                   20:20
Szürkület vége:                    23:46                  23:20                   22:40

Érdekességek a hónap során

Július 12: A Neptunusz befejezi első keringését a Nap körül felfedezése óta

Idén július 12-én ér vissza a Naprendszer legkülső bolygója, a Neptunusz pályájának arra a pontjára, ahol 1846. szeptember 23-i felfedezésekor tartózkodott. A bolygó jelenleg a Vízöntő csillagképben mozog, a hónap elején este 11 után, a végén este 9 után kel. Mivel fényessége csak 7,8 magnitúdó, így legalább egy binokulár szükséges megpillantásához. Nagyjából a Theta (θ) és az Iota (ι) Aquarii csillagokat összekötő vonalon kereshetjük, nem messze a 38 Aquarii csillagtól.

Keressük meg a Vesta kisbolygót!

A harmadik legnagyobb, és a Földről legfényesebbnek látható kisbolygó, a Vesta július folyamán már a szabad szemmel való láthatóság határán mozog a Bak csillagképben. Maximális fényességét majd augusztus elején éri el, ekkor +5,6 magnitúdós lesz. Egy binokulár segítségével könnyen észrevehetjük ezt az égitestet, és két egymást követő éjszakán megfigyelve már elmozdulását is megfigyelhetjük. A Dawn űrszonda július közepén áll majd pályára e kisbolygó körül.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

Július első felében kereshetjük a Merkúrt napnyugta után a nyugatponttól északabbra. Ekkor nagyjából 1 és negyed órával nyugszik a Nap után. Legnagyobb keleti kitérését 20-án éri el, de ekkor már csak 1 óra 5 perccel nyugszik a Nap után, a hónap végére ez kevesebb, mint 40 percre csökken. Lassan halványodik is, fényessége 1-én -0,4 magnitúdó, 31-én már csak +1,2 magnitúdó.

Vénusz

A késő hajnali égbolton kereshetjük, láthatósága romlik a hónap során. 1-én még 50 perccel kel a Nap előtt, 31-én már csak 35 perccel, ekkor már nehéz lesz majd észrevenni. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője 10 ívmásodperc körüli, fázisa majdnem 1.

Mars

A Bika csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején hajnali háromnegyed 3 felé, a hónap végén hajnali 2 táján kel. Fényessége +1,4 magnitúdó, átmérője 4 ívmásodperc körüli.

Jupiter

A Kos csillagképben végzi előretartó mozgását. 1-én kevéssel hajnali fél 2 előtt, 31-én már éjfél előtt kel, az éjszaka második felében figyelhető meg. Fényessége -2,3 magnitúdó, átmérője a hónap közepén 39 ívmásodperc, lassan növekszik.

Szaturnusz

A Szaturnusz most az egyetlen bolygó, amely az esti égen látható. A Szűz csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején hajnali háromnegyed 1-kor, a hónap végén már éjfél előtt nyugszik, az éjszaka első felében látható. Fényessége +0,9 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 17 ívmásodperc, a gyűrűrendszer kiterjedése 35 ívmásodperc. A gyűrűrendszerre jelenleg nagyjából 8 fokos szögben látunk rá.

A júliusi csillagos égbolt

Júliusban még mindig igen későn sötétedik, nézzük hát, mit láthatunk az égbolton július 15-én este 23 órakor. A Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép legfényesebb 7 csillaga alkotta Göncölszekeret északnyugat felé még elég magasan találjuk. A szekér rúdjának ívét meghosszabbítva egy fényes, narancsos színű csillagot találunk, ez az Arcturus, az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép legfényesebb csillaga. Az íven továbbhaladva alacsonyan még megtalálhatjuk a nyugvóban levő Spica-t, a Szűz (Virgo) legfényesebb csillagát. Tőle jobbra, alacsonyan láthatjuk a lenyugvóban lévő Szaturnuszt. A Szaturnusz közelében látszó közepesen fényes csillag a Porrima, a Szűz csillagkép második legfényesebb csillaga. Déli irányba nézve majdnem a fejünk felett van a Herkules (Hercules) nagyméretű, de elég halvány csillagok alkotta csillagképe, mellette az Északi Korona (Corona Borealis) halvány csillagíve. A Herkulestől keletre egy három fényes csillag alkotta hatalmas háromszög tűnik a szemünkbe a Tejút sávja felé. Ez a Nagy Nyári Háromszög néven ismert csillagcsoport, amelyet három csillagkép legfényesebb csillagai alkotnak. Legmagasabban közülük a Vega látszik a Lant (Lyra) csillagképből, a Tejút sávjától kissé nyugatra. A Vegától északkeletre a Hattyú (Cygnus) csillagkép Deneb nevű csillaga látszik, délkeletre pedig a Sas (Aquila) csillagképből az Altair, ez az utóbbi két csillag a Tejút sávjában található. A Sastól délebbre, alacsonyan látszik a Skorpió (Scorpius) csillagkép, melynek legfeltűnőbb csillaga a vöröses színű Antares. A Skorpiótól keletre a Tejút centrumának irányában látszó, nem túl fényes csillagokból álló Nyilas (Sagittarius) csillagképet találjuk, amelyben egy kézi látcsővel már számos csillaghalmazt és gázködöt vehetünk észre. Keleti irányban már látszik a Pegazus (Pegasus) nagy csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda) csillagkép belőle kinyúló íve, amelyek majd az őszi estéken állnak magasan. Északkelet felé láthatjuk a Kassziopeia (Cassiopeia) jellegzetes duplavé alakú csillagképét és a Cefeusz (Cepheus) csillagképet. Majdnem a fejünk felett tekereg a Sárkány (Draco) csillagképe.

 

A 2011 JÚNIUSI ÉGBOLT

HOLDFÁZISOK:

   Újhold            Első negyed                   Telihold                  Utolsó negyed
  június 1.            június 9.                     június 15.                    június 23.

                                            Június 1.          Június 15.          Június 30.

Szürkület kezdete:                2:05                     1:43                     1:50
Napkelte:                              4:51                     4:46                     4:50
Napnyugta:                          20:33                  20:43                   20:45
Szürkület vége:                    23:20                  23:47                   23:47

Érdekességek a hónap során

Június 15: Teljes holdfogyatkozás az esti órákban

Június 15-én az éjszaka első felében teljes holdfogyatkozás lesz, melynek nagy része látható hazánkból is. A Hold a Föld árnyékkúpja közepétől nem messze fog elhaladni, így hosszú és várhatóan elég sötét holdfogyatkozást figyelhetünk majd meg. A jelenség 19:24-kor kezdődik, amikor a Hold elkezd belépni Földünk félárnyékába, ám ekkor hazánkból a Hold még a horizont alatt van. Ez a szakasz azonban amúgy sem látványos, a félárnyék legfeljebb akkor vehető észre a Hold gyenge elszürküléseként, amikor az már mélyen benne jár. A teljes árnyékba 20:22-kor kezd belépni Földünk kísérője, így Budapesten 20:33-kor már „kicsorbult” holdkorong fog felkelni. Ezt követően Holdunk egyre jobban elmerül Földünk árnyékkúpjában és 21:22-re teljesen belekerül, elkezdődik a fogyatkozás teljes fázisa. A földárnyékba 22:12-kor merül legmélyebben a Hold, ekkor lesz várhatóan a legsötétebb. A teljes fázis 100 percen át tart, 23:02-kor kezd Holdunk kilépni a teljes árnyékból. 0:02-re vonul le a teljes árnyék teljesen a Hold felszínéről. Ezt követően már csak a félárnyék okoz eleinte még észrevehető, majd fokozatosan észrevehetetlenné váló elváltozást a Holdon. A fogyatkozás „hivatalos” vége hajnali 1:00-kor van.

A Szaturnusz a Porrima (Gamma Virginis) közelében

A Szaturnusz júniusban egész hónapban a Szűz csillagkép második legfényesebb csillaga, a Porrima (Gamma Virginis) közelében látszik. A két égitest június közepén mindössze 15 ívperc távolságra lesz egymástól (ez a Hold látszó átmérőjének a fele). A Porrima kettőscsillag, közel egyenlő fényességű tagjai egy közepes méretű (15-20 cm átmérőjű) távcsővel már biztosan felbonthatóak.

Június 21: nyári napforduló

Június 21-e a nyári napforduló napja. Központi csillagunk Földről látszó éves égi útján, az ekliptikán haladva ezen a napon éri el pályája legészakibb pontját. Hazánkból nézve ekkor delel az év során a legmagasabban, ekkor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka. A napkelte majdnem északkeleten, a napnyugta pedig majdnem északnyugaton történik. Ezt a napot tekintjük a csillagászati nyár kezdetének. Ezt követően elkezd csökkenni Napunk delelési magassága és elkezdődik az éjszakák lassú hosszabbodása a nappalok rovására és tart ez a folyamat egészen a december 22-i téli napfordulóig.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

Június első felében nem látható, 12-én van felső együttállásban a Nappal (azaz tőlünk nézve a Nap túloldalán halad el). Ezt követően átkerül az alkonyati égre, ahol nagyjából 20-a után próbálkozhatunk észrevételével, amikor nagyjából 45 perccel nyugszik a Nap után. A hónap utolsó napján már egy és negyed órával nyugszik a Nap után.

Vénusz

A késő hajnali keleti égbolton kereshetjük. Egész hónapban nagyjából 50 perccel kel a Nap előtt, de nagy fényessége miatt még mindig viszonylag könnyű észrevenni. Fényessége -3,9 magnitúdó, látszó átmérője 10 ívmásodperc, fázisa 0,94-ről 0,97-re nő.

Mars

A Kos, majd a Bika csillagképekben végzi előretartó mozgását. A hónap elején kb. 1 óra 10 perccel, a végén majdnem két órával kel a Nap előtt. Fényessége +1,3 magnitúdó, átmérője 4 ívmásodperc körüli.

Jupiter

Előretartó mozgást végez a Halak, majd a Kos csillagképben. A hónap elején valamivel hajnali 3 óra után, a végén már hajnali fél 2 előtt kel, a hajnali égbolt feltűnő égiteste. Fényessége -2,2 magnitúdó, átmérője 36 ívmásodperc.

Szaturnusz

Június 14-ig hátráló, utána előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Ez jelenleg az egyetlen bolygó, amely az esti égen is látható, a hónap elején hajnali háromnegyed 3-kor, a végén hajnali 1 előtt nyugszik. Fényessége +0,8 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 18 ívmásodperc. A gyűrűrendszer kiterjedése 41 ívmásodperc és körülbelül 7 fokos szöget zár be látóirányunkkal (idén most látszik a legkisebb szögben).

A júniusi csillagos égbolt

Hazánkban az év folyamán júniusban nyugszik legkésőbb a Nap, ilyenkor köszönt be legkésőbb az éjszaka. Nézzük hát, milyennek látjuk az eget június 15-én este 11 órakor.

Nyugat felé pillantva már viszonylag alacsonyan áll az Oroszlán (Leo) csillagkép, melynek legfényesebb csillaga a Regulus. Majdnem a fejünk felett látszik a Göncölszekér, amely a Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép legfényesebb részlete. A szekér rúdjának ívét meghosszabbítva két fényes csillagot találunk. Az első a narancsos színű Arcturus, amely az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép legfényesebb csillaga, az íven továbbhaladva pedig a Szűz (Virgo) csillagkép legfényesebb csillagát, a Spicát találjuk. A Spicától északnyugatra találjuk a Szaturnusz bolygót. A Spicától délnyugatra, lenyugvás előtt van a Holló (Corvus) csillagkép szabálytalan négyszöge. A Szűztől keletre a Mérleg (Libra) csillagkép látszik, a délkeleti égen pedig a Skorpió (Scorpius), vöröses főcsillagával az Antares-szel. Délkeleten felkelőben vannak a Nyilas (Sagittarius) csillagai. Az Arcturustól kelet felé az Északi Korona (Corona Borealis) nem túl fényes csillagokból álló íve látszik, azon túl pedig a szintén elég halvány csillagokból álló, nagy méretű Herkules (Hercules) csillagkép. Kelet felé már látszik a Nagy Nyári Háromszög néven ismert csillagalakzat, amelyet a Lant (Lyra) csillagkép főcsillaga, a Vega, a Hattyú (Cygnus) legfényesebb csillaga, a Deneb valamint a Sas (Aquila) legfeltűnőbb csillaga, az Altair alkot. Legmagasabban kelet felé a Vega látszik, tőle kissé északabbra alacsonyabban van a Deneb, míg az Altair alacsonyan a horizont felé keleten. A Deneb benne fekszik a nyári Tejút sávjában. Délkelet felé a Kígyótartó (Ophiucus) és a Kígyó (Serpens) csillagképek láthatók. Ezen az estén 11 órakor a még éppen teljesen „elfogyott” Hold a Kígyótartó déli részén látszik. A Cassiopeia csillagkép jellegzetes duplavé alakzata majdnem északi irányban, alacsonyan található.

 

A 2011 MÁJUSI ÉGBOLT

HOLDFÁZISOK:

   Újhold            Első negyed                   Telihold                  Utolsó negyed
május 3.              május 10.                    május 17.                    május 24.

                                             Május 1.            Május 15.           Május 31.

Szürkület kezdete:                3:21                     2:46                     2:08
Napkelte:                              5:28                     5:07                     4:52
Napnyugta:                          19:55                  20:13                   20:32
Szürkület vége:                    22:03                  22:37                   23:18

Érdekességek a hónap során

Május folyamán: négy bolygó „tánca” a hajnali szürkületben

Májusban a késő hajnali égbolton négy bolygót – Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter – figyelhetünk meg, melyek egymáshoz viszonyított helyzete napról-napra változik. A Vénusz nagy fényessége miatt a hónap folyamán végig viszonylag könnyen megfigyelhető lesz. A Jupiter a hónap elején még nehezen lesz szabad szemmel észrevehető, de utána láthatósága gyorsan javul. A Merkúr észrevétele nem lesz könnyű, de a Vénusz közelsége a hónap egy részében segít megtalálni. A Mars észrevételére szabad szemmel inkább csak a hónap végén számíthatunk. Május 7-15 között a Merkúr, a Vénusz és a Jupiter 5 fok távolságon belül látszik. A Merkúr és a Vénusz 5 fok távolságon belül látszik egymástól április 29. és május 28. között, ezen belül május 7-21 között mindössze 1,5 fok távolságra lesznek egymástól. Május 15-25 között a Merkúr, a Vénusz és a Mars látszik 5 fokon belül, ez a trió 21-én lesz a legszorosabb, amikor a három bolygó 2 fokon belül látszik.

Május 6. hajnal: tetőzik az Éta Aquaridák meteorraj

Május 6-án hajnalban tetőzik az Éta Aquaridák meteorraj. Ezt az áramlatot alkotó porrészecskék a híres Halley üstökösből származnak. Szerencsés esetben akár óránként 25 körüli „hullócsillag” is érkezhet ebből a rajból. Az ehhez a meteorrajhoz tartozó meteorok visszafelé meghosszabbított pályái a Vízöntő (Aquarius) csillagképben látszanak összefutni, itt van a raj ún. radiánsa.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

A hónap folyamán a hajnali égen próbálkozhatunk keresésével, de helyzete kedvezőtlen. Az egész hónap során kevesebb, mint 40 perccel kel a Nap előtt. Lassan fényesedik, a hónap elején fényessége +0,9 magnitúdó, a végén -0,9 magnitúdó. Észrevételét megkönnyíti, hogy május 7-21 között 1,5 fokon belül látszik a jóval fényesebb Vénusztól.

Vénusz

A hajnali szürkületben kereshetjük, egész hónapban kb. 50 perccel kel a Nap előtt, de nagy fényessége miatt viszonylag könnyű megtalálni. Fényessége -3,9 magnitúdó, látszó átmérője valamivel 10 ívmásodperc feletti, fázisa 0,9 körüli.

Mars

A hajnali szürkületben kereshető, de viszonylagos halványsága miatt szabad szemmel inkább csak a hónap végén számíthatunk észrevételére. A Halak, majd a Kos csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején alig fél órával, a végén több, mint egy órával kel a Nap előtt. Fényessége +1,3 magnitúdó körüli, látszó átmérője 4 ívmásodperc.

Jupiter

A hajnali szürkületben kereshető, a hónap elején alig fél órával, a végén több, mint másfél órával kel a Nap előtt. A Halak csillagképben végzi előretartó mozgását. Fényessége -2,1 magnitúdó, látszó átmérője 34 ívmásodperc.

Szaturnusz

Ez az egyetlen bolygó a hónap folyamán, amely este is megfigyelhető. Napnyugtakor már látszik, a hónap elején valamivel hajnali 5 előtt, a végén hajnali 3 előtt nyugszik. A Szűz csillagképben végzi fokozatosan lassuló hátráló mozgását. Fényessége +0,6 magnitúdó körüli, a bolygókorong látszó átmérője 19 ívmásodperc, a gyűrűrendszer kiterjedése 43 ívmásodperc.

A májusi csillagos égbolt

A hónap közepére már hosszúak a nappalok, későn sötétedik. Milyennek látjuk a csillagos eget május 15-én este fél tizenegykor?

Nyugati irányba tekintve, alacsonyan még láthatjuk a téli éjszakák néhány csillagképét, nem sokkal lenyugvásuk előtt. Majdnem pontosan nyugat felé láthatjuk a Procyon-t a Kis Kutyából (Canis Minor), tőle jobbra az Ikrek (Gemini) két fényes csillaga, a Castor és a Pollux, továbbhaladva pedig az ötszög alakú Szekeres (Auriga) a fényes Capellával. A Kis Kutya felett a halvány csillagokból álló Rák (Cancer) csillagkép látszik, attól keletre pedig az Oroszlán (Leo).

Majdnem a fejünk felett látszik a Göncölszekér, amely a Nagy Medve (Ursa Major) csillagkép legjellegzetesebb része. A szekér rúdjának ívét meghosszabbítva két fényes csillagot találunk, előbb a narancsos színű Arcturus-t az Ökörhajcsár (Bootes) csillagképből, továbbhaladva pedig a Spica-t a Szűz (Virgo) csillagképből.

A Spica-tól északnyugatra (jobbra felfelé) egy kissé fényesebb, nyugodt fényű csillagként látszik most a Szaturnusz bolygó.

A Spica-tól délnyugatra a Holló (Corvus) szabálytalan csillagnégyszögét láthatjuk. Ettől nyugatra a Serleg (Crater) halvány csillagai látszanak, alattuk tekergőzik hosszan az Északi Vízikígyó (Hydra) csillagképe. A Spica-tól keletre már felkelt a Mérleg (Libra) csillagképe és délkeleten, igen alacsonyan már a Skorpió (Scorpius) néhány csillaga is megtalálható. Az Arcturus-tól északkeletre az Északi Korona (Corona Borealis) csillagívét látjuk, azon túl pedig a Herkules (Hercules) csillagait találhatjuk. Keleten már viszonylag magasan látszik a fényes Vega a Lant (Lyra) csillagképből, tőle balra lefelé a Deneb a Hattyúból (Cygnus) és majdnem kelet felé egész alacsonyan talán már észrevehetjük a Nagy Nyári Háromszög harmadik csillagát is: az Altair-t a Sasból (Aquila).

A Kassziopeia (Cassiopeia) duplavé alakú csillagképét észak felé, alacsonyan találjuk.

 

A 2011 ÁPRILISI ÉGBOLT

HOLDFÁZISOK:

   Újhold            Első negyed                   Telihold                  Utolsó negyed
április 3.              április 11.                     április 18.                     április 25.

                                            Április 1.            Április 15.           Április 30.

Szürkület kezdete:                4:36                     4:02                     3:24
Napkelte:                              6:23                     5:56                     5:29
Napnyugta:                          19:13                  19:32                   19:53
Szürkület vége:                    21:00                  21:26                   21:59

Érdekességek a hónap során

Április 5. este: figyeljük meg a „hamuszürke fényt”

Április 5-én napnyugta után a nyugati égen láthatjuk a még igen vékony növekvő holdsarlót. A már sötétedő égen szabad szemmel is észrevehetjük (de egy binokulár segítségével még jobban láthatjuk), hogy valójában a teljes holdkorong látszik! A vékony fényes sarlót kiegészítő rész halvány derengésben látszik, ezt nevezzük hamuszürke fénynek. Ezt a Földről visszaverődött napfény okozza. Ilyenkor a Holdról közel „teleföldet” látnánk, és az erről visszaverődő napfény elég erős ahhoz, hogy a holdkorong Nap által meg nem világított része is látszódjon a Földről nézve.

Április 22/23. éjszakája: tetőzik a Lyridák meteorraj

A tavaszi időszak legjelentősebb meteoráramlata az Áprilisi Lyridák, amely várhatóan április 22-ről 23-ra virradó éjszaka tetőzik. Nevét onnan kapta, hogy radiánsa a Lant (Lyra) csillagképben van, azaz a meteorok visszafelé meghosszabbított pályái itt látszanak összefutni. A legrégebbi ismert megfigyelések erről a rajról 2600 évvel ezelőttiek! Ma már tudjuk, hogy a Lyridák „hullócsillagait” okozó porrészecskék az 1861-ben Thatcher által felfedezett több száz éves keringési periódusú üstökösből származnak. A Lyridák általában egy megbízható, de nem különösebben erős meteorrajnak számít, maximumban átlagosan óránként 15 meteort várhatunk belőle, de időnként kitöréseket is produkál, 1982-ben például óránként 90 meteorral tetőzött. A hajnali órákban érdemes figyelni, bár most sajnos a néhány nappal telihold utáni Hold zavarni fogja a megfigyelést.

Április 29. és 30.: négy bolygó és a holdsarló a hajnali szürkületben

Április 29-én és 30-án négy bolygót (Merkúr, Vénusz, Mars és Jupiter) és a fogyó Hold vékony sarlóját figyelhetjük meg a késő hajnali szürkületben. Nehéz feladat lesz mind a négy bolygó észrevétele. Április 30-án Budapestről nézve a Nap 5:29-kor kel, a Vénusz 4:40-kor, a Merkúr 4:52-kor, a Mars 4:57-kor, a Jupiter pedig 5:00-kor. Egy binokulár segíthet a bolygók megtalálásában.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

A hónap elején még próbálkozhatunk keresésével az alkonyati égen. 1-én még jó 1 óra 20 perccel nyugszik a Nap után, de utána gyorsan közeledik a Naphoz, 10-én már alsó együttállásban van vele. A hónap végén próbálkozhatunk ismét észrevételével, ekkor már napkelte előtt a hajnali égen, de helyzete megfigyelésre nem igazán kedvező, 30-án is alig 40 perccel kel a Nap előtt és fényessége csak +1,0 magnitúdó.

Vénusz

Még mindig feltűnő égitest a hajnali égen, a hónap elején egy órával, a végén 50 perccel kel a Nap előtt. Fényessége és átmérője csökkenő (előbbi -4,0 magnitúdóról -3,9 magnitúdóra, utóbbi 13,2 ívmásodpercről 11,7 ívmásodpercre), fázisa ellenben növekvő 0,81-ről 0,88-ra.

Mars

A Halak csillagképben végzi előretartó mozgását. Napkelte előtt kísérletezhetünk észrevételével a keleti horizont felett, de ez egyelőre nehéz feladat lesz, a hónap végén is alig fél órával kel a Nap előtt és fényessége csak +1,2 magnitúdó körüli.

Jupiter

A Marshoz hasonlóan a Halak csillagképben végzi előretartó mozgását. 6-án van együttállásban a Nappal, a hónap végén fél órával kel a Nap előtt, megtalálása azonban könnyebb lesz a Marsénál, köszönhetően lényegesen nagyobb fényességének (-2,1 magnitúdó).

Szaturnusz

Lényegében egész éjszaka megfigyelhető, 4-én van szembenállásban a Nappal. A Szűz csillagképben végzi hátráló (retrográd) mozgását. Fényessége +0,4 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 19 ívmásodperc körüli, a gyűrűrendszer kiterjedése 44 ívmásodperc.

Az áprilisi csillagos égbolt

Miután március végén áttértünk a nyári időszámításra, már viszonylag későn sötétedik, cserében azonban emelkedik a hőmérséklet, egyre kellemesebb este kimenni a csillagos ég alá. Nézzük, milyennek látjuk az eget április 15-én 21:30 körül. Nyugati és dél-nyugati irányban még látszanak a téli égbolt csillagképei. Nyugvás előtt van az Orion és a Nagy Kutya (Canis Maior), az Oriontól jobbra pedig a Bika (Taurus) a narancsos színű Aldebarannal és a Fiastyúkkal. Felettük látszik a Kis Kutya (Canis Minor), az Ikrek (Gemini) és a Szekeres (Auriga). Az Ikrektől balra a halvány csillagok alkotta Rák (Cancer) csillagkép látszik. Ebben sötétebb helyről a Jászol (M 44) halvány foltját is észrevehetjük, egy binokulár már csillagokra bontja ezt a szép halmazt. Déli irányban látjuk most az Oroszlán (Leo) csillagképet, legfényesebb csillaga a Regulus. A Göncölszekér, amelyet a Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép hét legfényesebb csillaga rajzol ki, majdnem a fejünk felett látjuk. A szekér rúdjának ívét meghosszabbítva az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép legfényesebb csillagához, az Arcturushoz jutunk, az íven továbbhaladva pedig a Szűz (Virgo) csillagkép legfényesebb csillagát, a Spicát találjuk. A Spica és a Regulus között nagyjából félúton találjuk a Holdat. A Szaturnusz a Spicától északnyugatra látszik, fényesebb a Spicánál. A déli horizont felett több olyan csillagképet is találunk, amelyet nem túl fényes csillagok alkotnak. Ilyen például az Északi Vízikígyó (Hydra), amely a legnagyobb területű csillagkép. Ennek legfeltűnőbb csillagcsoportját a Rák alatt találjuk. A Hydra felett van a Crater (Serleg) csillagkép és a Holló (Corvus), melynek trapézszerű formát alkotó négy csillag viszonylag könnyen észrevehető. Kelet felé már látszik az Északi Korona (Corona Borealis) csillagíve, és a Herkules (Hercules) nem túl fényes csillagokból álló alakzata. Északkeleten alacsonyan a Vega fénylik, a Lant (Lyra) legfényesebb csillaga. A Cassiopeia duplavé-t formázó csillagképe majdnem északi irányban, alacsonyan látszik.

 

A 2011 MÁRCIUSI ÉGBOLT

 HOLDFÁZISOK:

   Újhold            Első negyed                   Telihold                  Utolsó negyed
március 4.         március 13.                 március 19.                 március 26.

                                           Március 1.         Március 15.        Március 31.

Szürkület kezdete:                4:43                     4:15                     4:39
Napkelte:                              6:25                     5:58                     6:25
Napnyugta:                          17:28                  17:48                   19:11
Szürkület vége:                    19:10                  19:31                   20:58

Érdekességek a hónap során

Március 6.: a vékony holdsarló és a Jupiter az alkonyati égen

Március 6-án napnyugta után a nyugati égbolton egymás közelében látszik a vékony növekvő holdsarló és a Jupiter. A párostól lefelé megpróbálhatjuk a Merkúr bolygó megkeresését is, ez azonban ekkor még nehéz feladat lesz, mert a Merkúr kevesebb, mint egy órával napnyugta után lenyugszik (18:20-kor).

Március 15.: a Jupiter és a Merkúr egymás közelében az alkonyati égen

Március 15-én a nyugati égen napnyugta után Naprendszerünk két bolygója: a Jupiter és a Merkúr alkot szép párost. Március 15-én a Nap 17:48-kor nyugszik, a Merkúr és a Jupiter kb. másfél órával később. A két bolygó nagyjából 3 fok távolságra látszik egymástól, a fényesebb a Jupiter.

Március 21.: tavaszi napéjegyenlőség

A tavaszi napéjegyenlőség jelzi a csillagászati tavasz kezdetét. Ez az az időpont, amikor a napkorong Földről látszó éves égi útján, az ekliptikán mozogva áthalad az égi egyenlítőn délről észak felé tartva. Ezen a napon Napunk keleten kel és nyugaton nyugszik, az éjszaka és a nappal pedig egyenlő hosszúságú. Ezután a Nap keléspontja egyre inkább északkelet felé, lenyugvásának pontja pedig északnyugat felé tolódik, és tart ez a folyamat egészen a nyári napfordulóig.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

Idén márciusban van a Merkúr bolygó legjobb esti láthatósága. Nagyjából 5-e után próbálkozhatunk keresésével az alkonyati égbolton, amikor 35 perccel nyugszik a Nap után és napnyugta táján 5 fok magasan látszik. Láthatósága ezután gyorsan javul. Legnagyobb keleti kitérését március 23-án éri el, ekkor 18,6 fokra látszik a Naptól és egy és háromnegyed órával nyugszik utána. Ekkor egy órával napnyugta után még 7 fok magasan látszik. Március 31-én még mindig több, mint egy órával nyugszik a Nap után.

Vénusz

Továbbra is „hajnalcsillagként” látszik, napkelte előtt figyelhetjük meg. Március 1-én egy és háromnegyed órával, 31-én egy órával kel a Nap előtt. Fényessége és átmérője csökken a hónap során (előbbi -4,1 magnitúdóról -4,0 magnitúdóra, utóbbi 15,8 ívmásodpercről 13.3 ívmásodpercre), fázisa ellenben növekszik, 0,72-ről 0,8-ra.

Mars

A Vízöntő, majd a Halak csillagképben végez előretartó mozgást. Helyzete továbbra is megfigyelésre alkalmatlan, áprilisban kezd majd észrevehetővé válni a hajnali égbolton.

Jupiter

Előbb a Cet, majd a Halak csillagképben végez előretartó mozgást. A hónap nagy részében még kereshetjük az alkonyati égbolton. 1-én még majdnem két és fél órával nyugszik a Nap után, de 31-én már csak alig 20 perccel, ekkor már várhatóan nem lesz észrevehető. Fényessége -2,1 magnitúdó, átmérője 33 ívmásodperc körüli.

Szaturnusz

A Szűz csillagképben végzi hátráló (retrográd) mozgását. Az éjszaka nagy részében megfigyelhető. 1-én este fél 9 előtt pár perccel, 31-én este negyed 8-kor (pár perccel napnyugta után) kel. Fényessége 0,4 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 19 ívmásodperc körüli, a gyűrűrendszer látszó átmérője 42 ívmásodperc.

A márciusi csillagos égbolt

Márciusban még mindig viszonylag korán sötétedik, ebben csak a hónap végén, a nyári időszámításra való áttérés okoz egy hirtelen ugrást, amikor az óraátállítás miatt a hajnali világosodás és az esti sötétedés is látszólag egy órával későbbre ugrik. Nézzük, milyennek látjuk a csillagos égboltot a hónap közepén, március 15-én este 8 órakor.

Délnyugati irányban még viszonylag magasan látjuk a téli égbolt legfeltűnőbb csillagképét: az Oriont. Három csillag alkotta „övét” jobbra meghosszabbítva a Bika (Taurus) csillagképhez jutunk, melynek legfényesebb csillaga a narancsos Aldebaran. Ez egy V alakú csillagcsoport irányában látszódik, ez a Hyádok csillaghalmaza, a legközelebbi nyílthalmaz, mely azonban kb. kétszer messzebb van az Aldebarannál, így az nem tagja a halmaznak, csak annak irányában látszik. Az Oriontól idáig követett irányban továbbhaladva a Fiastyúk (M45, Plejádok) apró szekérformát kirajzoló csillagcsoportjához jutunk, amely szintén egy közeli nyílthalmaz. Az Orion övének vonalát balra meghosszabbítva a Szíriuszhoz jutunk, amely – a Nap után – a földi égbolt legfényesebb csillaga. Ez a Nagy Kutya (Canis Major) csillagképben található. Déli irányban, közepes magasságban találjuk a Procyont a Kis Kutyából (Canis Minor), felette pedig az Ikrek (Gemini) csillagképből a Castort és a Polluxot. A Szekeres (Auriga) ötszög alakú csillagképét az Orion felett találjuk, legfényesebb csillaga a Capella. Az Orion alatt a Nyúl (Lepus) csillagkép látszik, csillagai közepes fényességűek, városból nem feltűnőek. A délkeleti égbolton az Oroszlán (Leo) csillagkép emelkedik felfelé, főcsillaga a Regulus. Az Ikrek és az Oroszlán között az igen halvány csillagok alkotta Rák (Cancer) található, ebben a csillagképben sötét égen észrevehetjük az M44 nyílthalmaz (Jászol) halvány foltját. Az északkeleti égbolton egyre magasabbra emelkedik a Göncölszekér, amely a Nagy Medve (Ursa Major) legfényesebb 7 csillagából áll. A rúdjának az ívét meghosszabbítva már megtaláljuk a fényes Arcturust alacsonyan a keleti horizont felett, ez az Ökörhajcsár (Bootes) legfényesebb csillaga. A keleti iránytól kissé dél felé haladva már látszik a Szaturnusz, amely most a Szűz (Virgo) csillagképben tartózkodik. A Cassiopeia duplavé alakú csillagképét északnyugat felé találjuk.

 

A 2011 FEBRUÁRI ÉGBOLT

HOLDFÁZISOK:

   Újhold            Első negyed                   Telihold                  Utolsó negyed
február 3.           február 11.                  február 18.                   február 25.

                                           Február 1.         Február 15.        Február 28.

Szürkület kezdete:                5:25                     5:07                     4:45
Napkelte:                              7:11                     6:50                     6:27
Napnyugta:                          16:44                  17:06                   17:26
Szürkület vége:                    18:30                  18:50                   19:08

Érdekességek a hónap során

Február 5. körül: próbáljuk megkeresni az Iris kisbolygót

A (7) Iris kisbolygó február 5-én mindössze 16 ívperccel (kb. a holdkorong látszó átmérőjének fele) délre halad el az 5 magnitúdós 8 Cancri csillagtól a Rák csillagképben. Ekkor és a környező napokban egy binokulár segítségével megpróbálkozhatunk észrevételével. Elmozdulását akár már néhány óra elteltével észrevehetjük, két egymás utáni este megfigyelve pedig jól láthatjuk.

Február 28.: a Vénusz és a fogyó Hold egymás közelében a hajnali égen

Február 28-án hajnalban a fogyó Hold sarlója és a Vénusz már egymás közelében látszik a hajnali délkeleti égen (bár másnap, március 1-én lesznek igazán közel egymáshoz).

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

A hónap elején még megkísérelhetjük felkeresni a hajnali égen (1-én majdnem 40 perccel kel a Nap előtt), ezután azonban egyre közelebb jut a Naphoz és így a hónap nagy részében nem figyelhető meg. 25-én felső együttállásban van a Nappal (azaz tőlünk nézve a Nap túloldalán halad el). Márciusban kedvező esti láthatósága következik!

Vénusz

Továbbra is a hajnali ég feltűnő égiteste. Február 1-én még majdnem 3 órával kel a Nap előtt (4:19-kor), a végén kevesebb, mint két órával (4:40-kor). Fényessége és látszó átmérője csökken, előbbi -4,3 magnitúdóról -4,1 magnitúdóra, utóbbi 19,5 ívmásodpercről 15,9 ívmásodpercre, fázisa ellenben növekszik, 0,61-ről 0,71-re.

Mars

A Nap közelsége miatt a hónap során nem figyelhető meg. Február 4-én van együttállásban a Nappal.

Jupiter

Az esti égbolt feltűnő égiteste. A Halak, majd 25-től (az Állatövbe nem tartozó) Cet csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején még 4 és fél órával nyugszik a Nap után (21:10-kor), a végén már csak két és fél órával (19:54-kor). Fényessége -2,1 magnitúdó, átmérője 35 ívmásodperc körül alakul.

Szaturnusz

A Szűz csillagképben végzi hátráló (retrográd) mozgását. A hónap elején valamivel este fél 11 előtt, a végén fél 9-kor kel, így az éjszaka nagy részében megfigyelhető. Fényessége +0,5 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 19 ívmásodperc körüli. A gyűrűrendszer – amelyre már jó 10 fokos szögben látunk rá – átmérője 42 ívmásodperc körül van a hónap közepén.

A februári csillagos égbolt

A februári éjszakák még mindig hosszúak, bár már érezni a nappalok lassú hosszabbodását. Nézzük, milyennek látjuk a csillagos eget a hónap közepén este 8 óra tájban. Nyugat felé még látszanak az ősz jellegzetes csillagképei, a Pegazus (Pegasus) négyszöge nem sokkal a horizont felett, felette az Androméda (Andromeda) íve. A duplavé alakú Cassiopeia északnyugat felé látszik. A nyugati horizont felett talán még megpillanthatjuk fényes csillagként a lenyugvás előtt álló Jupitert a Halak (Pisces) csillagképben. Déli irányba tekintve a téli égbolt – és talán egyben az egész ég – legszebb és legkönnyebben felismerhető csillagképe, az Orion tűnik szemünkbe. Hét fényes csillag alkotta jellegzetes alakját még fényszennyezett városi égen is könnyű észrevenni. Az alakzat bal felső csillaga, a Betelgeuse, egy élete végén járó vörös óriáscsillag. Jobb alsó csillaga, a kékes színű Rigel is hatalmas méretű égitest. Az alakzat közepén lévő 3 csillag alkotja az Orion „övét”, ettől kissé délre szabad szemmel apró ködös foltnak látszik az Orion-köd, amelyben jelenleg is új csillagok születnek. Az Orion övét keleti irányban (balra) meghosszabbítva egy nagyon fényes, sziporkázó csillaghoz jutunk, ez a mindössze 9 fényévre lévő Szíriusz, a Nap közeli szomszédja és az égbolt – Napunk után – legfényesebb csillaga. Fényének villogását a földi légkör mozgásai okozzák. Ez a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagkép főcsillaga. Az Orion övének nyugati (jobbra) meghosszabbítása a Bika (Taurus) csillagkép főcsillagához, az Aldebaranhoz vezet minket, amely a V alakú Hyádok nyílthalmaz irányában látszik, bár nem tagja annak, mert jóval közelebb van hozzánk. Ezen a vonalon továbbhaladva a Fiastyúk (Pleiádok) nyílthalmaz csillagcsoportjához jutunk, szabad szemmel általában 6-8 csillaga látszik, amelyek aprócska szekérformát alkotnak. A Betelgeuse-tól keletre magányosan ragyog a Procyon, a meglehetősen jellegtelen Kis Kutya (Canis Minor) csillagkép legfényesebb csillaga. Felette egy fényes csillagpár a Castor és a Pollux az Ikrek (Gemini) csillagkép legfényesebb csillagai. Az Orion felett – a zenit tájékán – a Szekeres (Auriga) ötszöge látszik, legfényesebb csillaga a Capella. Az Ikrektől keletre van a halvány csillagok alkotta Rák (Cancer) csillagkép. Keleten már felkelt az Oroszlán (Leo) csillagkép, benne a fényes Regulus csillaggal. A Göncölszekeret, amely a jóval nagyobb Nagy Medve (Ursa Maior) legfényesebb 7 csillagából áll, most északkeleti irányban látjuk.

 

 A 2011 JANUÁRI ÉGBOLT

HOLDFÁZISOK:

   Újhold            Első negyed                   Telihold                  Utolsó negyed
január 4.              január 12.                   január 19.                    január 26.

                                            Január 1.          Január 15.         Január 31.

Szürkület kezdete:                5:40                     5:38                     5:26
Napkelte:                              7:31                     7:27                     7:12
Napnyugta:                          16:03                  16:19                   16:43
Szürkület vége:                    17:56                  18:10                   18:30

Érdekességek a hónap során

Január 3/4. éjszakája: tetőzik a Quadrantidák meteorraj

Az év első nagy meteoráramlata a várhatóan január 4-én hajnalban tetőző Quadrantidák. Nevét egy mára már megszűnt csillagképről (Quadrans Muralis, Fali Kvandráns) kapta, radiánsa a mai Bootes csillagkép területére esik. A raj maximuma idén újholdra esik, így a holdfény biztosan nem fogja zavarni a „hullócsillagok” megfigyelését. Ha tiszta lesz az idő, sötét helyről akár óránként 50-60 darab (esetleg még több) meteort is észrevehetünk majd!Január 4: részleges napfogyatkozás

Január 4-én a reggeli-délelőtti órákban jelentős mértékű részleges napfogyatkozást figyelhetünk meg hazánk területéről is. Budapesten a jelenség 8:04 perckor kezdődik, ekkor lép be a Nap korongja elé a Hold. Ezt követően egyre nagyobb területet fed el belőle, a jelenség maximuma 9:27-kor következik be, amikor majdnem a Nap 78 százalékát fogja a Hold takarni! Ezt követően 10:57-re hagyja el a holdkorong a Napot. Legközelebb 2015. március 20-án lesz hazánkból látható részleges napfogyatkozás, de ez „csak” 64 százalékos lesz. A mostaninál nagyobb fázisú részleges fogyatkozás legközelebb csak 2030-ban lesz Magyarországról nézve! Várható, hogy a jelenség maximális fázisa körüli észrevehető lesz a fényviszonyok megváltozása, a táj enyhe elsötétedése. Fontos, hogy szabad szemmel vagy távcsővel csak megfelelő minőségű napszűrőn keresztül szabad a Napra nézni, ellenkező esetben akár meg is vakulhatunk! A kormozott üveg, floppylemez és hasonló „házilagos” szűrőmódszerek veszélyesek! Legjobb megoldás lehet egy bemutatóhely felkeresése (akár például a Planetárium mellett), ahol biztonságos módszerek segítségével figyelhetjük meg a jelenséget.

A bolygók láthatósága a hónap során

Merkúr

Januárban végig a hajnali égbolton, napkelte előtt kereshetjük a Merkúrt. Január 1-én több mint másfél órával kel a Nap előtt. Legnagyobb nyugati kitérését 9-én éri el. Ezt követően láthatósága fokozatosan romlani kezd, de a hónap végén is még 40 perccel kel a Nap előtt.

Vénusz

Feltűnő égitest a hajnali égen. A hónap elején majdnem 4 órával, a végén 3 órával kel a Nap előtt. 8-án van legnagyobb nyugati kitérésben. Fényessége a hónap során -4,5 magnitúdóról -4,3 magnitúdóra csökken, látszó mérete pedig 27 ívmásodpercről 20 ívmásodpercre, fázisa ellenben növekvő: 0,46-ról 0,61-re.

Mars

A Nap közelsége miatt a hónap során gyakorlatilag nem figyelhető meg.

Jupiter

Az esti égbolt feltűnő égitesteként a Halak csillagképben végzi előretartó mozgását. 1-én még háromnegyed 11 körül, a hónap végén már negyed 10 tájban nyugszik. Fényessége
-2,3 magnitúdó, átmérője 37 ívmásodperc körül alakul. A hónap során az Uránusz bolygót a Jupitertől közelében találjuk.

Szaturnusz

Az éjszaka második felében látszik, a hónap elején még éjjel fél 1 tájban, a végén már fél 11 felé kel. A Szűz csillagképben mozog, kezdetben előretartó, majd 27-től hátráló mozgást végez. Fényessége 0,7 magnitúdó körül mozog, a bolygókorong átmérője pedig 18 ívmásodperc körüli. A gyűrűrendszerére már 10 fok körüli szögben látunk rá és ez a szög fokozatosan növekszik.

A januári csillagos égbolt

Nézzük, milyennek látjuk az eget január 15-én este 20 órakor. Nyugati-északnyugati irányban még megpillanthatjuk a „Nagy Nyári Háromszög” 2 fényes csillagát: a magasabban álló a Deneb a Hattyúból (Cygnus), nem sokkal a látóhatár felett pedig a Vega látszik a Lantból (Lyra). A Deneben keresztül húzódik a Tejút sávja, amely a majdnem a fejünk felett álló dupla vé alakú Kassziopeia (Cassiopeia) felé folytatódik. Nyugaton látjuk a Pegazus (Pegasus) csillagkép nagy négyszögét, melynek bal felső csillagából indul ki az Androméda (Andromeda) csillagkép 3 csillagból álló íve. A középső csillaga felett kereshetjük sötét helyről az Androméda-galaxis halvány foltját. Délnyugat felé fényes csillagként látszik a Jupiter. A Pegazus és az Androméda alatt van a halvány csillagok alkotta, nagy területű Halak (Pisces) csillagkép. Az Androméda alatt találjuk az apró Háromszög (Triangulum) és Kos (Aries) csillagképeket. A Halak alatt van a Cet (Cetus). Délen alacsonyan kanyarog az Eridánusz (Eridanus), legfényesebb csillaga sajnos hazánkból sohasem látható. Magasan jár már a téli égbolt legszebb csillagképe, az Orion, melynek fényes csillagok alkotta jellegzetes alakját könnyű észrevenni a déli égbolton. Közepén helyezkedik el a 3 egyvonalban álló csillag alkotta „öve”, melynek irányát jobbra meghosszabbítva a Bika (Taurus) csillagképet találjuk. Ennek legfényesebb csillaga a narancsos színű Aldebaran, melyet a régi magyarok „Bujdosók Lámpásának” neveztek. Körülötte helyezkednek el V alakban a Hyadok nevű közeli nyílt csillaghalmaz tagjai. Az Aldebarantól északnyugatra apró csillagcsoportot látunk, amelynek csillagai egy apró szekérformát alkotnak. Ez a Fiastyúk (Pleiadok) nyílt csillaghalmaza. Az Orion övének vonalát a másik irányban követve a Szíriuszhoz, a földi éjszakai égbolt legfényesebb csillagához jutunk. Ez a Nagy Kutya (Canis Major) csillagkép főcsillaga. Mivel fényes és hazánkból nézve sosem emelkedik túl magasra, fénye általában jellegzetesen „pislog”, „sziporkázik”. Ezt a szcintillációnak nevezett jelenséget légkörünk folyton változó fénytörése okozza. Délkelet felé látszik a Procyon, a Kis Kutya (Canis Minor) csillagkép legfényesebb csillaga, felette az Ikrek (Gemini) két legfényesebb csillaga: a Castor és a Pollux. Tőlük északnyugatra látszik az Auriga(Szekeres) ötszög alakú csillagképe, legfényesebb csillaga a Capella. A Szekeres és a Kassziopeia között van a Perzeusz (Perseus). Az Ikrektől keletre már felkelt a Rák (Cancer) halvány csillagképe és néhány fokkal a keleti látóhatár felett már az Oroszlán (Leo) legfényesebb csillagát, a Regulust is észrevehetjük.

A legismertebb csillagalakzatot, a Nagy Göncölt vagy Göncölszekeret (amely a Nagy MedveUrsa Major – csillagkép legfényesebb 7 csillagából áll) most az északnyugati horizont felett alacsonyan láthatjuk, a rúdja lefelé konyul.