A 2011 DECEMBERI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Első negyed
Telihold Utolsó
negyed Újhold
december 2. december 10. december
18. december 24.
December 1.
December 15. December 31.
Szürkület
kezdete: 5:20 5:33
5:40
Napkelte:
7:10
7:34 7:31
Napnyugta:
15:55
15:53 16:02
Szürkület vége:
17:46
17:46 17:54
Érdekességek a hónap során
December 10: teljes holdfogyatkozás vége látható
holdkelte után
December 10-én
teljes holdfogyatkozás lesz, amelynek azonban Magyarországról
csak a végét figyelhetjük meg holdkelte után. A jelenség
12:33-kor kezdődik a félárnyékba való belépéssel. A teljes
árnyékba 13:45-kor kezd belépni a Hold és 15:06-ra „fogy el”
teljesen, ekkor azonban hazánkból nézve még a horizont alatt
van. A teljesség vége 15:56-kor van, a Hold Budapesten 15:49-kor
kel, a keleti országrészben ennél nagyjából 15 perccel korábban,
így ez elvileg már tőlünk is látható. A teljes árnyék 17:18-ra
hagyja el a holdkorongot, ezt követően nagyjából még fél óráig
látható a Holdon a félárnyék okozta gyenge elhalványodás. A
fogyatkozás vége 18:30-kor van.
December 14/15. éjszaka: tetőzik a Geminidák
meteorraj
Az év egyik
leggazdagabb meteorrajának, a Geminidáknak maximumát idén
december 14-én estére jelzik előre. Sajnos ekkor a még mindig
fényes fogyó Hold a radiáns közelében látszik, így alighanem
inkább csak a fényesebb rajtagokat figyelhetjük majd meg. A raj
radiánsa az Ikrek csillagkép egyik fényes csillaga, a Castor
közelében látszik, azaz a rajhoz tartozó meteorok visszafelé
meghosszabbított pályái itt látszanak összefutni. A Geminidákat
okozó porszemcsék érdekes módon nem egy üstököshöz, hanem egy
kisbolygóhoz (3200 Phaethon) tartoznak.
December 27: a Vénusz és a vékony holdsarló szép
párosa az esti égen
December 27-én az
alkonyatban az alig 10 százalékos Holdtól nagyjából 7 fokkal
délre látszik majd a fényes Vénusz bolygó. Érdemes megfigyelni a
Hold Nap által meg nem világított részének halvány fénylését.
Ezt az úgynevezett „hamuszürke fényt” a Földről a Holdra
visszaverődő napfény okozza. Ebben a gyenge fénylésben egy
binokulár segítségével már észrevehetjük a holdtengerek
körvonalait.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
December második
felében van a Merkúr idei legjobb hajnali láthatósága. A bolygó
a hónap első harmadában nem figyelhető meg, 4-én alsó
együttállásban van a Nappal, azaz a Nap és a Föld között halad
el. Ezt követően átkerül a hajnali égre, ahol láthatósága
gyorsan javul. Nagyjából 10-től kezdve próbálkozhatunk
megfigyelésével. Legnagyobb keleti kitérését 23-án éri el,
amikor majdnem két órával kel a Nap előtt. Ekkor fényessége -0,4
magnitúdó, látszó átmérője 6,5 ívmásodperc, fázisa pedig 0,64.
Utána láthatósága romlik, de még 31-én is másfél órával kel
központi csillagunk előtt.
Vénusz
Decemberben a
Vénusz az alkonyi ég feltűnő égiteste. December elején egy óra
40 perccel nyugszik a Nap után, a hónap végén pedig már majdnem
két óra 50 perccel. Fényessége -3,9 magnitúdóról -4,0
magnitúdóra, látszó átmérője 11,6 ívmásodpercről 13
ívmásodpercre nő, fázisa ellenben csökken: 0,89-ről 0,83-ra.
Mars
A Mars
decemberben is előretartó mozgást végez az Oroszlán
csillagképben, de mozgása már lassuló. A hónap elején valamivel
este 11 óra után kel, a hónap végén pedig este 10 után pár
perccel. Fényessége +0,7 magnitúdóról +0,2 magnitúdóra, látszó
átmérője 7,1 ívmásodpercről 9 ívmásodpercre nő, fázisa 0,9
körüli.
Jupiter
Hátráló, majd
26-tól előretartó mozgást végez előbb a Kos, majd a Halak
csillagképben. A hónap elején valamivel hajnali 4 előtt
nyugszik, a hónap végén már hajnali 2 előtt. Fényessége és
látszó átmérője is lassan csökken: előbbi -2,8 magnitúdóról -2,6
magnitúdóra, utóbbi 47,4 ívmásodpercről 43,4 ívmásodpercre.
Szaturnusz
A Szűz
csillagképben folytatja előretartó mozgását. December elején
hajnali negyed 4 felé kel, december végén már hajnali fél 2
felé. Fényessége +0,7 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 16
ívmásodperc körüli, a gyűrűrendszeré pedig 38 ívmásodperc
körüli. A hónap végére a gyűrűrendszerre már 15 fokos szögben
látunk rá.
A decemberi
csillagos égbolt
Decemberben az
északi féltekén tél van, rövidek a nappalok és hosszúak az
éjszakák. Nézzük, milyennek látjuk az eget december 15-én este
20 órakor. Nyugati-északnyugati irányban még megpillanthatjuk a
Nagy Nyári Háromszög csillagait: a látóhatárhoz
legközelebb az Altair látszik a Sas (Aquila)
csillagképből, legmagasabban a Deneb a Hattyúból (Cygnus),
a kettő között pedig a Vega a Lantból (Lyra).
A Deneb-en keresztül húzódik a Tejút sávja, amely a
majdnem a fejünk felett álló duplavé alakú Kassziopeia (Cassiopeia)
felé folytatódik. Dél felé láthatjuk fényes fehér csillagként a
Jupiter bolygót a Halak (Pisces) csillagkép
irányában. Magasan felette látjuk a Pegazus (Pegasus)
csillagkép nagy négyszögét, melynek bal felső csillagából indul
ki az Androméda (Andromeda) csillagkép 3
csillagból álló íve. A középső csillaga felett kereshetjük sötét
helyről az Androméda-galaxis halvány foltját. Az Androméda alatt
található két kisméretű csillagkép: a Háromszög (Triangulum)
és a Kos (Aries). Keleten már felkelt a téli
égbolt legszebb csillagképe, az Orion, melynek fényes
csillagok alkotta jellegzetes alakját könnyű észrevenni. Közepén
helyezkedik el a 3 egyvonalban álló csillag alkotta „öve”,
melynek irányát jobbra meghosszabbítva a Bika (Taurus)
csillagképet találjuk. Legfényesebb csillaga a narancsos színű
Aldebaran, melyet a régi magyarok „Bujdosók Lámpásának”
neveztek. Körülötte helyezkednek el V alakban a Hyadok
nevű közeli nyílt csillaghalmaz tagjai. Az Aldebarantól
északnyugatra apró csillagcsoportot látunk, amelynek csillagai
egy apró szekérformát alkotnak. Ez a Fiastyúk (Pleiadok)
nyílt csillaghalmaza. A keleti horizont felett alacsonyan ott
pislog a Procyon, a Kis Kutya (Canis
Minor) csillagkép legfényesebb csillaga, felette az
Ikrek (Gemini) két legfényesebb csillaga: a Castor
és a Pollux. Tőlük északnyugatra látszik az Auriga
(Szekeres) ötszög alakú csillagképe, legfényesebb
csillaga a Capella.
A legismertebb
csillagalakzatot, a Nagy Göncölt vagy
Göncölszekeret (amely a Nagy Medve – Ursa
Major – csillagkép legfényesebb 7 csillagából áll) most
majdnem az északi horizont felett alacsonyan láthatjuk.
Az égbolton még
jó néhány halványabb csillagokból álló, kevésbé jellegzetes
csillagképet láthatunk, ezek megtalálásához azonban már
csillagtérképre és egy kis türelemre és kitartásra van
szükségünk.
A 2011 NOVEMBERI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Első negyed
Telihold Utolsó
negyed Újhold
november 2. november 10.
november 18.
november 25.
November 1.
November 15. November 30.
Szürkület
kezdete: 4:43
5:01 5:19
Napkelte:
6:27
6:48 7:09
Napnyugta:
16:27
16:08 15:55
Szürkület vége:
18:12
17:56 17:46
Érdekességek a hónap során
November 11. körül: a Mars a Regulus közelében
A vörös bolygó,
a Mars november 11-én hajnalban mindössze 1,3 fokkal (a Hold
látszó átmérőjének kevesebb, mint háromszorosával) halad el az
Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, a Regulus mellett. A
két égitest a november 11. körüli néhány nap során is egymástól
néhány fokra látszik majd.
November 16/17. éjszaka: tetőzik a Leonidák
meteorraj
November 16-ról
17-re virradó éjszaka tetőzik a Leonidák meteorraj. Ez a raj
híres arról, hogy időnként hatalmas kitöréseket produkált, az
előrejelzések alapján azonban idén sajnos ilyenre nem nagyon
számíthatunk, ráadásul a megfigyelést ebben az évben a még
meglehetősen fényes fogyó Hold is fogja zavarni.
November 22. hajnal: a fogyó Hold, a Szaturnusz
és a Spica egymás közelében a hajnali égen
November 22-én a
késő hajnali órákban a fogyó Hold sarlója, a Szaturnusz és a
Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, a Spica szép hármasában
gyönyörködhetünk a délkeleti égbolton.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
Novemberben
napnyugta után kísérletezhetünk a Merkúr megpillantásával, de
helyzete megfigyelésre nem túl kedvező. Egész hónapban kevesebb,
mint egy órával nyugszik a Nap után. Láthatósága a hónap végén
tovább romlik, november utolsó napjaiban már elvész a napnyugta
fényeiben.
Vénusz
Az alkonyati
délnyugati ég feltűnő égiteste. A hónap elején kb. 50 perccel, a
végén már kb. 1 óra 40 perccel nyugszik a Nap után. Fényessége
-3,9 magnitúdó, átmérője kissé növekszik a hónap folyamán (10,7
ívmásodpercről 11,6 ívmásodpercre), fázisa pedig csökken
(0,94-ről 0,89-re).
Mars
Az Oroszlán
csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején éjjel
háromnegyed 12-kor, a végén éjjel 11 óra után néhány perccel
kel, az éjszaka második felében figyelhető meg. Fényessége 1,1
magnitúdóról 0,8 magnitúdóra nő a hónap folyamán, látszó
átmérője pedig 5,9 ívmásodpercről 7 ívmásodpercre. Fázisa az
egész hónapban 90 százalékos, tehát alakja észrevehetően eltér a
körtől.
Jupiter
Már napnyugta
előtt kel, az éjszaka nagy részében látszik, feltűnő égitest az
égbolton. A Kos csillagképben végzi hátráló mozgását. A hónap
elején nem sokkal reggel 6 óra után, a hónap végén már hajnali
4-kor nyugszik. Fényessége a hónap eleji -2,9 magnitúdóról a
hónap végére -2,8 magnitúdóra, látszó átmérője pedig 49,5
ívmásodpercről 47,6 ívmásodpercre csökken.
Szaturnusz
A Szűz
csillagképben végzi előretartó mozgását, a hajnali órákban
figyelhető meg a délkeleti égbolton. A hónap elején 5 óra előtt
néhány perccel, a végén negyed 4 körül kel. Fényessége a hónap
során végig 0,7 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 16
ívmásodperc körüli.
A novemberi
csillagos égbolt
November elején
már igen hamar lemegy a Nap, korán köszönt be a sötét. Nézzük,
milyennek látnánk a novemberi csillagos eget 15-én este 8 óra
tájban. A legismertebb csillagalakzatot, a Göncölszekeret
észak felé, alacsonyan látjuk. Ez valójában nem számít önálló
csillagképnek, a szekeret alkotó 7 csillag a Nagy Medve (Ursa
Maior) csillagkép legfeltűnőbb része. Nyugat felé fordulva
három fényes csillag tűnik a szemünkbe, ezek alkotják a Nagy
Nyári Háromszög néven ismert csillagalakzatot. Legfényesebb
közülük a Vega a Lant (Lyra) csillagképből,
tőle keletre a Deneb a Hattyúból (Cygnus)
míg délkeletre az Altair a Sasból (Aquila)
látszik. A Tejút nagyjából a Deneben és az Altairon
húzódik keresztül, sötét égen szépen látszik, mint halványan
derengő sáv. Délnyugaton van a Bak (Capricornus)
csillagkép, tőle keletre pedig a Vízöntő (Aquarius). Dél
felé látszik a Pegazus (Pegasus) nagy
csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda)
csillagkép belőle kiinduló íve is. Ha megtaláltuk az Androméda
ívét, sötét égbolton annak középső csillaga felett két
halványabb csillagot látunk, a második mellett pedig egy
halvány, ellipszis alakú fényfoltot. Ez a Tejútrendszerünkhöz
legközelebbi nagy csillagváros, az Androméda-galaxis, amely
körülbelül 2,5 millió fényévnyire van tőlünk, ez a legtávolabbi
objektum, amit még szabad szemmel észrevehetünk. Az Androméda
alatt, a kis területű Kos (Aries) csillagképben
fényes csillagként látszik most a Jupiter, a Naprendszer
legnagyobb bolygója. Majdnem a fejünk felett látszik a
Kassziopeia (Cassiopeia) duplavé alakú csillagképe. A
keleti égbolton már ott látszik a Bika (Taurus)
csillagkép, benne a fényes M45 (Fiastyúk, Pleiádok) nevű nyílt
csillaghalmazzal, amelynek 6-7 csillagát a legtöbben már szabad
szemmel is észreveszik. A keleti látóhatáron felkelőben van az
Orion csillagkép. Északkelet felé a Szekeres (Auriga)
ötszöge látszik, benne a legfényesebbel, a Capellával,
alatta pedig egész alacsonyan az Ikrek (Gemini)
két fényes csillagát, a Castort és a Polluxot
láthatjuk. A Szekeres és a Kassziopeia között a Perzeusz
(Perseus) csillagai látszanak.
A 2011 OKTÓBERI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Első negyed
Telihold Utolsó
negyed Újhold
október 4. október 12. október
20. október 26.
Október 1.
Október 15. Október 31*.
Szürkület
kezdete: 5:01 5:21
4:43*
Napkelte:
6:42
7:02 6:25*
Napnyugta:
18:24 17:57
16:29*
Szürkület vége:
20:08 19:40
18:14*
*már téli
időszámítás szerint!
Érdekességek a hónap során
Október 1-2: a Mars áthalad a Jászol (M44)
csillaghalmaz előtt
Október 1-2
folyamán a Mars bolygó elhalad a Rák csillagképben található
Jászol (Praesepe, M44) nyílthalmaz csillagai előtt. Egy
binokulár vagy nagy látómezejű távcső segítségével szép
látványban lehet részünk a hajnali égbolton.
Október 8: elképzelhető a Draconidák meteorraj
erős kitörése
Minden évben
október 8-án tetőzik a Draconidák meteorraj. Ez az áramlat a
Giacobini‑Zinner üstökösből származó porszemcsékből áll. Egyes
számítások szerint idén ennek az anyagfelhőnek egy sűrűbb
csomóján haladhatunk át. Ha ez az előrejelzés beigazolódik, az
aktivitás rövid időre akár a 60-600 meteor/óra értéket is
elérheti. A várt időpontja a maximumnak 22 óra körül van. Sajnos
ebben az időben a Hold meglehetősen fényes égitest lesz az égen,
így csak a fényesebb hullócsillagokat vehetjük majd észre. A
meteorrajok aktivitásának előrejelzésében ma még sok a
bizonytalanság, így a várt erős aktivitás elmaradhat (vagy akár
még a vártnál erősebb is lehet…).
Október 21. körül: tetőzik az Orionidák meteorraj
Az Orionidák
meteorraj október 21 körül éri el aktivitásának elhúzódó
csúcsát. Ez egy közepes aktivitású raj, amelyből a maximuma
környékén óránként 20 körüli hullócsillagra számíthatunk. A rajt
alkotó porszemcsék a híres Halley-üstökösből származnak. Mivel a
raj radiánsa (az a terület az égen, ahol a visszafelé
meghosszabbított meteorpályák összefutni látszanak) az Orion
csillagképben van, így a rajt a hajnali órákban figyelhetjük
meg. Ebben az időszakban már aktív az Encke üstökössel
kapcsolatban álló Tauridák meteorraj is, amely ugyan kis
aktivitású, de a hozzá tartozó meteorok gyakran lassú, fényes,
látványos hullócsillagok.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
Október nem
kedvező a Merkúr megfigyelésére. A bolygó a hónap nagy részében
a Nap közelében jár. Október végén kísérletezhetünk
megpillantásával, de ekkor is csak fél órával nyugszik a Nap
után, így észrevétele nehéz feladat lesz.
Vénusz
A Vénusz
napnyugta után kereshető a délnyugati égen, alacsonyan. A hónap
elején fél órával, a végén 50 perccel nyugszik a Nap után, így
helyzete megfigyelésre nem kedvező, de -3,9 magnitúdós
fényessége miatt talán már észrevehetjük. Látszó átmérője 10
ívmásodperc körüli, fázisa egész hónapban nagyobb 0,9-nél.
Mars
A Rák, majd az
Oroszlán csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején
hajnali negyed 2 körül, a végén háromnegyed 12-kor kel.
Fényessége és látszó átmérője továbbra is viszonylag kicsi.
Előbbi +1,3 magnitúdóról +1,1-re, utóbbi 5,2 ívmásodpercről 5,9
ívmásodpercre nő a hónap során.
Jupiter
A Kos
csillagképben végzi hátráló mozgását. Az éjszaka legnagyobb
részében látható, 29-én van szembenállásban a Nappal. A hónap
elején nagyjából 1 órával napnyugta után, a hónap végén már pár
perccel napnyugta előtt kel. Október 1-én fényessége -2,8
magnitúdó, látszó átmérője pedig 48,3 ívmásodperc, ez október
31-re -2,9 magnitúdóra és 49,6 ívmásodpercre nő.
Szaturnusz
A Szűz
csillagképben végzi előretartó mozgását. Október 13-án van
együttállásban a Nappal, így a hónap nagyobb részében nem
figyelhető meg. A hónap végén már megkísérelhetjük észrevenni
napkelte előtt a délkeleti égbolton, amikor nagyjából másfél
órával kel a Nap előtt. Fényessége ekkor +0,7 magnitúdó, a
bolygókorong látszó átmérője pedig 15,7 ívmásodperc.
Az októberi
csillagos égbolt
Októberben már
elég korán lenyugszik a Nap, hamar beköszönt az éjszaka. Nézzük
hát, milyennek látjuk az eget október 15-én este 8 órakor. A
legismertebb csillagalakzatot, a Nagy Medve (Ursa
Major) csillagkép 7 legfényesebb csillaga alkotta
Göncölszekeret északnyugat felé láthatjuk. Rúdjának ívét
meghosszabbítva nem sokkal a nyugati horizont felett még
megtaláljuk az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép
legfényesebb csillagát, a narancsos színű Arcturust. Tőle
keletre az Északi Korona (Corona
Borealis) csillagíve, azon túl a Herkules (Hercules)
csillagképe látszik. Délnyugat felé látszik a Kígyótartó
(Ophiuchus), a Kígyó (Serpens), alattuk
pedig a Nyilas (Sagittarius). Majdnem a fejünk
felett van a Deneb a Hattyú (Cygnus)
csillagképből. Ez a Nagy Nyári Háromszög
nevű csillagalakzat egyik csúcsa, a másik kettőt a Denebtől
nyugatra lévő Vega a Lant (Lyra)
csillagképből, illetve a tőlük délebbre látszó Altair a
Sasból (Aquila) képezi. A Tejút szalagja
északkeletről délnyugatra szeli át az eget, sajnos
megpillantására csak sötét, vidéki égen van esély. Déli irányban
látszik a Bak (Capricornus) csillagképe, ennek
nyugati végén fénylik most a Hold. A délkeleti égen
találjuk a Vízöntő (Aquarius) csillagképet. Egy
fényes csillagot is látunk erre nem sokkal a horizont felett, ez
a Fomalhaut, a Déli Hal (Piscis
Austrinus) legfényesebb csillaga. Kelet felé viszonylag
magasan áll már a Pegazus (Pegasus) nagy
csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda)
belőle kiinduló csillagíve. A Pegazus alatt van a
Halak (Pisces), alatta pedig – alig valamivel a
keleti horizont felett – már látszik a Cet (Cetus)
egy része. Keleten van a Kos (Aries), ebben
találjuk most a fényes Jupitert. Északkelet felé magasan
áll a Kassziopeia (Cassiopeia) duplavéje, rajta
túl a Perzeusz (Perseus) és alacsonyan már ott
pislákol a fényes Capella a Szekeres (Auriga)
csillagképből. A Kassziopeia mellett van a Cefeusz
(Cepheus). A Göncölszekér két hátsó csillaga
vonalának felfelé történő meghosszabbítása – nagyjából a két
csillag távolságának ötszöröséig – a Sarkcsillagra (Polaris)
mutat, amely a Kis Medve (Ursa Minor)
legfényesebb csillaga.
A 2011
SZEPTEMBERI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Első negyed
Telihold Utolsó negyed Újhold
szeptember 4. szeptember 12. szeptember
20. szeptember 27.
Szeptember 1.
Szeptember 15. Szeptember 30.
Szürkület kezdete:
4:11 4:35
4:59
Napkelte:
6:02
6:20 6:41
Napnyugta:
19:25
18:57 18:26
Szürkület vége:
21:18
20:44 20:10
Érdekességek a
hónap során
Szeptember első fele: a Merkúr kedvező hajnali
láthatósága
Szeptember első felében van a
legbelső bolygó, a Merkúr talán legkedvezőbb idei hajnali
láthatósága. Szeptember 6-án látszik legmagasabban az égen,
amikor 1 órával napkelte előtt 6 fok magasan áll a horizont
felett, ekkor fényessége -0,6 magnitúdó. Szeptember 16. után már
nehezen lehet majd megfigyelni. Szeptember 9-én a Merkúr a
Regulustól (α Leonis) 40 ívpercre (nagyjából 1,3-szerese a Hold
látszó átmérőjének) látszik.
Szeptember 26: szembenállásban az Uránusz
Naprendszerünk hetedik bolygója,
az Uránusz szeptember 26-án kerül szembenállásba. Ekkor éri el
fényességének maximumát is 5,8 magnitúdóval. Sötét, tiszta egű
helyen szabad szemmel is megpillanthatjuk halovány csillagként,
de egy binokulárral városból is megtalálható. Az Uránusz a Halak
csillagképben található, nagyjából 15 fokkal a Pegazus
négyszögének keleti oldala alatt. A bolygó szeptember elején
valamivel hajnali 2 óra után, a hónap végén kicsivel éjfél után
delel, ekkor látszik a legmagasabban. Korongjának átmérője 3,7
ívmásodperc.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
A Merkúrnak szeptemberben van
talán a legjobb idei hajnali láthatósága. Szeptember 3-án kerül
legnagyobb nyugati kitérésbe, amikor 18 fokra látszik a Naptól.
A hónap elején nagyjából másfél órával kel a Nap előtt, de mivel
szeptemberi hajnalokon az ekliptika hajlásszöge nagy a
horizonthoz képest, a Merkúr viszonylag gyorsan emelkedik
magasabbra. Fél órával napkelte előtt közel 10 fok magasan
kereshetjük. Fényessége szeptember 1-én +0,1 magnitúdó, de
gyorsan fényesedik, 10-én már -1,0 magnitúdós. 20-án is még
háromnegyed órával kel a Nap előtt, ekkor fényessége -1,4
magnitúdó. Utána már gyorsan romlik láthatósága, közeledik
központi csillagunkhoz, 29-én már felső együttállásban van a
Nappal, azaz tőlünk nézve a Nap túlsó oldalán halad el.
Vénusz
A Vénusz szeptemberben is a Nap
közelében jár. A hónap végén nagyjából fél órával nyugszik a Nap
után, ekkor napnyugtakor kb. 4,5 fok magasan látszik, de -3,9
magnitúdós fényessége miatt talán már észrevehetjük.
Mars
Az Ikrek, majd a Rák
csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején hajnali
fél 2 körül, a végén negyed 2 körül kel. Fényessége +1,4
magnitúdó, átmérője 5 ívmásodperc körüli.
Jupiter
A Kos csillagképben végzi
hátráló mozgását. Az éjszaka túlnyomó részében látható. A hónap
elején este fél 10 után, a végén fél 8 után kel. Szeptember 1-én
fényessége -2,7 magnitúdó, átmérője 45 ívmásodperc, ez
szeptember 30-ra -2,8 magnitúdóra és 48 ívmásodpercre növekszik.
Szaturnusz
A Szűz csillagképben végzi
előretartó mozgását. A hónap elején nagyjából másfél órával, a
végén már csak alig fél órával nyugszik Napunk után, a hónap
első részében az alkonyatban próbálkozhatunk megfigyelésével.
Fényessége +0,9 magnitúdó körüli, a bolygókorong kiterjedése 16
ívmásodperc.
A szeptemberi csillagos
égbolt
Szeptember elejére már jól
érezhető, hogy egyre hamarabb megy le a Nap, korábban köszönt be
a sötét. Nézzük, milyennek látnánk a szeptemberi csillagos eget
15-én este 9 óra tájban. A legismertebb csillagalakzatot, a
Göncölszekeret északnyugat felé látjuk. Ez valójában nem
számít önálló csillagképnek, a szekeret alkotó 7 csillag a
Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép
legfeltűnőbb része. A szekér rúdjának ívét meghosszabbítva
nyugaton találjuk a kissé narancsos színű Arcturust,
amely az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép
legfényesebb csillaga. E csillagtól északkeletre az Északi
Korona (Corona Borealis) csillagíve,
mellette pedig az elég halvány csillagokból álló Herkules
(Hercules) csillagkép látszik. Dél felé fordulva magasan
az égen három fényes csillag tűnik a szemünkbe, ezek alkotják a
Nagy Nyári Háromszög néven ismert csillagalakzatot.
Legfényesebb közülük a Vega a Lant (Lyra)
csillagképből, tőle keletre a Deneb a Hattyúból (Cygnus)
míg délkeletre az Altair a Sasból (Aquila)
látszik. A Tejút nagyjából a Deneben és az
Altairon húzódik keresztül, sötét égen szépen látszik, mint
halványan derengő sáv. Majdnem délen alacsonyan látszik a nem
túl fényes csillagok alkotta Nyilas (Sagittarius)
csillagkép. Errefelé van Tejútrendszerünk centruma, így itt a
Tejút kiszélesedik, és már egy binokulárral is több
csillaghalmazt és gázfelhőt figyelhetünk meg benne. A Nyilastól
keletre a nem túl fényes csillagokból álló Bak (Capricornus)
és Vízöntő (Aquarius) csillagképeket találjuk.
Kelet felé a Pegazus (Pegasus) nagy
csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda)
csillagkép belőle kiinduló íve látható. Keleti irányban még
alacsonyan a viszonylag nagyméretű, de halvány csillagokból álló
Halak (Pisces) csillagképet találjuk. Ugyanerre
látszik most a Kos (Aries) is, amelyben egy fényes
égitestet is láthatunk, ez Naprendszerünk legnagyobb bolygója, a
Jupiter. Északkelet felé látszik a Kassziopeia (Cassiopeia)
duplavé alakú csillagképe, rajta túl pedig a Perzeusz (Perseus).
A 2011 AUGUSZTUSI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Első negyed
Telihold Utolsó
negyed Újhold
augusztus 6. augusztus 13. augusztus
21. augusztus 29.
Augusztus 1.
Augusztus 15. Augusztus 31.
Szürkület
kezdete: 3:03 3:36
4:08
Napkelte:
5:21
5:39 6:00
Napnyugta:
20:18
19:57 19:27
Szürkület vége:
22:38
22:02 21:21
Érdekességek a hónap során
Augusztusban is kereshetjük a legfényesebb
kisbolygót: a Vestát
Bár nem a
legnagyobb kisbolygó a Vesta, de az aszteroidák közül ez
látszódhat a legfényesebbnek a Földről. Idén augusztus elején
éri el maximális fényességét 5,6 magnitúdóval, ekkor sötét,
tiszta égen halvány csillagként szabad szemmel is
megpillanthatjuk. Egy binokulárral megfigyelve két egymást
követő estén, megfigyelhetjük elmozdulását is a háttérben lévő
csillagokhoz képest. A Vesta augusztus 31-én a 4 magnitúdós ψ (Psi)
Capricorni közelében fog látszani.
Augusztus 12/13 éjjel: tetőzik a Perseidák
meteorraj
A híres
augusztusi hullócsillagokért leginkább „felelős” Perseidák
meteorraj idén várhatóan augusztus 13-án hajnalban fog tetőzni,
bár az előtte és utána lévő estéken (nagyjából augusztus 10-15
között) is sok meteort várhatunk ebből az áramlatból. Sajnos
13-án egyben telehold is lesz, melynek erős fénye miatt csak a
fényesebb hullócsillagok megpillantására van esély. A Perseidák
hullócsillagait okozó porszemcsék a 133 éves keringési periódusú
Swift-Tuttle üstökösből származnak. Az ehhez a rajhoz tartozó
meteorok visszafelé meghosszabbított pályái a Perzeusz
csillagképben látszanak összefutni, itt van a raj úgynevezett
radiánspontja.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
A Merkúr
augusztus nagyobb részében nem figyelhető meg. 1-én még fél
órával nyugszik a Nap után, de fényessége már csak +1,3
magnitúdó. Utána egyre közelebb kerül a Naphoz, 17-én alsó
együttállásban van vele (azaz a Nap és Földünk között halad el).
Nagyjából 23-a után kereshető a hajnali égen, amikor már
háromnegyed órával kel a Nap előtt. Utána láthatósága gyorsan
javul tovább, a hónap utolsó napján már másfél órával kel a Nap
előtt.
Vénusz
Augusztus
folyamán nem figyelhető meg, 16-án van felső együttállásban a
Nappal, azaz tőlünk nézve a Nap túloldalán halad el.
Mars
A Bika, majd az
Ikrek csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap elején
hajnali 2-kor, a végén fél 2-kor kel. Fényessége +1,4 magnitúdó,
átmérője 4,5 ívmásodperc körüli.
Jupiter
A hónap túlnyomó
részében előretartó, majd 30-ától hátráló mozgást végez a Kos
csillagképben. A hónap elején éjjel fél 12-kor, a végén már
kevéssel este fél 10 után kel, az éjszaka egyre nagyobb részében
megfigyelhető. Augusztus 1-én fényessége -2,4 magnitúdó,
átmérője 41 ívmásodperc, augusztus 31-re -2,6 magnitúdóra
fényesedik, átmérője pedig 45 ívmásodpercre növekszik.
Szaturnusz
A Szűz
csillagképben végzi előretartó mozgását, az esti órákban
figyelhető meg. A hónap elején háromnegyed 11-kor, a végén már
este 9 előtt nyugszik. Fényessége +0,9 magnitúdó, a bolygókorong
átmérője 16 ívmásodperc körüli, a gyűrűrendszer kiterjedése 34
ívmásodperc. A gyűrűrendszerre jelenleg nagyjából 8 fokos
szögben látunk rá.
Az augusztusi
csillagos égbolt
Augusztusban már
kezd érezhetővé válni az éjszakák hosszabbodása. A hónap elején
még este fél 11 felé lesz teljesen sötét, a hónap végére már fél
10 tájékán. Nézzük most, hogyan néz ki a csillagos égbolt
augusztus 15-én este 10 órakor. A Göncölszekeret, amely a
Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép legfényesebb
hét csillagából álló alakzat, északnyugat felé láthatjuk, még
viszonylag magasan. Rúdjának ívét meghosszabbítva nyugat felé
megtaláljuk a még magasan látszó Arcturus-t, az
Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép legfényesebb
csillagát. Az Arcturustól északkeletre az Északi
Korona (Corona Borealis) csillagívét
találjuk, tőle keletre pedig a Herkules (Hercules)
nagyméretű, de halvány csillagokból álló csillagképét. Nagyjából
a fejünk felett látszik a Vega, amely a Lant (Lyra)
csillagkép legfényesebb csillaga, egyben a Nagy Nyári Háromszög
nevű csillagalakzat egyik sarka. Tőle keletre a kereszt alakú
Hattyú (Cygnus) csillagkép Deneb nevű csillaga
a háromszög másik sarka, a harmadik pedig a délkeletre látszó
Altair a Sas (Aquila) csillagképből. A
Deneb és az Altair a Tejút sávjában található, amely
most magasan szeli át az égboltot. A Tejút nem más, mint saját
csillagrendszerünknek, a diszkosz alakú Tejútrendszernek vagy
Galaxisnak a szimmetriasíkja, amelyet sok távoli, halvány
csillag összemosódó fénye rajzol ki. Délen látszik a Nyilas
(Sagittarius) csillagkép, erre van Tejútrendszerünk
centruma, így itt a Tejút kiszélesedik, de Magyarországról ez a
rész mindig alacsonyan jár, így nem túl jól látható. A Nyilastól
nyugatra még látszik az Antares, a Skorpió (Scorpius)
legfényesebb csillaga. Kelet felé a Pegazus (Pegasus)
nagy csillagnégyszöge és az Androméda (Andromeda)
belőle kinyúló íve látszik. Délkeleten már felkelt a Hold, amely
nem sokkal van telihold után. Északkeleten van a Kassziopeia
(Cassiopeia) duplavé alakú csillagképe. Majdnem észak
felé alacsonyan fényes csillagot vehetünk észre, ez a Capella
a Szekeres (Auriga) csillagképből, amely majd téli
estéken fog magasan járni.
A 2011
JÚLIUSI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Újhold Első negyed
Telihold Utolsó
negyed Újhold
július
1. július 8. július 15.
július 23. július 30.
Július 1.
Július 15. Július 31.
Szürkület kezdete:
1:51 2:21
3:01
Napkelte: 4:50
5:01 5:19
Napnyugta: 20:45
20:37 20:20
Szürkület vége: 23:46
23:20 22:40
Érdekességek a
hónap során
Július 12: A Neptunusz befejezi első keringését a Nap
körül felfedezése óta
Idén július 12-én ér vissza a
Naprendszer legkülső bolygója, a Neptunusz pályájának arra a
pontjára, ahol 1846. szeptember 23-i felfedezésekor
tartózkodott. A bolygó jelenleg a Vízöntő csillagképben mozog, a
hónap elején este 11 után, a végén este 9 után kel. Mivel
fényessége csak 7,8 magnitúdó, így legalább egy binokulár
szükséges megpillantásához. Nagyjából a Theta (θ) és az Iota (ι)
Aquarii csillagokat összekötő vonalon kereshetjük, nem messze a
38 Aquarii csillagtól.
Keressük meg a Vesta kisbolygót!
A harmadik legnagyobb, és a
Földről legfényesebbnek látható kisbolygó, a Vesta július
folyamán már a szabad szemmel való láthatóság határán mozog a
Bak csillagképben. Maximális fényességét majd augusztus elején
éri el, ekkor +5,6 magnitúdós lesz. Egy binokulár segítségével
könnyen észrevehetjük ezt az égitestet, és két egymást követő
éjszakán megfigyelve már elmozdulását is megfigyelhetjük. A Dawn
űrszonda július közepén áll majd pályára e kisbolygó körül.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
Július első felében kereshetjük
a Merkúrt napnyugta után a nyugatponttól északabbra. Ekkor
nagyjából 1 és negyed órával nyugszik a Nap után. Legnagyobb
keleti kitérését 20-án éri el, de ekkor már csak 1 óra 5 perccel
nyugszik a Nap után, a hónap végére ez kevesebb, mint 40 percre
csökken. Lassan halványodik is, fényessége 1-én -0,4 magnitúdó,
31-én már csak +1,2 magnitúdó.
Vénusz
A késő hajnali égbolton
kereshetjük, láthatósága romlik a hónap során. 1-én még 50
perccel kel a Nap előtt, 31-én már csak 35 perccel, ekkor már
nehéz lesz majd észrevenni. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője
10 ívmásodperc körüli, fázisa majdnem 1.
Mars
A Bika csillagképben végzi
előretartó mozgását. A hónap elején hajnali háromnegyed 3 felé,
a hónap végén hajnali 2 táján kel. Fényessége +1,4 magnitúdó,
átmérője 4 ívmásodperc körüli.
Jupiter
A Kos csillagképben végzi
előretartó mozgását. 1-én kevéssel hajnali fél 2 előtt, 31-én
már éjfél előtt kel, az éjszaka második felében figyelhető meg.
Fényessége -2,3 magnitúdó, átmérője a hónap közepén 39
ívmásodperc, lassan növekszik.
Szaturnusz
A Szaturnusz most az egyetlen
bolygó, amely az esti égen látható. A Szűz csillagképben végzi
előretartó mozgását. A hónap elején hajnali háromnegyed 1-kor, a
hónap végén már éjfél előtt nyugszik, az éjszaka első felében
látható. Fényessége +0,9 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 17
ívmásodperc, a gyűrűrendszer kiterjedése 35 ívmásodperc. A
gyűrűrendszerre jelenleg nagyjából 8 fokos szögben látunk rá.
A júliusi csillagos égbolt
Júliusban még mindig igen későn
sötétedik, nézzük hát, mit láthatunk az égbolton július 15-én
este 23 órakor. A Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép
legfényesebb 7 csillaga alkotta Göncölszekeret északnyugat felé
még elég magasan találjuk. A szekér rúdjának ívét
meghosszabbítva egy fényes, narancsos színű csillagot találunk,
ez az Arcturus, az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép legfényesebb
csillaga. Az íven továbbhaladva alacsonyan még megtalálhatjuk a
nyugvóban levő Spica-t, a Szűz (Virgo) legfényesebb csillagát.
Tőle jobbra, alacsonyan láthatjuk a lenyugvóban lévő
Szaturnuszt. A Szaturnusz közelében látszó közepesen fényes
csillag a Porrima, a Szűz csillagkép második legfényesebb
csillaga. Déli irányba nézve majdnem a fejünk felett van a
Herkules (Hercules) nagyméretű, de elég halvány csillagok
alkotta csillagképe, mellette az Északi Korona (Corona Borealis)
halvány csillagíve. A Herkulestől keletre egy három fényes
csillag alkotta hatalmas háromszög tűnik a szemünkbe a Tejút
sávja felé. Ez a Nagy Nyári Háromszög néven ismert
csillagcsoport, amelyet három csillagkép legfényesebb csillagai
alkotnak. Legmagasabban közülük a Vega látszik a Lant (Lyra)
csillagképből, a Tejút sávjától kissé nyugatra. A Vegától
északkeletre a Hattyú (Cygnus) csillagkép Deneb nevű csillaga
látszik, délkeletre pedig a Sas (Aquila) csillagképből az
Altair,
ez az utóbbi két csillag a Tejút sávjában található. A Sastól
délebbre, alacsonyan látszik a Skorpió (Scorpius) csillagkép,
melynek legfeltűnőbb csillaga a vöröses színű Antares. A
Skorpiótól keletre a Tejút centrumának irányában látszó, nem túl
fényes csillagokból álló Nyilas (Sagittarius) csillagképet
találjuk, amelyben egy kézi látcsővel már számos csillaghalmazt
és gázködöt vehetünk észre. Keleti irányban már látszik a
Pegazus (Pegasus) nagy csillagnégyszöge és az Androméda
(Andromeda) csillagkép belőle kinyúló íve, amelyek majd az őszi
estéken állnak magasan. Északkelet felé láthatjuk a Kassziopeia
(Cassiopeia) jellegzetes duplavé alakú csillagképét és a
Cefeusz
(Cepheus) csillagképet. Majdnem a fejünk felett tekereg a
Sárkány (Draco) csillagképe.
A 2011
JÚNIUSI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Újhold Első negyed
Telihold Utolsó negyed
június
1. június 9. június 15.
június 23.
Június 1.
Június 15. Június 30.
Szürkület kezdete:
2:05 1:43
1:50
Napkelte: 4:51
4:46 4:50
Napnyugta: 20:33
20:43 20:45
Szürkület vége: 23:20
23:47 23:47
Érdekességek a
hónap során
Június 15: Teljes holdfogyatkozás az esti órákban
Június 15-én az éjszaka első
felében teljes holdfogyatkozás lesz, melynek nagy része látható
hazánkból is. A Hold a Föld árnyékkúpja közepétől nem messze fog
elhaladni, így hosszú és várhatóan elég sötét holdfogyatkozást
figyelhetünk majd meg. A jelenség 19:24-kor kezdődik, amikor a
Hold elkezd belépni Földünk félárnyékába, ám ekkor hazánkból a
Hold még a horizont alatt van. Ez a szakasz azonban amúgy sem
látványos, a félárnyék legfeljebb akkor vehető észre a Hold
gyenge elszürküléseként, amikor az már mélyen benne jár. A
teljes árnyékba 20:22-kor kezd belépni Földünk kísérője, így
Budapesten 20:33-kor már „kicsorbult” holdkorong fog felkelni.
Ezt követően Holdunk egyre jobban elmerül Földünk árnyékkúpjában
és 21:22-re teljesen belekerül, elkezdődik a fogyatkozás teljes
fázisa. A földárnyékba 22:12-kor merül legmélyebben a Hold,
ekkor lesz várhatóan a legsötétebb. A teljes fázis 100 percen át
tart, 23:02-kor kezd Holdunk kilépni a teljes árnyékból. 0:02-re
vonul le a teljes árnyék teljesen a Hold felszínéről. Ezt
követően már csak a félárnyék okoz eleinte még észrevehető, majd
fokozatosan észrevehetetlenné váló elváltozást a Holdon. A
fogyatkozás „hivatalos” vége hajnali 1:00-kor van.
A Szaturnusz a Porrima (Gamma Virginis) közelében
A Szaturnusz júniusban egész
hónapban a Szűz csillagkép második legfényesebb csillaga, a
Porrima (Gamma Virginis) közelében látszik. A két égitest június
közepén mindössze 15 ívperc távolságra lesz egymástól (ez a Hold
látszó átmérőjének a fele). A Porrima kettőscsillag, közel
egyenlő fényességű tagjai egy közepes méretű (15-20 cm átmérőjű)
távcsővel már biztosan felbonthatóak.
Június 21: nyári napforduló
Június 21-e a nyári napforduló
napja. Központi csillagunk Földről látszó éves égi útján, az
ekliptikán haladva ezen a napon éri el pályája legészakibb
pontját. Hazánkból nézve ekkor delel az év során a
legmagasabban, ekkor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az
éjszaka. A napkelte majdnem északkeleten, a napnyugta pedig
majdnem északnyugaton történik. Ezt a napot tekintjük a
csillagászati nyár kezdetének. Ezt követően elkezd csökkenni
Napunk delelési magassága és elkezdődik az éjszakák lassú
hosszabbodása a nappalok rovására és tart ez a folyamat egészen
a december 22-i téli napfordulóig.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
Június első felében nem látható,
12-én van felső együttállásban a Nappal (azaz tőlünk nézve a Nap
túloldalán halad el). Ezt követően átkerül az alkonyati égre,
ahol nagyjából 20-a után próbálkozhatunk észrevételével, amikor
nagyjából 45 perccel nyugszik a Nap után. A hónap utolsó napján
már egy és negyed órával nyugszik a Nap után.
Vénusz
A késő hajnali keleti égbolton
kereshetjük. Egész hónapban nagyjából 50 perccel kel a Nap
előtt, de nagy fényessége miatt még mindig viszonylag könnyű
észrevenni. Fényessége -3,9 magnitúdó, látszó átmérője 10
ívmásodperc, fázisa 0,94-ről 0,97-re nő.
Mars
A Kos, majd a Bika
csillagképekben végzi előretartó mozgását. A hónap elején kb. 1
óra 10 perccel, a végén majdnem két órával kel a Nap előtt.
Fényessége +1,3 magnitúdó, átmérője 4 ívmásodperc körüli.
Jupiter
Előretartó mozgást végez a
Halak, majd a Kos csillagképben. A hónap elején valamivel
hajnali 3 óra után, a végén már hajnali fél 2 előtt kel, a
hajnali égbolt feltűnő égiteste. Fényessége -2,2 magnitúdó,
átmérője 36 ívmásodperc.
Szaturnusz
Június 14-ig hátráló, utána
előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Ez jelenleg az
egyetlen bolygó, amely az esti égen is látható, a hónap elején
hajnali háromnegyed 3-kor, a végén hajnali 1 előtt nyugszik.
Fényessége +0,8 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 18
ívmásodperc. A gyűrűrendszer kiterjedése 41 ívmásodperc és
körülbelül 7 fokos szöget zár be látóirányunkkal (idén most
látszik a legkisebb szögben).
A júniusi csillagos égbolt
Hazánkban az év folyamán
júniusban nyugszik legkésőbb a Nap, ilyenkor köszönt be
legkésőbb az éjszaka. Nézzük hát, milyennek látjuk az eget
június 15-én este 11 órakor.
Nyugat felé pillantva már
viszonylag alacsonyan áll az Oroszlán (Leo)
csillagkép, melynek legfényesebb csillaga a Regulus.
Majdnem a fejünk felett látszik a Göncölszekér, amely a
Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép
legfényesebb részlete. A szekér rúdjának ívét meghosszabbítva
két fényes csillagot találunk. Az első a narancsos színű
Arcturus, amely az Ökörhajcsár (Bootes)
csillagkép legfényesebb csillaga, az íven továbbhaladva pedig a
Szűz (Virgo) csillagkép legfényesebb csillagát, a
Spicát találjuk. A Spicától északnyugatra találjuk
a Szaturnusz bolygót. A Spicától délnyugatra, lenyugvás
előtt van a Holló (Corvus) csillagkép szabálytalan
négyszöge. A Szűztől keletre a Mérleg (Libra)
csillagkép látszik, a délkeleti égen pedig a Skorpió (Scorpius),
vöröses főcsillagával az Antares-szel. Délkeleten
felkelőben vannak a Nyilas (Sagittarius)
csillagai. Az Arcturustól kelet felé az Északi Korona
(Corona Borealis) nem túl fényes csillagokból álló
íve látszik, azon túl pedig a szintén elég halvány csillagokból
álló, nagy méretű Herkules (Hercules) csillagkép.
Kelet felé már látszik a Nagy Nyári Háromszög
néven ismert csillagalakzat, amelyet a Lant (Lyra)
csillagkép főcsillaga, a Vega, a Hattyú (Cygnus)
legfényesebb csillaga, a Deneb valamint a Sas (Aquila)
legfeltűnőbb csillaga, az Altair alkot. Legmagasabban
kelet felé a Vega látszik, tőle kissé északabbra alacsonyabban
van a Deneb, míg az Altair alacsonyan a horizont felé keleten. A
Deneb benne fekszik a nyári Tejút sávjában. Délkelet felé a
Kígyótartó (Ophiucus) és a Kígyó (Serpens)
csillagképek láthatók. Ezen az estén 11 órakor a még éppen
teljesen „elfogyott” Hold a Kígyótartó déli részén
látszik. A Cassiopeia csillagkép jellegzetes duplavé
alakzata majdnem északi irányban, alacsonyan található.
A 2011
MÁJUSI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Újhold Első negyed
Telihold Utolsó negyed
május 3.
május 10. május 17. május
24.
Május 1.
Május 15. Május 31.
Szürkület kezdete:
3:21 2:46
2:08
Napkelte: 5:28
5:07 4:52
Napnyugta: 19:55
20:13 20:32
Szürkület vége: 22:03
22:37 23:18
Érdekességek a
hónap során
Május folyamán: négy bolygó „tánca” a hajnali
szürkületben
Májusban a késő hajnali égbolton
négy bolygót – Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter – figyelhetünk meg,
melyek egymáshoz viszonyított helyzete napról-napra változik. A
Vénusz nagy fényessége miatt a hónap folyamán végig viszonylag
könnyen megfigyelhető lesz. A Jupiter a hónap elején még nehezen
lesz szabad szemmel észrevehető, de utána láthatósága gyorsan
javul. A Merkúr észrevétele nem lesz könnyű, de a Vénusz
közelsége a hónap egy részében segít megtalálni. A Mars
észrevételére szabad szemmel inkább csak a hónap végén
számíthatunk. Május 7-15 között a Merkúr, a Vénusz és a Jupiter
5 fok távolságon belül látszik. A Merkúr és a Vénusz 5 fok
távolságon belül látszik egymástól április 29. és május 28.
között, ezen belül május 7-21 között mindössze 1,5 fok
távolságra lesznek egymástól. Május 15-25 között a Merkúr, a
Vénusz és a Mars látszik 5 fokon belül, ez a trió 21-én lesz a
legszorosabb, amikor a három bolygó 2 fokon belül látszik.
Május 6. hajnal: tetőzik az Éta Aquaridák meteorraj
Május 6-án hajnalban tetőzik az
Éta Aquaridák meteorraj. Ezt az áramlatot alkotó porrészecskék a
híres Halley üstökösből származnak. Szerencsés esetben akár
óránként 25 körüli „hullócsillag” is érkezhet ebből a rajból. Az
ehhez a meteorrajhoz tartozó meteorok visszafelé
meghosszabbított pályái a Vízöntő (Aquarius) csillagképben
látszanak összefutni, itt van a raj ún. radiánsa.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
A hónap folyamán a hajnali égen
próbálkozhatunk keresésével, de helyzete kedvezőtlen. Az egész
hónap során kevesebb, mint 40 perccel kel a Nap előtt. Lassan
fényesedik, a hónap elején fényessége +0,9 magnitúdó, a végén
-0,9 magnitúdó. Észrevételét megkönnyíti, hogy május 7-21 között
1,5 fokon belül látszik a jóval fényesebb Vénusztól.
Vénusz
A hajnali szürkületben
kereshetjük, egész hónapban kb. 50 perccel kel a Nap előtt, de
nagy fényessége miatt viszonylag könnyű megtalálni. Fényessége
-3,9 magnitúdó, látszó átmérője valamivel 10 ívmásodperc
feletti, fázisa 0,9 körüli.
Mars
A hajnali szürkületben
kereshető, de viszonylagos halványsága miatt szabad szemmel
inkább csak a hónap végén számíthatunk észrevételére. A Halak,
majd a Kos csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap
elején alig fél órával, a végén több, mint egy órával kel a Nap
előtt. Fényessége +1,3 magnitúdó körüli, látszó átmérője 4
ívmásodperc.
Jupiter
A hajnali szürkületben
kereshető, a hónap elején alig fél órával, a végén több, mint
másfél órával kel a Nap előtt. A Halak csillagképben végzi
előretartó mozgását. Fényessége -2,1 magnitúdó, látszó átmérője
34 ívmásodperc.
Szaturnusz
Ez az egyetlen bolygó a hónap
folyamán, amely este is megfigyelhető. Napnyugtakor már látszik,
a hónap elején valamivel hajnali 5 előtt, a végén hajnali 3
előtt nyugszik. A Szűz csillagképben végzi fokozatosan lassuló
hátráló mozgását. Fényessége +0,6 magnitúdó körüli, a
bolygókorong látszó átmérője 19 ívmásodperc, a gyűrűrendszer
kiterjedése 43 ívmásodperc.
A májusi csillagos égbolt
A hónap közepére már hosszúak a
nappalok, későn sötétedik. Milyennek látjuk a csillagos eget
május 15-én este fél tizenegykor?
Nyugati irányba tekintve,
alacsonyan még láthatjuk a téli éjszakák néhány csillagképét,
nem sokkal lenyugvásuk előtt. Majdnem pontosan nyugat felé
láthatjuk a Procyon-t a Kis Kutyából (Canis
Minor), tőle jobbra az Ikrek (Gemini) két
fényes csillaga, a Castor és a Pollux,
továbbhaladva pedig az ötszög alakú Szekeres (Auriga)
a fényes Capellával. A Kis Kutya felett a
halvány csillagokból álló Rák (Cancer) csillagkép
látszik, attól keletre pedig az Oroszlán (Leo).
Majdnem a fejünk felett látszik
a Göncölszekér, amely a Nagy Medve (Ursa
Major) csillagkép legjellegzetesebb része. A szekér
rúdjának ívét meghosszabbítva két fényes csillagot találunk,
előbb a narancsos színű Arcturus-t az Ökörhajcsár
(Bootes) csillagképből, továbbhaladva pedig a Spica-t
a Szűz (Virgo) csillagképből.
A Spica-tól északnyugatra
(jobbra felfelé) egy kissé fényesebb, nyugodt fényű csillagként
látszik most a Szaturnusz bolygó.
A Spica-tól délnyugatra a
Holló (Corvus) szabálytalan csillagnégyszögét
láthatjuk. Ettől nyugatra a Serleg (Crater)
halvány csillagai látszanak, alattuk tekergőzik hosszan az
Északi Vízikígyó (Hydra) csillagképe. A
Spica-tól keletre már felkelt a Mérleg (Libra)
csillagképe és délkeleten, igen alacsonyan már a Skorpió
(Scorpius) néhány csillaga is megtalálható. Az
Arcturus-tól északkeletre az Északi Korona (Corona
Borealis) csillagívét látjuk, azon túl pedig a
Herkules (Hercules) csillagait találhatjuk. Keleten
már viszonylag magasan látszik a fényes Vega a Lant
(Lyra) csillagképből, tőle balra lefelé a Deneb a
Hattyúból (Cygnus) és majdnem kelet felé egész
alacsonyan talán már észrevehetjük a Nagy Nyári
Háromszög harmadik csillagát is: az Altair-t a
Sasból (Aquila).
A Kassziopeia (Cassiopeia)
duplavé alakú csillagképét észak felé, alacsonyan találjuk.
A 2011
ÁPRILISI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Újhold Első negyed
Telihold Utolsó negyed
április
3. április 11. április 18.
április 25.
Április 1.
Április 15. Április 30.
Szürkület kezdete:
4:36 4:02
3:24
Napkelte:
6:23 5:56 5:29
Napnyugta: 19:13
19:32 19:53
Szürkület vége: 21:00
21:26 21:59
Érdekességek a
hónap során
Április 5. este: figyeljük meg a „hamuszürke fényt”
Április 5-én napnyugta után a
nyugati égen láthatjuk a még igen vékony növekvő holdsarlót. A
már sötétedő égen szabad szemmel is észrevehetjük (de egy
binokulár segítségével még jobban láthatjuk), hogy valójában a
teljes holdkorong látszik! A vékony fényes sarlót kiegészítő
rész halvány derengésben látszik, ezt nevezzük hamuszürke
fénynek. Ezt a Földről visszaverődött napfény okozza. Ilyenkor a
Holdról közel „teleföldet” látnánk, és az erről visszaverődő
napfény elég erős ahhoz, hogy a holdkorong Nap által meg nem
világított része is látszódjon a Földről nézve.
Április 22/23. éjszakája: tetőzik a Lyridák meteorraj
A tavaszi időszak legjelentősebb
meteoráramlata az Áprilisi Lyridák, amely várhatóan április
22-ről 23-ra virradó éjszaka tetőzik. Nevét onnan kapta, hogy
radiánsa a Lant (Lyra) csillagképben van, azaz a meteorok
visszafelé meghosszabbított pályái itt látszanak összefutni. A
legrégebbi ismert megfigyelések erről a rajról 2600 évvel
ezelőttiek! Ma már tudjuk, hogy a Lyridák „hullócsillagait”
okozó porrészecskék az 1861-ben Thatcher által felfedezett több
száz éves keringési periódusú üstökösből származnak. A Lyridák
általában egy megbízható, de nem különösebben erős meteorrajnak
számít, maximumban átlagosan óránként 15 meteort várhatunk
belőle, de időnként kitöréseket is produkál, 1982-ben például
óránként 90 meteorral tetőzött. A hajnali órákban érdemes
figyelni, bár most sajnos a néhány nappal telihold utáni Hold
zavarni fogja a megfigyelést.
Április 29. és 30.: négy bolygó és a holdsarló a hajnali
szürkületben
Április 29-én és 30-án négy
bolygót (Merkúr, Vénusz, Mars és Jupiter) és a fogyó Hold vékony
sarlóját figyelhetjük meg a késő hajnali szürkületben. Nehéz
feladat lesz mind a négy bolygó észrevétele. Április 30-án
Budapestről nézve a Nap 5:29-kor kel, a Vénusz 4:40-kor, a
Merkúr 4:52-kor, a Mars 4:57-kor, a Jupiter pedig 5:00-kor. Egy
binokulár segíthet a bolygók megtalálásában.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
A hónap elején még
próbálkozhatunk keresésével az alkonyati égen. 1-én még jó 1 óra
20 perccel nyugszik a Nap után, de utána gyorsan közeledik a
Naphoz, 10-én már alsó együttállásban van vele. A hónap végén
próbálkozhatunk ismét észrevételével, ekkor már napkelte előtt a
hajnali égen, de helyzete megfigyelésre nem igazán kedvező,
30-án is alig 40 perccel kel a Nap előtt és fényessége csak +1,0
magnitúdó.
Vénusz
Még mindig feltűnő égitest a
hajnali égen, a hónap elején egy órával, a végén 50 perccel kel
a Nap előtt. Fényessége és átmérője csökkenő (előbbi -4,0
magnitúdóról -3,9 magnitúdóra, utóbbi 13,2 ívmásodpercről 11,7
ívmásodpercre), fázisa ellenben növekvő 0,81-ről 0,88-ra.
Mars
A Halak csillagképben végzi
előretartó mozgását. Napkelte előtt kísérletezhetünk
észrevételével a keleti horizont felett, de ez egyelőre nehéz
feladat lesz, a hónap végén is alig fél órával kel a Nap előtt
és fényessége csak +1,2 magnitúdó körüli.
Jupiter
A Marshoz hasonlóan a Halak
csillagképben végzi előretartó mozgását. 6-án van együttállásban
a Nappal, a hónap végén fél órával kel a Nap előtt, megtalálása
azonban könnyebb lesz a Marsénál, köszönhetően lényegesen
nagyobb fényességének (-2,1 magnitúdó).
Szaturnusz
Lényegében egész éjszaka
megfigyelhető, 4-én van szembenállásban a Nappal. A Szűz
csillagképben végzi hátráló (retrográd) mozgását. Fényessége
+0,4 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 19 ívmásodperc körüli, a
gyűrűrendszer kiterjedése 44 ívmásodperc.
Az áprilisi csillagos égbolt
Miután március végén áttértünk a
nyári időszámításra, már viszonylag későn sötétedik, cserében
azonban emelkedik a hőmérséklet, egyre kellemesebb este kimenni
a csillagos ég alá. Nézzük, milyennek látjuk az eget április
15-én 21:30 körül. Nyugati és dél-nyugati irányban még látszanak
a téli égbolt csillagképei. Nyugvás előtt van az Orion és
a Nagy Kutya (Canis Maior), az
Oriontól jobbra pedig a Bika (Taurus) a narancsos
színű Aldebarannal és a Fiastyúkkal. Felettük
látszik a Kis Kutya (Canis Minor),
az Ikrek (Gemini) és a Szekeres (Auriga).
Az Ikrektől balra a halvány csillagok alkotta Rák (Cancer)
csillagkép látszik. Ebben sötétebb helyről a Jászol (M
44) halvány foltját is észrevehetjük, egy binokulár már
csillagokra bontja ezt a szép halmazt. Déli irányban látjuk most
az Oroszlán (Leo) csillagképet, legfényesebb
csillaga a Regulus. A Göncölszekér, amelyet a
Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép hét
legfényesebb csillaga rajzol ki, majdnem a fejünk felett látjuk.
A szekér rúdjának ívét meghosszabbítva az Ökörhajcsár (Bootes)
csillagkép legfényesebb csillagához, az Arcturushoz
jutunk, az íven továbbhaladva pedig a Szűz (Virgo)
csillagkép legfényesebb csillagát, a Spicát találjuk. A
Spica és a Regulus között nagyjából félúton találjuk a Holdat.
A Szaturnusz a Spicától északnyugatra látszik, fényesebb
a Spicánál. A déli horizont felett több olyan csillagképet is
találunk, amelyet nem túl fényes csillagok alkotnak. Ilyen
például az Északi Vízikígyó (Hydra), amely
a legnagyobb területű csillagkép. Ennek legfeltűnőbb
csillagcsoportját a Rák alatt találjuk. A Hydra felett van a
Crater (Serleg) csillagkép és a Holló (Corvus),
melynek trapézszerű formát alkotó négy csillag viszonylag
könnyen észrevehető. Kelet felé már látszik az Északi
Korona (Corona Borealis) csillagíve, és a
Herkules (Hercules) nem túl fényes csillagokból álló
alakzata. Északkeleten alacsonyan a Vega fénylik, a
Lant (Lyra) legfényesebb csillaga. A Cassiopeia
duplavé-t formázó csillagképe majdnem északi irányban,
alacsonyan látszik.
A 2011 MÁRCIUSI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Újhold
Első negyed Telihold
Utolsó negyed
március 4. március 13.
március 19. március 26.
Március 1.
Március 15. Március 31.
Szürkület
kezdete: 4:43 4:15
4:39
Napkelte: 6:25
5:58 6:25
Napnyugta: 17:28
17:48 19:11
Szürkület vége: 19:10
19:31 20:58
Érdekességek a hónap során
Március 6.: a vékony holdsarló és a Jupiter az
alkonyati égen
Március 6-án
napnyugta után a nyugati égbolton egymás közelében látszik a
vékony növekvő holdsarló és a Jupiter. A párostól lefelé
megpróbálhatjuk a Merkúr bolygó megkeresését is, ez azonban
ekkor még nehéz feladat lesz, mert a Merkúr kevesebb, mint egy
órával napnyugta után lenyugszik (18:20-kor).
Március 15.: a Jupiter és a Merkúr egymás
közelében az alkonyati égen
Március 15-én a
nyugati égen napnyugta után Naprendszerünk két bolygója: a
Jupiter és a Merkúr alkot szép párost. Március 15-én a Nap
17:48-kor nyugszik, a Merkúr és a Jupiter kb. másfél órával
később. A két bolygó nagyjából 3 fok távolságra látszik
egymástól, a fényesebb a Jupiter.
Március 21.: tavaszi napéjegyenlőség
A tavaszi
napéjegyenlőség jelzi a csillagászati tavasz kezdetét. Ez az az
időpont, amikor a napkorong Földről látszó éves égi útján, az
ekliptikán mozogva áthalad az égi egyenlítőn délről észak felé
tartva. Ezen a napon Napunk keleten kel és nyugaton nyugszik, az
éjszaka és a nappal pedig egyenlő hosszúságú. Ezután a Nap
keléspontja egyre inkább északkelet felé, lenyugvásának pontja
pedig északnyugat felé tolódik, és tart ez a folyamat egészen a
nyári napfordulóig.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
Idén márciusban
van a Merkúr bolygó legjobb esti láthatósága. Nagyjából 5-e után
próbálkozhatunk keresésével az alkonyati égbolton, amikor 35
perccel nyugszik a Nap után és napnyugta táján 5 fok magasan
látszik. Láthatósága ezután gyorsan javul. Legnagyobb keleti
kitérését március 23-án éri el, ekkor 18,6 fokra látszik a
Naptól és egy és háromnegyed órával nyugszik utána. Ekkor egy
órával napnyugta után még 7 fok magasan látszik. Március 31-én
még mindig több, mint egy órával nyugszik a Nap után.
Vénusz
Továbbra is
„hajnalcsillagként” látszik, napkelte előtt figyelhetjük meg.
Március 1-én egy és háromnegyed órával, 31-én egy órával kel a
Nap előtt. Fényessége és átmérője csökken a hónap során (előbbi
-4,1 magnitúdóról -4,0 magnitúdóra, utóbbi 15,8 ívmásodpercről
13.3 ívmásodpercre), fázisa ellenben növekszik, 0,72-ről 0,8-ra.
Mars
A Vízöntő, majd a
Halak csillagképben végez előretartó mozgást. Helyzete továbbra
is megfigyelésre alkalmatlan, áprilisban kezd majd észrevehetővé
válni a hajnali égbolton.
Jupiter
Előbb a Cet, majd
a Halak csillagképben végez előretartó mozgást. A hónap nagy
részében még kereshetjük az alkonyati égbolton. 1-én még majdnem
két és fél órával nyugszik a Nap után, de 31-én már csak alig 20
perccel, ekkor már várhatóan nem lesz észrevehető. Fényessége
-2,1 magnitúdó, átmérője 33 ívmásodperc körüli.
Szaturnusz
A Szűz
csillagképben végzi hátráló (retrográd) mozgását. Az éjszaka
nagy részében megfigyelhető. 1-én este fél 9 előtt pár perccel,
31-én este negyed 8-kor (pár perccel napnyugta után) kel.
Fényessége 0,4 magnitúdó, a bolygókorong átmérője 19 ívmásodperc
körüli, a gyűrűrendszer látszó átmérője 42 ívmásodperc.
A márciusi
csillagos égbolt
Márciusban még
mindig viszonylag korán sötétedik, ebben csak a hónap végén, a
nyári időszámításra való áttérés okoz egy hirtelen ugrást,
amikor az óraátállítás miatt a hajnali világosodás és az esti
sötétedés is látszólag egy órával későbbre ugrik. Nézzük,
milyennek látjuk a csillagos égboltot a hónap közepén, március
15-én este 8 órakor.
Délnyugati
irányban még viszonylag magasan látjuk a téli égbolt
legfeltűnőbb csillagképét: az Oriont. Három csillag
alkotta „övét” jobbra meghosszabbítva a Bika (Taurus)
csillagképhez jutunk, melynek legfényesebb csillaga a narancsos
Aldebaran. Ez egy V alakú csillagcsoport irányában
látszódik, ez a Hyádok csillaghalmaza, a legközelebbi
nyílthalmaz, mely azonban kb. kétszer messzebb van az
Aldebarannál, így az nem tagja a halmaznak, csak annak irányában
látszik. Az Oriontól idáig követett irányban továbbhaladva a
Fiastyúk (M45, Plejádok) apró szekérformát kirajzoló
csillagcsoportjához jutunk, amely szintén egy közeli
nyílthalmaz. Az Orion övének vonalát balra meghosszabbítva a
Szíriuszhoz jutunk, amely – a Nap után – a földi égbolt
legfényesebb csillaga. Ez a Nagy Kutya (Canis
Major) csillagképben található. Déli irányban, közepes
magasságban találjuk a Procyont a Kis Kutyából
(Canis Minor), felette pedig az Ikrek (Gemini)
csillagképből a Castort és a Polluxot. A
Szekeres (Auriga) ötszög alakú csillagképét az Orion
felett találjuk, legfényesebb csillaga a Capella. Az
Orion alatt a Nyúl (Lepus) csillagkép látszik,
csillagai közepes fényességűek, városból nem feltűnőek. A
délkeleti égbolton az Oroszlán (Leo) csillagkép
emelkedik felfelé, főcsillaga a Regulus. Az Ikrek és az
Oroszlán között az igen halvány csillagok alkotta Rák (Cancer)
található, ebben a csillagképben sötét égen észrevehetjük az M44
nyílthalmaz (Jászol) halvány foltját. Az északkeleti
égbolton egyre magasabbra emelkedik a Göncölszekér, amely
a Nagy Medve (Ursa Major)
legfényesebb 7 csillagából áll. A rúdjának az ívét
meghosszabbítva már megtaláljuk a fényes Arcturust
alacsonyan a keleti horizont felett, ez az Ökörhajcsár (Bootes)
legfényesebb csillaga. A keleti iránytól kissé dél felé haladva
már látszik a Szaturnusz, amely most a Szűz (Virgo)
csillagképben tartózkodik. A Cassiopeia duplavé alakú
csillagképét északnyugat felé találjuk.
A 2011 FEBRUÁRI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Újhold
Első negyed Telihold
Utolsó negyed
február 3. február 11.
február 18. február 25.
Február 1.
Február 15. Február 28.
Szürkület
kezdete: 5:25 5:07
4:45
Napkelte: 7:11
6:50 6:27
Napnyugta: 16:44
17:06 17:26
Szürkület vége: 18:30
18:50 19:08
Érdekességek a hónap során
Február 5. körül: próbáljuk megkeresni az Iris
kisbolygót
A (7) Iris
kisbolygó február 5-én mindössze 16 ívperccel (kb. a holdkorong
látszó átmérőjének fele) délre halad el az 5 magnitúdós 8 Cancri
csillagtól a Rák csillagképben. Ekkor és a környező napokban egy
binokulár segítségével megpróbálkozhatunk észrevételével.
Elmozdulását akár már néhány óra elteltével észrevehetjük, két
egymás utáni este megfigyelve pedig jól láthatjuk.
Február 28.: a Vénusz és a fogyó Hold egymás
közelében a hajnali égen
Február 28-án
hajnalban a fogyó Hold sarlója és a Vénusz már egymás közelében
látszik a hajnali délkeleti égen (bár másnap, március 1-én
lesznek igazán közel egymáshoz).
A bolygók láthatósága a hónap során
Merkúr
A hónap elején
még megkísérelhetjük felkeresni a hajnali égen (1-én majdnem 40
perccel kel a Nap előtt), ezután azonban egyre közelebb jut a
Naphoz és így a hónap nagy részében nem figyelhető meg. 25-én
felső együttállásban van a Nappal (azaz tőlünk nézve a Nap
túloldalán halad el). Márciusban kedvező esti láthatósága
következik!
Vénusz
Továbbra is a
hajnali ég feltűnő égiteste. Február 1-én még majdnem 3 órával
kel a Nap előtt (4:19-kor), a végén kevesebb, mint két órával
(4:40-kor). Fényessége és látszó átmérője csökken, előbbi -4,3
magnitúdóról -4,1 magnitúdóra, utóbbi 19,5 ívmásodpercről 15,9
ívmásodpercre, fázisa ellenben növekszik, 0,61-ről 0,71-re.
Mars
A Nap közelsége
miatt a hónap során nem figyelhető meg. Február 4-én van
együttállásban a Nappal.
Jupiter
Az esti égbolt
feltűnő égiteste. A Halak, majd 25-től (az Állatövbe nem
tartozó) Cet csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap
elején még 4 és fél órával nyugszik a Nap után (21:10-kor), a
végén már csak két és fél órával (19:54-kor). Fényessége -2,1
magnitúdó, átmérője 35 ívmásodperc körül alakul.
Szaturnusz
A Szűz
csillagképben végzi hátráló (retrográd) mozgását. A hónap elején
valamivel este fél 11 előtt, a végén fél 9-kor kel, így az
éjszaka nagy részében megfigyelhető. Fényessége +0,5 magnitúdó,
a bolygókorong átmérője 19 ívmásodperc körüli. A gyűrűrendszer –
amelyre már jó 10 fokos szögben látunk rá – átmérője 42
ívmásodperc körül van a hónap közepén.
A februári
csillagos égbolt
A februári
éjszakák még mindig hosszúak, bár már érezni a nappalok lassú
hosszabbodását. Nézzük, milyennek látjuk a csillagos eget a
hónap közepén este 8 óra tájban. Nyugat felé még látszanak az
ősz jellegzetes csillagképei, a Pegazus (Pegasus)
négyszöge nem sokkal a horizont felett, felette az Androméda
(Andromeda) íve. A duplavé alakú Cassiopeia
északnyugat felé látszik. A nyugati horizont felett talán még
megpillanthatjuk fényes csillagként a lenyugvás előtt álló
Jupitert a Halak (Pisces) csillagképben. Déli
irányba tekintve a téli égbolt – és talán egyben az egész ég –
legszebb és legkönnyebben felismerhető csillagképe, az Orion
tűnik szemünkbe. Hét fényes csillag alkotta jellegzetes alakját
még fényszennyezett városi égen is könnyű észrevenni. Az alakzat
bal felső csillaga, a Betelgeuse, egy élete végén járó
vörös óriáscsillag. Jobb alsó csillaga, a kékes színű Rigel
is hatalmas méretű égitest. Az alakzat közepén lévő 3 csillag
alkotja az Orion „övét”, ettől kissé délre szabad szemmel
apró ködös foltnak látszik az Orion-köd, amelyben
jelenleg is új csillagok születnek. Az Orion övét keleti
irányban (balra) meghosszabbítva egy nagyon fényes, sziporkázó
csillaghoz jutunk, ez a mindössze 9 fényévre lévő Szíriusz,
a Nap közeli szomszédja és az égbolt – Napunk után –
legfényesebb csillaga. Fényének villogását a földi légkör
mozgásai okozzák. Ez a Nagy Kutya (Canis Maior)
csillagkép főcsillaga. Az Orion övének nyugati (jobbra)
meghosszabbítása a Bika (Taurus) csillagkép
főcsillagához, az Aldebaranhoz vezet minket, amely a V
alakú Hyádok nyílthalmaz irányában látszik, bár nem tagja
annak, mert jóval közelebb van hozzánk. Ezen a vonalon
továbbhaladva a Fiastyúk (Pleiádok) nyílthalmaz
csillagcsoportjához jutunk, szabad szemmel általában 6-8
csillaga látszik, amelyek aprócska szekérformát alkotnak. A
Betelgeuse-tól keletre magányosan ragyog a Procyon, a
meglehetősen jellegtelen Kis Kutya (Canis Minor)
csillagkép legfényesebb csillaga. Felette egy fényes csillagpár
a Castor és a Pollux az Ikrek (Gemini)
csillagkép legfényesebb csillagai. Az Orion felett – a
zenit tájékán – a Szekeres (Auriga) ötszöge
látszik, legfényesebb csillaga a Capella. Az Ikrektől
keletre van a halvány csillagok alkotta Rák (Cancer)
csillagkép. Keleten már felkelt az Oroszlán (Leo)
csillagkép, benne a fényes Regulus csillaggal. A
Göncölszekeret, amely a jóval nagyobb Nagy Medve (Ursa
Maior) legfényesebb 7 csillagából áll, most északkeleti
irányban látjuk.
A
2011 JANUÁRI ÉGBOLT
HOLDFÁZISOK:
Újhold Első
negyed Telihold Utolsó negyed
január
4. január 12. január 19.
január 26.
Január 1.
Január 15. Január 31.
Szürkület kezdete:
5:40 5:38
5:26
Napkelte:
7:31 7:27 7:12
Napnyugta: 16:03
16:19 16:43
Szürkület vége: 17:56
18:10 18:30
Érdekességek
a hónap során
Január 3/4. éjszakája: tetőzik a Quadrantidák meteorraj
Az év első nagy meteoráramlata
a várhatóan január 4-én hajnalban tetőző Quadrantidák. Nevét egy
mára már megszűnt csillagképről (Quadrans Muralis, Fali
Kvandráns) kapta, radiánsa a mai Bootes csillagkép területére
esik. A raj maximuma idén újholdra esik, így a holdfény biztosan
nem fogja zavarni a „hullócsillagok” megfigyelését. Ha tiszta
lesz az idő, sötét helyről akár óránként 50-60 darab (esetleg
még több) meteort is észrevehetünk majd!Január 4: részleges napfogyatkozás
Január 4-én a
reggeli-délelőtti órákban jelentős mértékű részleges
napfogyatkozást figyelhetünk meg hazánk területéről is.
Budapesten a jelenség 8:04 perckor kezdődik, ekkor lép be a Nap
korongja elé a Hold. Ezt követően egyre nagyobb területet fed el
belőle, a jelenség maximuma 9:27-kor következik be, amikor
majdnem a Nap 78 százalékát fogja a Hold takarni! Ezt követően
10:57-re hagyja el a holdkorong a Napot. Legközelebb 2015.
március 20-án lesz hazánkból látható részleges napfogyatkozás,
de ez „csak” 64 százalékos lesz. A mostaninál nagyobb fázisú
részleges fogyatkozás legközelebb csak 2030-ban lesz
Magyarországról nézve! Várható, hogy a jelenség maximális fázisa
körüli észrevehető lesz a fényviszonyok megváltozása, a táj
enyhe elsötétedése. Fontos, hogy szabad szemmel vagy távcsővel
csak megfelelő minőségű napszűrőn keresztül szabad a Napra
nézni, ellenkező esetben akár meg is vakulhatunk! A kormozott
üveg, floppylemez és hasonló „házilagos” szűrőmódszerek
veszélyesek! Legjobb megoldás lehet egy bemutatóhely felkeresése
(akár például a Planetárium mellett), ahol biztonságos módszerek
segítségével figyelhetjük meg a jelenséget.
A bolygók
láthatósága a hónap során
Merkúr
Januárban végig a hajnali
égbolton, napkelte előtt kereshetjük a Merkúrt. Január 1-én több
mint másfél órával kel a Nap előtt. Legnagyobb nyugati kitérését
9-én éri el. Ezt követően láthatósága fokozatosan romlani kezd,
de a hónap végén is még 40 perccel kel a Nap előtt.
Vénusz
Feltűnő égitest a hajnali
égen. A hónap elején majdnem 4 órával, a végén 3 órával kel a
Nap előtt. 8-án van legnagyobb nyugati kitérésben. Fényessége a
hónap során -4,5 magnitúdóról -4,3 magnitúdóra csökken, látszó
mérete pedig 27 ívmásodpercről 20 ívmásodpercre, fázisa ellenben
növekvő: 0,46-ról 0,61-re.
Mars
A Nap közelsége miatt a hónap
során gyakorlatilag nem figyelhető meg.
Jupiter
Az esti égbolt feltűnő
égitesteként a Halak csillagképben végzi előretartó mozgását.
1-én még háromnegyed 11 körül, a hónap végén már negyed 10
tájban nyugszik. Fényessége
-2,3 magnitúdó, átmérője 37 ívmásodperc körül alakul. A hónap
során az Uránusz bolygót a Jupitertől közelében találjuk.
Szaturnusz
Az éjszaka második felében
látszik, a hónap elején még éjjel fél 1 tájban, a végén már fél
11 felé kel. A Szűz csillagképben mozog, kezdetben előretartó,
majd 27-től hátráló mozgást végez. Fényessége 0,7 magnitúdó
körül mozog, a bolygókorong átmérője pedig 18 ívmásodperc
körüli. A gyűrűrendszerére már 10 fok körüli szögben látunk rá
és ez a szög fokozatosan növekszik.
A januári csillagos égbolt
Nézzük, milyennek látjuk az
eget január 15-én este 20 órakor. Nyugati-északnyugati irányban
még megpillanthatjuk a „Nagy Nyári Háromszög” 2 fényes
csillagát: a magasabban álló a Deneb a Hattyúból (Cygnus),
nem sokkal a látóhatár felett pedig a Vega látszik a
Lantból (Lyra). A Deneben keresztül húzódik a Tejút
sávja, amely a majdnem a fejünk felett álló dupla vé alakú
Kassziopeia (Cassiopeia) felé folytatódik. Nyugaton
látjuk a Pegazus (Pegasus) csillagkép nagy
négyszögét, melynek bal felső csillagából indul ki az
Androméda (Andromeda) csillagkép 3 csillagból álló
íve. A középső csillaga felett kereshetjük sötét helyről az
Androméda-galaxis halvány foltját. Délnyugat felé fényes
csillagként látszik a Jupiter. A Pegazus és az
Androméda alatt van a halvány csillagok alkotta, nagy
területű Halak (Pisces) csillagkép. Az
Androméda alatt találjuk az apró Háromszög (Triangulum)
és Kos (Aries) csillagképeket. A Halak
alatt van a Cet (Cetus). Délen alacsonyan
kanyarog az Eridánusz (Eridanus), legfényesebb
csillaga sajnos hazánkból sohasem látható. Magasan jár már a
téli égbolt legszebb csillagképe, az Orion, melynek
fényes csillagok alkotta jellegzetes alakját könnyű észrevenni a
déli égbolton. Közepén helyezkedik el a 3 egyvonalban álló
csillag alkotta „öve”, melynek irányát jobbra meghosszabbítva a
Bika (Taurus) csillagképet találjuk. Ennek
legfényesebb csillaga a narancsos színű Aldebaran, melyet
a régi magyarok „Bujdosók Lámpásának” neveztek. Körülötte
helyezkednek el V alakban a Hyadok nevű közeli nyílt
csillaghalmaz tagjai. Az Aldebarantól északnyugatra apró
csillagcsoportot látunk, amelynek csillagai egy apró
szekérformát alkotnak. Ez a Fiastyúk (Pleiadok)
nyílt csillaghalmaza. Az Orion övének vonalát a másik
irányban követve a Szíriuszhoz, a földi éjszakai égbolt
legfényesebb csillagához jutunk. Ez a Nagy Kutya (Canis
Major) csillagkép főcsillaga. Mivel fényes és hazánkból
nézve sosem emelkedik túl magasra, fénye általában jellegzetesen
„pislog”, „sziporkázik”. Ezt a szcintillációnak nevezett
jelenséget légkörünk folyton változó fénytörése okozza. Délkelet
felé látszik a Procyon, a Kis Kutya (Canis
Minor) csillagkép legfényesebb csillaga, felette az
Ikrek (Gemini) két legfényesebb csillaga: a Castor
és a Pollux. Tőlük északnyugatra látszik az Auriga(Szekeres)
ötszög alakú csillagképe, legfényesebb csillaga a Capella.
A Szekeres és a Kassziopeia között van a
Perzeusz (Perseus). Az Ikrektől keletre már felkelt a
Rák (Cancer) halvány csillagképe és néhány fokkal
a keleti látóhatár felett már az Oroszlán (Leo)
legfényesebb csillagát, a Regulust is észrevehetjük.
A legismertebb
csillagalakzatot, a Nagy Göncölt vagy
Göncölszekeret (amely a Nagy Medve – Ursa
Major – csillagkép legfényesebb 7 csillagából áll) most
az északnyugati horizont felett alacsonyan láthatjuk, a rúdja
lefelé konyul.
